Rész

2001   13|              Majd hirtelen tréfára fogta a dolgot és hirtelen megpillantva
2002   13|                 és hirtelen megpillantva a leány mellére tűzött aszu
2003   13|              mondá:~- Ha nekem adja azt!~A kezében volt.~Csakugyan
2004   13|     kérdezősködni. Lassankint belefáradt a várakozásba és irt. De büszkesége
2005   13|               nem engedte, hogy elküldje a levelet. Inkább várt az
2006   13|                 Inkább várt az ablaknál, a lépcsőházban. Hosszú vizitekre
2007   13|                  házra, férjére is. Csak a kis Hanna arczán fakadt
2008   13|                 kapta, amint szobájában, a sötétben összegubbaszkodva
2009   13|                  ő is édesen keservesen, a leghalványabb sejtelme nélkül
2010   13|           Megkönnyebbült szive áradt ki, a nő ébredt föl benne, a ki
2011   13|                   a nő ébredt föl benne, a ki sir a szerelmes asszonynyal,
2012   13|               ébredt föl benne, a ki sir a szerelmes asszonynyal, akárki
2013   13|                   tudta már, hogy miért. A másik: még nem.~ ~
2014   14|                                    CRAS.~A kis Cras a konyhában lakott,
2015   14|                         CRAS.~A kis Cras a konyhában lakott, én az
2016   14|                   leginkább késő estén - a kis Cras mindig egyedül
2017   14|                mindig egyedül volt ébren a konyhában. Pedig rajta kivül
2018   14|       kereskedelmi iskolai tanuló, aztán a Deviaczky-család, mely két
2019   14|            leányból. Ezek adták ki bérbe a konyha egyik felét a két
2020   14|               bérbe a konyha egyik felét a két diáknak és az egyetlen
2021   14|                nép volt és igen szegény. A kis Iza még csak kilencz
2022   14|          gazdasszony, pompásan tudta azt a mesterséget, hogy éhen is
2023   14|                  is jóllakottnak lássék. A kis Cras segített neki ebben:
2024   14|                  jóval az öreg asszonyt. A kereskedelmi ifjut nem igen
2025   14|                 ifjut nem igen vették be a maguk társaságába: az mindig
2026   14|                az alvás. Mindig horkolt, a mint hazatérve átsurrantam
2027   14|               mint hazatérve átsurrantam a konyhán, de ébren volt,
2028   14|                  konyhán, de ébren volt, a könyv mellett, az irás mellett,
2029   14|                mellett, az irás mellett, a rajztábla fölött virrasztott -
2030   14|                     holnap).~Néha télen, a nagy rongyossága, a ruháinak
2031   14|               télen, a nagy rongyossága, a ruháinak a roppant elégtelensége
2032   14|                  rongyossága, a ruháinak a roppant elégtelensége tünt
2033   14|              mondá az ötödik gimnázista, a kit különben Szijgyártó
2034   14|                 csak én neveztem el ezen a rövid latin néven, a mi
2035   14|                ezen a rövid latin néven, a mi a szavajárása volt, amit
2036   14|                  rövid latin néven, a mi a szavajárása volt, amit olyan
2037   14|           magamban: «Vajh’ hogy érti ezt a holnapot?!» Az bizonyos,
2038   14|            holnapot?!» Az bizonyos, hogy a holnap neki egészen más
2039   14|              neki egészen más volt, mint a legtöbb embernek. Egy fényes,
2040   14|                  szép, kivánatos valami, a miért érdemes munkában,
2041   14|                  nyomoruságban eltölteni a mát.~Nem egyszer hallottam,
2042   14|                   Nem egyszer hallottam, a mikor a kis Izán kitört
2043   14|               egyszer hallottam, a mikor a kis Izán kitört a gyerek-természet
2044   14|                  mikor a kis Izán kitört a gyerek-természet és iszonyatosan
2045   14|                   holnap!~Mindig csak ez a holnap! Ha valaki ma kegyetlenül
2046   14|                  de tényleg így is volt, a sors kegyetlenül elverte
2047   14|                 sors kegyetlenül elverte a kis diákot és ő - kissé
2048   14|             mosolyogva függeszté szemeit a jövendőre, az majd meghozza
2049   14|                szorgalmának gyümölcseit, a kárpótlást a szenvedéseiért.
2050   14|                gyümölcseit, a kárpótlást a szenvedéseiért. És csudálatos
2051   14|              várta és készítette elő ezt a jövendőt. Akárhogyan szükölködött
2052   14|               Akárhogyan szükölködött is a jelenben: jókedvét alig
2053   14|              jókedvét alig vesztette el. A maga bajánál inkább elbúsította
2054   14|               bajánál inkább elbúsította a Deviaczky-család sorsa:
2055   14|                   azok egyre gyarapodtak a szegénységben, az öreg asszony
2056   14|              öreg asszony rheumát kapott a kezébe, nem igen lehetett
2057   14|                 horgolnia, pedig az volt a fő keresetforrásuk. A kis
2058   14|               volt a fő keresetforrásuk. A kis lány pótolta, a mennyire
2059   14|     keresetforrásuk. A kis lány pótolta, a mennyire tudta, de leginkább
2060   14|                  mégis csak abból éltek, a mit tőlem, meg a két diáktól
2061   14|                  éltek, a mit tőlem, meg a két diáktól kerestek. Gyenge
2062   14|             kijönni, kapta magát, beadta a gazdasszonykodás kulcsát -
2063   14|      gazdasszonykodás kulcsát - meghalt.~A kis Iza nem volt több tizenegy
2064   14|              volt több tizenegy évesnél, a mikor igy egészen egyedül
2065   14|               igy egészen egyedül maradt a világon. Vézna, tehetetlen,
2066   14|              cselédnek se kellett volna. A temetés után nem tudta merre
2067   14|                tudta merre induljon neki a világnak, egész vagyona
2068   14|               világnak, egész vagyona az a csekélyke butor itt a lakásban.
2069   14|                 az a csekélyke butor itt a lakásban. Én azt ajánlottam
2070   14|         ajánlottam neki, hogy adasson el a házmesterrel mindent és
2071   14|                 Nincs! - mondá csendesen a leány.~A kis Cras a könyvből -
2072   14|                 mondá csendesen a leány.~A kis Cras a könyvből - tanult
2073   14|            csendesen a leány.~A kis Cras a könyvből - tanult akkor
2074   14|              tanult akkor is - felütötte a fejét:~- Épp úgy, mint nekem.~
2075   14|                se volt. Egymást ismerték a legjobban. Úgy érezték,
2076   14|             volna. Cras csak néha pörölt a leánykával, de most olyan
2077   14|         keresztül - éjszaka - hallottam, a mint szólt hozzá:~- Te Iza,
2078   14|                   mi megmaradjunk itten. A szobát kiadjuk ezentul is,
2079   14|              ezentul is, abból megkapjuk a házbért. Te szépen elgazdasszonykodol,
2080   14|               diákokat és azért is kapom a sok pénzt. Gyöngyen megélünk.~
2081   14|                pénzt. Gyöngyen megélünk.~A leány visszafojtott lélekzettel
2082   14|                  Legfőképpen azon éltek. A mikor megunták, újra kezdték.
2083   14|            megunták, újra kezdték. És ha a leány savanyú képet vágott
2084   14|               leány savanyú képet vágott a párolgó fazékra, a diák
2085   14|                vágott a párolgó fazékra, a diák vidáman oda szólt:~-
2086   14|                majd - holnap!~Elkerültem a lakásból, otthagytam a családfő
2087   14|        Elkerültem a lakásból, otthagytam a családfő nélkül való kis
2088   14|             egyedül álló kis leánykát és a «Holnap»-ot. Nem láttam
2089   14|           magamban:~- Ah, mit is akar az a gyerek! hisz egy férfi egymagában
2090   14|                 Elvérzettek, elzüllöttek a viadalban bizonyosan! Ezt
2091   14|          gondoltam róluk egész tegnapig, a mikor a kis Cras beállított
2092   14|                  egész tegnapig, a mikor a kis Cras beállított hozzám.~
2093   14|             kicsiny, nem emlegette többé a holnapot - elérte már.~Példátlan
2094   14|                  lett azóta, felügyelőnő a szeretetházban.) A mikor
2095   14|           felügyelőnő a szeretetházban.) A mikor mérnökké lettem, úgy
2096   14|               mérnökké lettem, úgy folyt a dolgom, a hogy akartam,
2097   14|              lettem, úgy folyt a dolgom, a hogy akartam, elképzeltem.
2098   14|             közbe ne vágjak:~- Hát ez az a «holnap», a mit egyre emlegetett?~-
2099   14|                    Hát ez az a «holnap», a mit egyre emlegetett?~-
2100   14|         emlegetett?~- Ez, és még valami. A miért idejöttem önhöz, tulajdonképpen
2101   14|                és hová?~- Mindjárt és ki a szeretetházba. Budára csak.~-
2102   14|      szeretetházba. Budára csak.~- Talán a kis Deviaczky Izához?~-
2103   14|            máshoz?~Elmentünk, megkértük. A leány sirt és olyan zavarban
2104   14|                rokona vagyok és oda dölt a vállamra zokogni.~- Hohó!
2105   14|                  egy pár köny maradt meg a mult keserüségéből. Hamar
2106   14|        felszáradt. Mosolyogtak egymásra. A férfi kérdé:~- Édes kis
2107   15|            Tegnap, az eskütéri állomáson a propellerre várakozva, szokás
2108   15|              szerint nézegettük egymást, a kik egy pár percz mulva
2109   15|                  együtt fogunk hajókázni a hidfőig.~A várakozók zöme
2110   15|              fogunk hajókázni a hidfőig.~A várakozók zöme most is,
2111   15|                 három fogalmazóm, mintha a Journal Amusant fiatal uraiból
2112   15|               fekete selyem-harisnya. Ők a «The three Aladár’s»~De
2113   15|                 s»~De mit törődöm velök, a ki racscsol, még mindig
2114   15|                mindig lehet erős oszlopa a hazának. A fődolog, hogy
2115   15|                  erős oszlopa a hazának. A fődolog, hogy egy leány
2116   15|          fejlődött, de vérszegény leány, a mai divat szerint, tehát
2117   15|              ruhában. Olyanok benne ezek a fővárosi leányok valamennyien,
2118   15|                   Ellenkezőleg, leszalad a hajóhidhoz, s a mig megjön
2119   15|                 leszalad a hajóhidhoz, s a mig megjön a propeller,
2120   15|               hajóhidhoz, s a mig megjön a propeller, elővesz egy levelet
2121   15|                mélyen foglalkozik azzal, a mit olvasott, hogy vértelen
2122   15|                 szinte természetellenes, a mint kibugygyan keskeny
2123   15|            szemei mintha festve volnának a legsötétebb feketével a
2124   15|                  a legsötétebb feketével a legvakítóbb fehérre.~És
2125   15|                  nem változik akkor sem, a mikor mindnyájan elhelyezkedünk
2126   15|                mindnyájan elhelyezkedünk a hajóban. Mi férfiak künn
2127   15|                férfiak künn az erkélyen, a leány a kajutben. Nem törődik
2128   15|                künn az erkélyen, a leány a kajutben. Nem törődik velünk
2129   15|            mozdulatával négyrét szakítja a levelet és darabonként kidobja
2130   15|           darabonként kidobja az ablakon a Dunába. Mindenik darabka
2131   15|             mintha utána akarna kapni és a levél negyedik részét abban
2132   15|              levél negyedik részét abban a pillanatban, hogy ellökte,
2133   15|          fölugrik és legelsőbb hagyja el a budai oldalon kikötött propellert.~
2134   15|             kikötött propellert.~Keresem a feljárón, eltünt. Leszaladok
2135   15|             feljárón, eltünt. Leszaladok a partra, hátha a járatlan,
2136   15|               Leszaladok a partra, hátha a járatlan, hid alatti úton
2137   15|                hid alatti úton kerül föl a vizivárosnak. Csakugyan
2138   15|                lassan, szinte támolyogva a part szélén, egészen közel
2139   15|               part szélén, egészen közel a Dunához. Olykor meg-megáll
2140   15|               Olykor meg-megáll és benéz a folyam tükrébe. Magát nézi?
2141   15|              folyam tükrébe. Magát nézi? A capote-ját igazgatja? Most
2142   15|                megy előre és mind jobban a viz szélén.~Fáradt lehetett,
2143   15|          ilyenkor nem szabad erre járni, a Duna úgy is szijja magába
2144   15|         viszhangozá halkan és ugyanazzal a hideg tekintettel nézett
2145   15|                kissé, gőgösen összehúzta a szemhéjait és kérdé:~- Mit
2146   15|            menjen haza, menjen akárhová; a mig el nem megy innét, itt
2147   15|                 szomorú gazember vagyok, a kinek különös gyönyörüsége
2148   15|            láthatja mint forr, fő, buzog a szerencsétlenség, és mint
2149   15|             katasztrófa...~Mentünk előre a parton, csakhogy a viz szélén
2150   15|                 előre a parton, csakhogy a viz szélén én lépkedtem.
2151   15|                 viz szélén én lépkedtem. A leány hallgatott is reám,
2152   15|                  értett meg jól; mindaz, a mi az utolsó órákban történhetett
2153   15|             gyors és erőszakos támadása, a mint betolakodik lelkének
2154   15|                 számon kéri tőle bajait, a miket egy pár perczczel
2155   15|                pár perczczel előbb talán a vén Duna titoktartó keblén
2156   15|                  akart örökre elfojtani!~A márvány fölelevenedet, meleg
2157   15|              meleg világosság öntötte el a fehér arczot, belülről áradó
2158   15|             micsoda jogon kérem én? Azon a jogon, a min maga is, más
2159   15|                  kérem én? Azon a jogon, a min maga is, más is, minden
2160   15|          biztatni embertársát, ha látja, a mint a tehertől kifáradva,
2161   15|            embertársát, ha látja, a mint a tehertől kifáradva, le akarja
2162   15|                  kis - szerelemért?~Erre a szóra elvörösödött. Szép
2163   15|              gyülölködéssel nézett reám, a férfira, a ki elbizakodott
2164   15|                  nézett reám, a férfira, a ki elbizakodott és vakmerő
2165   15|    szempillantásig tartott kedélyének ez a villámlása, a másik pillanatban
2166   15|              kedélyének ez a villámlása, a másik pillanatban egészen
2167   15|                  elhagyatott leány lett, a ki megnyitotta, szivét egy
2168   15|                     Nem, nem az... hanem a kenyér... a kenyér!~
2169   15|                  az... hanem a kenyér... a kenyér!~
2170   15|                            II.~Elhagytuk a partot, mentünk fölfelé,
2171   15|                 partot, mentünk fölfelé, a Viziváros különös utczáin,
2172   15|                  valamennyi - frizurájuk a század közepéről való, parazoljuk
2173   15|                 Gyanakodva néztek reánk, a mint elmentünk mellettük.
2174   15|                mint elmentünk mellettük. A leányt erre ismerték már,
2175   15|                bár mondott valami nevet, a mikor bemutattam magam neki.
2176   15|                számtiszt, nyolczan élnek a nyugdijából. Ő maga a pesti
2177   15|              élnek a nyugdijából. Ő maga a pesti angol-kisasszonyokhoz
2178   15|       tanitónőnek szánta, folyamodott is a városhoz, a hol most vagy
2179   15|               folyamodott is a városhoz, a hol most vagy harmincz állás
2180   15|                  Kik protegálják?~Intett a fejével: senki.~Tehát egy
2181   15|                  senki.~Tehát egy leány, a kinek nincsen protektora
2182   15|                 akar, helyet, helyet! Ez a gyenge, vértelen és előkelő
2183   15|                előkelő teremtés beállott a főváros ama húszezer főből
2184   15|            milyen eszeveszettség! És még a fővárosnál kellene neki
2185   15|         fővárosnál kellene neki hivatal, a legszolidabb, legurasabb
2186   15|                 annál?~Szinte megrezzent a nagyhatalmu, titokzatos
2187   15|               engedélyeket ád és von el. A neve nem is név többé, hanem
2188   15|               egy misztikus erő jelzője. A fővárosi Akarat. Miért az,
2189   15|    engedelmeskednek hát neki az emberek, a testületek és miért mennek
2190   15|                  Volt nála? - ismételtem a kérdést.~- Igen! - felelte
2191   15|                 pénztárosné akarok lenni a fia kávéházában, aztán,
2192   15|                 kávéházában, aztán, hogy a neje szállójában szeretnék...
2193   15|               hogy tanitónő akarok lenni a kilenczben; megnézett, kivett
2194   15|            kilenczben; megnézett, kivett a zsebéből valami listát,
2195   15|            röviden mondá: Eligértem mind a jövő évieket is. Eligérte
2196   15|             ezeknek személyesen, mert az a fő. Apám is azt mondta,
2197   15|              Apám is azt mondta, hogy ez a fő, ezzel eresztett el és
2198   15|                  nem is szivarozik!~- És a többi? Mit mondott a többi
2199   15|                  És a többi? Mit mondott a többi apróbb hatalom?~A
2200   15|                  a többi apróbb hatalom?~A leány nem felelt, én mondtam
2201   15|            emlékezetébe mindezt:~- Tudom a többit: megcsipték az állát,
2202   15|                öreg urakhoz utasították, a kiknek nagy a befolyása.
2203   15|               utasították, a kiknek nagy a befolyása. Voltak, a kik
2204   15|                nagy a befolyása. Voltak, a kik nyiltan megmondták:
2205   15|               hová gondol kisasszony, ez a legnehezebb dolog a világon,
2206   15|                   ez a legnehezebb dolog a világon, tanítónőnek itt,
2207   15|                fizetéssel is -~Bólintott a fejével, úgy van, úgy! Érdekkel
2208   15|           Folytattam:~- Akadtak olyanok, a kik kérték: jöjjön el még
2209   15|                 családos emberek. De hol a lakásból a család? Néma
2210   15|               emberek. De hol a lakásból a család? Néma csend van a
2211   15|                 a család? Néma csend van a szobában, sehol senki, egy
2212   15|                  hát máshol hallotta ezt a mondást százszor is, bizonynyal
2213   15|            magával: hogy is van hát ezen a világon?~Szegény lány egészen
2214   15|          megdöbbent, látván, hogy ezeket a közönséges dolgokat én ilyen
2215   15|            összeszedte magát, véletlenül a kezére tekintett, a melyben
2216   15|           véletlenül a kezére tekintett, a melyben még mindig szorongatta
2217   15|           melyben még mindig szorongatta a levél megmaradt darabját.
2218   15|              megmaradt darabját. Ujra az a márványfejü lány lett, mint
2219   15|              márványfejü lány lett, mint a milyen benn a hajóban volt.
2220   15|                 lett, mint a milyen benn a hajóban volt. Szinte meglepett,
2221   15|                  volt. Szinte meglepett, a mint szólni kezdett:~- És
2222   15|                           III.~Az utolsó a levél volt, melynek maradványát
2223   15|               még mindig ott szorongatta a kezében, mintha iróját meg
2224   15|                   Mit tudom én, csakhogy a kezemben volt a szép, öreges,
2225   15|                 csakhogy a kezemben volt a szép, öreges, hegyes irás.
2226   15|            szólott. Az elejét kiolvastam a végéből, bár az sem volt
2227   15|               Kisasszony, gondolja meg!» A levél alatt szemérmetlen
2228   15|              bátorsággal kiirva egy név, a kinél a kisasszony protekczióért
2229   15|                  kiirva egy név, a kinél a kisasszony protekczióért
2230   15|                hogy behivjon. Bemutatott a családjának. Az apja egy
2231   15|           mosolygott, motyogott és egyre a szivarzsebem felé nézett.
2232   15|                  anyja, egy öreg - talán a férjénél is idősebb - asszonyság,
2233   15|                 is idősebb - asszonyság, a konyhában kotyvasztott valamit,
2234   15|             roppant érdeklődése mellett. A titkos nyomoruság - a mely
2235   15|           mellett. A titkos nyomoruság - a mely tiszta - suttogott
2236   15|                tiszta - suttogott hozzám a lakás minden zugából: «itt
2237   15|             aludni!?»~Az ismerkedés után a nyugalmazott számtiszt,
2238   15|                  Nem! - felelte szárazon a leány.~Erre a szóra édes
2239   15|           felelte szárazon a leány.~Erre a szóra édes anyja is, testvére
2240   15|                   testvére is kifutottak a konyhából és körülvették.
2241   15|              arcza egyszerre elsötétült, a számtiszt sápítozott:~-
2242   15|               Bizonynyára, nem beszéltél a nyelvükön. Gőgösködtél,
2243   15|            fordult, hogy pártoljam őket, a szerencsétleneket én is.
2244   15|     szerencsétleneket én is. Protegáljam a lányukat?~A számtiszt nagy
2245   15|                  Protegáljam a lányukat?~A számtiszt nagy nehezen föltápászkodott
2246   15|                  nehezen föltápászkodott a széken és szólt:~- Igy végünk
2247   15|                 szólt:~- Igy végünk van!~A leány rám nézett, aztán
2248   15|            Kisasszony, gondolja meg!» ez a mondat járt a fejemben ma
2249   15|          gondolja meg!» ez a mondat járt a fejemben ma egész napon
2250   16|               idejében hozzám igérkezett a lány, hanem azért, mert
2251   16|               olyan jó volt hozzám, mint a milyen jó volt, hogy tud
2252   16|           Elszoktat bennünket az anyánk, a ki csupa önzetlenség, csupa
2253   16|                ez kevésbbé érdekel, ezen a ponton ő elmult nekem és
2254   16|                  ő elmult nekem és most, a mikor érzékenyen búcsuzom
2255   16|                érzékenyen búcsuzom tőle: a legfőbb gondom az, hogy
2256   16|            ruhában is rózsaszinü volt ez a kis lány. És amikor evett...
2257   16|         valósággal megöregedtem: elértem a huszonöt évet. Sajnáltuk,
2258   16|               tudni is tetszik, de arról a viszonyról, ami ezután fejlődött
2259   16|                volt összeszőve. Megfogta a kezemet, a kabátomra varrta
2260   16|          összeszőve. Megfogta a kezemet, a kabátomra varrta a leesett
2261   16|              kezemet, a kabátomra varrta a leesett gombot, és megengedte,
2262   16|            megengedte, hogy megcsókoljam a nyakát, füle alatt, de csak
2263   16|                 de csak ha senkisem volt a szobában. Ez néha megesett,
2264   16|              Beléptem, ott gubbaszkodott a zongora előtt, a medvebőrön.~-
2265   16|           gubbaszkodott a zongora előtt, a medvebőrön.~- Nincs senki
2266   16|                     Nos? kérdém és ebben a pillanatban úgy érzém magam,
2267   16|              szin szerelem lett volna az a régi érzés. Ezt mindjárt
2268   16|              Takarodjék!~- Miért?~- Mert a férfiak gazok.~- És az asszonyok?~
2269   16|                 igy akarta visszatartani a sirást, mely már kezdettől
2270   16|              kezet nyújtott és beszaladt a másik szobába, magára zárta
2271   16|                mért vagyok én gyerek? De a következő napon már rossz
2272   16|            sejtelmeim támadtak. Hátha ez a lány nem volna többé gyerek,
2273   16|             volna többé gyerek, hátha ez a lány látna? Csudálatos,
2274   16|              szinte megdöbbenünk, amikor a kábító nézésü kék szemek
2275   16|        gondolkodóvá tett, hogy Katóka, - a ki holnap vagy holnapután
2276   16|                tartana. Kihasználtam ezt a gyenge pillanatát és beszéltem
2277   16|              Szakítsd le magadról ezeket a tekinteteket mind, mind.
2278   16|             bezártságra van kárhoztatva. A kinaiakról - igen a kinaiakról -
2279   16|         kárhoztatva. A kinaiakról - igen a kinaiakról - azt mondják,
2280   16|               felelj röviden mindazokra, a miket kérdezek.~Sokat kérdeztem,
2281   16|          emlékezett egy idegen férfiről.~A neve?~Alig hallhatólag,
2282   16|      beszélhettünk tovább, anyja jött ki a kertbe azzal az urral, akit
2283   16|         holnapután férjhez megy. Maga ez a tény nem érdekel eléggé.
2284   16|                megtudnám, hogyan történt a dolog. A részletekre egész
2285   16|                  hogyan történt a dolog. A részletekre egész világosan
2286   16|            láttam az anyját és féltettem a gyenge asszonyt a katasztrófától.
2287   16|              féltettem a gyenge asszonyt a katasztrófától. Mintha ezen
2288   16|              katasztrófától. Mintha ezen a napon azt olvastam volna
2289   16|              napon azt olvastam volna ki a még mindig tüzes szempárból: «
2290   16|                 Hát bukjunk, hát jöjjön, a minek jönnie kell!»~De másnap
2291   16|          martyrom, szeliden boruljon rád a menyasszonyi fátyol, elevenen
2292   16|                lágyan folyja be testedet a nász narancsvirága!~*~Kató,
2293   17|             EMBEREK.~Mégis van boldogság a világon, ha nekem nincs
2294   17|            tartanak kenetteljes előadást a pessimismus hiu haszontalanságáról
2295   17|                hiu haszontalanságáról és a vidám bölcselés egészséges
2296   17|                voltáról... Terrorizálják a sötéten irókat is, mondván:
2297   17|            aszfalttal. És vannak esetek, a mikor a poéta megrémül és
2298   17|                És vannak esetek, a mikor a poéta megrémül és csakugyan
2299   17|                 is szegény ember vagyok, a rokonaim is jórészt szegény
2300   17|                 nehogy azt mondják, hogy a nyomoruságuk miatt kerülöm
2301   17|                 szemrehányást tett, hogy a hónapos szobája üres, bár
2302   17|                 szobája üres, bár vannak a fővárosban fiatal ember
2303   17|         fővárosban fiatal ember rokonai, a kik eljönnének hozzá lakni,
2304   17|             hozzá lakni, ha nem félnének a szegénységtől...~Pedig ők,
2305   17|               szegénységtől...~Pedig ők, a Fiala-család, nem is voltak
2306   17|                  jómódban élhetnek vala.~A férfi, a családfő úgy is
2307   17|                  élhetnek vala.~A férfi, a családfő úgy is meg volt
2308   17|                 úgy is meg volt elégedve a dolgokkal. Komolyan állította
2309   17|                állította és hitte, hogy:~A legjobb koszt a világon
2310   17|             hitte, hogy:~A legjobb koszt a világon az övék.~Nekik van
2311   17|               világon az övék.~Nekik van a fővárosban a legjobb lakásuk.~
2312   17|                   Nekik van a fővárosban a legjobb lakásuk.~Az ő gyermekeik
2313   17|                 lakásuk.~Az ő gyermekeik a legjobbak, a legszebbek
2314   17|                  gyermekeik a legjobbak, a legszebbek és legokosabbak.~
2315   17|              legszebbek és legokosabbak.~A felesége kitünően finom
2316   17|               milliomos lehetne.~És hogy a császár sem alszik olyan
2317   17|              ember volt. Ő maga elhitte, a mit mondott és ebédjének
2318   17|    erzsébetvárosi ház két kicsiny oduja, a rossz és ízetlen gyermekek,
2319   17|              rossz és ízetlen gyermekek, a szegénységben is kényeskedő
2320   17|     szegénységben is kényeskedő feleség, a tarka huzatu, tollatlan
2321   17|                  mind az övé volt és nem a másé.~Az asszony az én rokonságom,
2322   17|                  én rokonságom, de azért a férfihez huzódtam inkább.
2323   17|                inkább. Sőt vonzott is ez a különös ember, kiben nem
2324   17|           összehasonlító képesség. Aztán a mestersége is tetszett nekem;
2325   17|                már az apja is az volt és a legnagyobb fiát is annak
2326   17|                 család meg volt győződve a sáfrány kiváló fontosságáról,
2327   17|                   hogy az egész lakásban a vörös fűszer émelyítő illata
2328   17|              illata terjedt el, valamint a kisebb gyermekek mindig
2329   17|                sáfrányt vittek ajándékba a tanítójuknak.~«Férjem nagyon
2330   17|                 az üzletben és tekintély a szakmájában», - mondá Fialáné.
2331   17|                  szólt: «Jobban szeretem a feleségemet, mint a császárnét,
2332   17|             szeretem a feleségemet, mint a császárnét, bizony Isten
2333   17|                   bizony Isten jobban. Ő a Radics-családban mindig
2334   17|                  Radics-családban mindig a legfinomabb volt.»~A mikor
2335   17|              mindig a legfinomabb volt.»~A mikor velem beszélt és mikor
2336   17|          diadalmasan mosolygott.~Később, a mikor már ott laktam, akkor
2337   17|                  sokszor szóba hozta ezt a könyvet, de csak igy: «a
2338   17|                 a könyvet, de csak igy: «a könyv!» Ez neki egy egész
2339   17|                 egy egész könyvtár volt, a minthogy minden, a mi az
2340   17|                 volt, a minthogy minden, a mi az a tulajdona, akármilyen
2341   17|                 minthogy minden, a mi az a tulajdona, akármilyen értéktelen
2342   17|                 pipatorium és egy forint a zsebében ezres bankó.~Mind
2343   17|      boldogsághoz hozzájárult még az is, a mit e két mondásban szokott
2344   17|                     Ha én akarom, hát az a vasút, mely most indul Szolnokról,
2345   17|                én hozzám!»~Mindazonáltal a sáfrány-utazó nem volt elbizakodott,
2346   17|                  csak boldog ember.~Azon a napon, a mikor behurczolkodtam,
2347   17|              boldog ember.~Azon a napon, a mikor behurczolkodtam, éppen
2348   17|          behurczolkodtam, éppen baj volt a cseléddel, kinek nem imponáltak
2349   17|          cseléddel, kinek nem imponáltak a családfő hatalmas illuziói
2350   17|           gorombáskodott az asszonynyal, a bérét kérte és a mikor ezt
2351   17|            asszonynyal, a bérét kérte és a mikor ezt nem kapta meg,
2352   17|                kapta meg, fenyegetődzött a policzájjal.~«Csak menjen, -
2353   17|             megveri magát az Isten, mert a mit én kértem még, mindazt
2354   17|             valami közönséges átkozódás; a leány megdöbbent, elhallgatott,
2355   17|                megdöbbent, elhallgatott, a könyvvel játszó kis gyermekek
2356   17|              kérnék: «nem, mégse bántsad a szegény Marit!»~Ugyanilyen
2357   17|              nagy barátja az energiának. A nappal felerészét fekve
2358   17|                 ment ki az utczára és ha a gyerekek ruhájáról leszakadt
2359   17|             gyerekek ruhájáról leszakadt a gomb, azt fel nem varrta.~«
2360   17|                   csak menjen, ha viszik a végzetek!» - mondá és nem
2361   17|                 mondá és nem rémült meg, a mikor a férje megbetegedett,
2362   17|                  nem rémült meg, a mikor a férje megbetegedett, még
2363   17|           megbetegedett, még pedig abban a bajban, mely annak minden
2364   17|                  én most még itt hagyjam a családomat,» - mondá a férfi
2365   17|           hagyjam a családomat,» - mondá a férfi és kigázolt a bajból,
2366   17|                mondá a férfi és kigázolt a bajból, melyet minden orvos
2367   17|           orvosok.~Fiala ur nem hal meg, a mig élni akar, - jegyezte
2368   17|                élni akar, - jegyezte meg a sáfrány-utazó - és hatalmas
2369   17|       boldogabban ölelte meg feleségét, «a legszebbet, a legjobbat,
2370   17|                feleségét, «a legszebbet, a legjobbat, a legfinomabbat»
2371   17|                 legszebbet, a legjobbat, a legfinomabbat» az egész
2372   17|              rossz fogú szőkés asszonyt, a ki úgy hagyta magát megölelni,
2373   17|               magát megölelni, mint azon a napon a mikor feleségévé
2374   17|             megölelni, mint azon a napon a mikor feleségévé lett; félénk
2375   17|             füstölt is - világította meg a jelenetet. A gyerekek veszekedtek,
2376   17|             világította meg a jelenetet. A gyerekek veszekedtek, ki
2377   17|       veszekedtek, ki kapott több szemet a vacsorára hozott cseresznyéből.
2378   17|          vacsorára hozott cseresznyéből. A legnagyobb fiu békétlenkedék,
2379   17|                  minden este turót enni. A kályhában nem volt ma befűtve,
2380   17|                abban állt összekuporodva a legutolsó kis Fiala, a három
2381   17|    összekuporodva a legutolsó kis Fiala, a három éves. A cseléd bekiabált
2382   17|                 kis Fiala, a három éves. A cseléd bekiabált a konyhából: «
2383   17|                 éves. A cseléd bekiabált a konyhából: «menjen a ténsasszony
2384   17|           bekiabált a konyhából: «menjen a ténsasszony húsért, én nem
2385   17|                 megyek!» Én is beszóltam a szobámból, mert a két kis
2386   17|              beszóltam a szobámból, mert a két kis leány nagyon hangos
2387   17|              hogy: «Poniatovszki nincsen a csatáján»... Ez volt a környezet.~
2388   17|           nincsen a csatáján»... Ez volt a környezet.~Az este - emlékszem -
2389   17|                  hangos vita folyt, mert a családfő erőnek-erejével
2390   17|       kvaterkázni. De nem hozatott, mert a tizennégy krajczár a reggeli
2391   17|                mert a tizennégy krajczár a reggeli tejre kellett.~
2392   17|                   II.~Viták néha voltak. A gyerekek bántották a «könyvet»,
2393   17|             voltak. A gyerekek bántották a «könyvet», a legnagyobbik
2394   17|          gyerekek bántották a «könyvet», a legnagyobbik leány vasárnap ‑
2395   17|               leány vasárnap ‑ kivonulva a konyhába - vart, még tizenegy
2396   17|            órakor nem volt pénz piaczra, a háziúr felmondott a gyerekek
2397   17|             piaczra, a háziúr felmondott a gyerekek miatt, adót kellett
2398   17|             boldogság még sem lehet ezen a földön, néha betegek is
2399   17|                 orvosra és orvosságra és a kétségbeesés egy pillanatra
2400   17|          megjelent, hogy fanyar orczával a képükbe nevessen.~Akkor
2401   17|           ügynöknek egy fiatal orvossal, a ki igy szólt hozzá:~- Van-e
2402   17|                  ki fogom gyógyítani azt a beteget - ingyen. Csak azt
2403   17|                  hogy jártában, keltében a vidéken és itt emlegesse,
2404   17|                nagy, egy hires orvost...~A orvos meg volt, mert úgy
2405   17|              mert úgy rendelteték, hanem a beteg nem akart gyógyulni
2406   17|                 bár se ő nem érezte, sem a férj elhinni, felfogni nem
2407   17|            felfogni nem tudta, közeledék a végekhez. Az ételt látni
2408   17|                Az ételt látni sem birta, a hustól meg éppen rettegett.~
2409   17|                Mikor az uszodába járt és a nagy bodzafák virágoztak,
2410   17|               illat most az orrában van. A mikor Gyöngyösön laktak,
2411   17|                egyszer. Nagy sár volt és a leányoknak külön-külön harisnyát
2412   17|                  Milyen szépen kezdődött a dolog! - mondá a szegény
2413   17|               kezdődött a dolog! - mondá a szegény asszony és határozatlan,
2414   17|                hozzám, igy szólt:~«Ebből a Bélából - csudálatos ész -
2415   17|              nagy festő lesz. Nézzed azt a leányt, láttál már szebbet?
2416   17|              annak nem kell hozomány. Az a két kettős gyerek, öt évesek
2417   17|               kellenek az életben. Aztán a legnagyobbik. Még husz éves
2418   17|                forintot is küldenek vele a postára.~
2419   17|                                III.~Azok a nagy összegek, melyeket
2420   17|                  nagy összegek, melyeket a legnagyobb fiu vitt a postára,
2421   17|           melyeket a legnagyobb fiu vitt a postára, gyakorta szerepeltek,
2422   17|               gyakorta szerepeltek, mint a család beszélgetések tárgyai.
2423   17|              beszélgetések tárgyai. Maga a fiu nem szeretett se erről,
2424   17|              viselte magát mint ahogy ez a komoly név megkivánja. Hallgatag,
2425   17|                  az ételt is és egyszer, a mikor sajtot tálaltak fel
2426   17|                én is ott voltam, mert az a legnagyobbik leány eljegyzésével
2427   17|           eljegyzésével volt egybekötve. A nagy Ágnes egy aranymüves
2428   17|            asszony egyszer sem nyögött s a gyerekek olyan mohósággal
2429   17|              hogy nem volt módjukban sem a lengyel, sem a magyar himnusból
2430   17|             módjukban sem a lengyel, sem a magyar himnusból énekelni
2431   17|            kisebb-nagyobb részleteket. - A nagy Ágnes szólt:~- Arisztid
2432   17|             mondá:~- Igen és pedig belől a lapban.~- Jegyeket nem is
2433   17|                külön?~- De igen, azt is.~A jegyesek boldogan néztek
2434   17|                egymásra. Fiala emlegette a császárnét, akit nem szeret
2435   17|                akit nem szeret úgy, mint a feleségét. A fiuknak meg
2436   17|            szeret úgy, mint a feleségét. A fiuknak meg kellett mutatni
2437   17|              fiuknak meg kellett mutatni a könyvet. Az aranyműves igen
2438   17|          helyeselte, hogy ilyesmi legyen a házban.~Tizenkettő után
2439   17|                Tizenkettő után jutottunk a vacsora végére. Az aranyműves
2440   17|         ajánlotta magát. Ágnes kikisérte a lépcsőházig s amig kint
2441   17|             lépcsőházig s amig kint volt a legnagyobb fiu szüleihez
2442   17|            igértetek?~- Meglesz! - szólt a sáfrányutazó büszkén.~-
2443   17|                 olvastam az ujságban ezt a hirt: «Fiala Kristóf főnökének
2444   17|                  reggelén Fiala házában. A fiu ellen a rendőrségi körözést
2445   17|               Fiala házában. A fiu ellen a rendőrségi körözést pedig
2446   17|          gondoltam: az apa kiegyezkedett a fiu főnökeivel és kötelezte
2447   17|                 részletekben törleszteni a Kristóf által elsikkasztott
2448   17|           bizonynyal, most is látom néha a hallgatag Kristófot; katona,
2449   17|                               IV.~Amikor a nagy Ágnes esküdött Dóra
2450   17|                esküvőre s az esküvő után a lakomára elmentem.~Az ebédnél
2451   17|                 Az arczáról lemosolygott a boldogság és büszkeség,
2452   17|                 mint viz tiszta tükrében a rideg, szürke, rút téli
2453   17|                  felhő - ott tükröződött a halál előlre vetődő árnyéka.
2454   17|                 szoktak látni soha, mert a veszedelem szine ismeretlen
2455   17|                 ismeretlen szemeiknek és a halál rettenetes árnyékát
2456   17|              Nagyon dicsérte az étkeket. A gyermekek lázasan ettek
2457   17|               gyermekek lázasan ettek és a nagy Ágnes Dóra Arisztiddal
2458   17|              volt, mint Fiala és Fialáné a nászuk napján.~...Este lett,
2459   17|               perczczel ment el előttem, a gyerekek hangos sírása,
2460   17|                 minden bizonynyal. És ez a zaj eszembe juttatta, amint
2461   17|                  eszembe juttatta, amint a méhek rajt eresztenek ki
2462   18|                                          A RUBIN-LEÁNYOK.~Éjjel az
2463   18|                  tudok aludni, jerünk ki a gangra!~Ruhát kaptak magukra
2464   18|                  öreg Rubinon át - apjuk a konyha ajtajában, a földön
2465   18|                apjuk a konyha ajtajában, a földön aludt ‑ kisuhantak
2466   18|                földön aludt ‑ kisuhantak a lépcső erkélyére.~A nagyobbik
2467   18|           kisuhantak a lépcső erkélyére.~A nagyobbik leány nagy kendőt
2468   18|                  és mert fázott, daczára a nyári éjjelnek, mely vak
2469   18|              mely vak forrósággal borult a négyemeletes ház kicsiny
2470   18|       négyemeletes ház kicsiny udvarára. A kisebbik leány leült nénje
2471   18|              leány leült nénje lábaihoz, a folyosó márványára és szőke
2472   18|                márványára és szőke fejét a falhoz támasztva, nézte
2473   18|                  falhoz támasztva, nézte a világos, árnyékos éjszakát.~
2474   18|                  éjszakát.~Ahol voltak - a széditő magasságú negyedik
2475   18|                  nézve, olyan különös ez a fővárosi udvar. Az ablakok
2476   18|                 vonalakkal rajzolja tele a falakat. Világosság nem
2477   18|        Világosság nem volt már sehol, de a melegtől aludni nem tudó
2478   18|                  közül egy-kettő kidugta a fejét az ablakon és némán
2479   18|               ablakon és némán hallgatta a nyitva hagyott vizvezeték
2480   18|         mormogását.~- Dóra - szólalt meg a nagyobbik Rubin leány -
2481   18|          legalább ötven fülkével és hogy a lakók benn mindnyájan meg
2482   18|                 vannak halva!~Csakugyan, a kisebbiknek is úgy tetszett.
2483   18|             tetszett. Félt is egy kissé. A nagyobbik nem; elmerülve
2484   18|                 nagyobbik nem; elmerülve a misztikus éjszakába: kereste
2485   18|             misztikus éjszakába: kereste a halált. És egyszerre a homály
2486   18|           kereste a halált. És egyszerre a homály is, a lelke is tele
2487   18|                És egyszerre a homály is, a lelke is tele volt véle
2488   18|             alszanak már!~Majd átkarolta a kis Dóra nyakát, forró arczát
2489   18|            együtt, Dóra?~- Igen! - mondá a kisebbik leány - mohón is,
2490   18|              éves volt, még jól esett az a gondolat, hogy «virraszt.»
2491   18|                állapota olyan lett, mint a testvéreé.~Sokat sírtak
2492   18|                   apjuk előtt bezárkózva a szobába. Ha a sirásban kifáradtak,
2493   18|                 bezárkózva a szobába. Ha a sirásban kifáradtak, olvasásba
2494   18|             miben menni! - mondá Ágnes - a mire az elzüllött piktor
2495   18|             ablakokat és éjjelt csinálva a nappalból, beszélgettek
2496   18|                  nappalból, beszélgettek a homályban.~Lefeküdve a földre,
2497   18|      beszélgettek a homályban.~Lefeküdve a földre, egymással szemben;
2498   18|               földre, egymással szemben; a nagyobbik magyarázta a kisebbiknek
2499   18|                   a nagyobbik magyarázta a kisebbiknek a világi életet:~-
2500   18|                 magyarázta a kisebbiknek a világi életet:~- Tudod,