Rész

2501   18|                 egy kicsit ténferegnének a sötétben, aztán aludni térnének
2502   18|             aztán aludni térnének ismét.~A kisebbik nem értette mindezt;
2503   18|            kisebbik nem értette mindezt; a nagyobbik folytatta:~- Nekem
2504   18|      ostobaságokat beszélnek mind.~- Hát a férfiak! - vetette közbe
2505   18|                 férfiak! - vetette közbe a kicsiny. Majd habozva, magyarázatképpen
2506   18|             Ágnes mély és száraz hangon.~A kis leány behunyta szemeit.
2507   18|                  magában, majd hangosan, a kérdést:~- Mondj valamit
2508   18|                 kérdést:~- Mondj valamit a szerelemről!~- A szerelem
2509   18|                 valamit a szerelemről!~- A szerelem csak a levegőben
2510   18|           szerelemről!~- A szerelem csak a levegőben van, ott úszik,
2511   18|                levegőben van, ott úszik, a mikorra hozzánk ér: akkor
2512   18|             hozzánk ér: akkor szenvedés.~A kis Rubin-leány bámulva
2513   18|             pillanatig nem hitt neki, de a pillanat eltelte után az
2514   18|                öreg Rubin, mert dicsérte a képeit. A rajzoló igen szép
2515   18|                  mert dicsérte a képeit. A rajzoló igen szép ember
2516   18|                 az aranyszinű szakállát, a mikor Ágnes csúfot űzött
2517   18|               Ágnes csúfot űzött belőle, a rossz magyar beszéde miatt...
2518   18|                  magyar beszéde miatt... A kisebbik Rubin-leány akkor
2519   18|                 akkor még iskolába járt, a nagyobbiknak pedig nem igen
2520   18|                 kalapja egy csepp sem... A rajzoló két hónapig élt
2521   18|                volna egyet-mást megtudni a kis Dóra, de hogy a nénje
2522   18|             megtudni a kis Dóra, de hogy a nénje egy szóval sem említette
2523   18|                  szerint hozzá tartoznak a szerelemhez.~Hátha csak
2524   18|              hajlandó volt ezt hinni, de a leggyakrabban átkozta azt
2525   18|                leggyakrabban átkozta azt a gonosz embert, aki rosszat
2526   18|               mintha csak hallotta volna a ki nem mondott gondolatot,
2527   18|                Helyrehozni nem lehet.~És a testvér előtt is kétségbeesetten
2528   18|             titokról egyszerre lepattant a zár: elmondott mindent,
2529   18|                  zár: elmondott mindent, a kis leány hallott mindent.
2530   18|               kis leány hallott mindent. A mit hallott, elég volt arra,
2531   18|            felhőszakadás, elöntse lelkét a fájdalom, könyü.~Egymás
2532   18|       búcsu-zokogásukat. Hajnallott már, a mikor bementek szobájukba.
2533   18|             apjuknak nagy dunai tájképe, a falra ragasztott arczképek,
2534   18|             rokokó-tükörbe és megijedtek a saját maguk arczától: ki
2535   18|               nem volt körülöttük senki. A kisebbik izgatottan nézte
2536   18|                  Ez éjszakától fogva az, a ki kettőjök mellett a harmadik
2537   18|                az, a ki kettőjök mellett a harmadik volt: nem tágított
2538   18|                 nem tágított közelükből. A nagyobbik látta is már,
2539   18|                  nagyobbik látta is már, a kisebbik meg érezni kezdte.
2540   18|            embereket látni, alig ment ki a szobából és igaz érdeklődés
2541   18|                 villant át fehér arczán, a mikor a szőke emberről beszéltek.~
2542   18|                 át fehér arczán, a mikor a szőke emberről beszéltek.~
2543   18|                szőke emberről beszéltek.~A halál árnyéka, mely betolakodott
2544   18|            szemekkel nézték és látták is a kis szoba homályában. Ágnes
2545   18|                     Esküdött? - kérdezte a kisebbik villogó szemmel.~-
2546   18|               összeszorította ajkait: ez a párbeszéd volt legiszonyubb
2547   18|                élnie és mohón szomjazott a halál után. A kisebbik leány
2548   18|                 szomjazott a halál után. A kisebbik leány könyes tekintettel
2549   18|               neki:~- Mit szólt ő aztán?~A halvány, rossz ember minden
2550   18|                  neki, hogyan szólította a halvány ember, csak igy: «
2551   18|         mindenféle szép virág!» hangzott a kis leány fülében az édes
2552   18|                Édes borzongás futotta át a simogató szavakra, de hirtelen
2553   18|             Gyerünk innét, megyek veled, a hová akarod!~*~Mindketten
2554   18|                  egymásnak egy szót sem. A nagyobbik hosszú levelet
2555   18|               melyben kérve, hagyjon föl a boritallal, jóra nem vezethet
2556   18|        boritallal, jóra nem vezethet az. A forintot el ne felejtse
2557   18|          forintot el ne felejtse odaadni a budai temető-őrnek, még
2558   18|             hiába akar kiveszni.) Dórika a katekétától kapott papircsipkés
2559   18|                  összekötötte szalaggal, a szalag fölé gombostűvel
2560   18|                  Ez volt abban megirva: «A tatának; adja el. (Ama boltban,
2561   18|                   adja el. (Ama boltban, a hol az Ágnes stikkeléseit
2562   18|                biznak benne az emberek!»~A kicsike most már éppen nem
2563   18|                  már éppen nem fél attól a fekete és végtelen rengetegtől,
2564   18|                 és végtelen rengetegtől, a melynek neki kell indulni,
2565   18|        Olyanformát érzett, mint azelőtt, a mikor félt elaludni, mert
2566   18|                 világban. Milyen lesz az a másik virradat: fantáziája
2567   18|               szét, hogy ott fog feküdni a felhők kék bársonyán...
2568   18|               kék bársonyán... Körülötte a fényben hangzik egy mennyei
2569   18|        introduktióját már itt is hallja; a fővárosi udvar piszkos börtönére
2570   18|             megrezzent az ismeretlentől, a ki mind jobban közeledett
2571   18|               volna még húzni-halasztani a dolgot, de testvére épp
2572   18|                 nem tud itt lenni többé.~A kisebbik leány minden éjjel
2573   18|              lassanként ő rá is ráragadt a lázas sietség: mit keresnek
2574   18|           sietség: mit keresnek már itt, a mikor itt már mindennek
2575   18|                merve rája tekinteni sem. A ház aludt, csakugyan olyan
2576   18|                 Összegubbaszkodva vártak a lépcsőházban, a mig a kapunyitás
2577   18| Összegubbaszkodva vártak a lépcsőházban, a mig a kapunyitás ideje elkövetkezett,
2578   18|             vártak a lépcsőházban, a mig a kapunyitás ideje elkövetkezett,
2579   18|               egymást, úgy mentek előre. A szűk utczákban nem jártak
2580   18|           menjenek.~- Arra kell mennünk, a merről a szél fúj, akkor
2581   18|              Arra kell mennünk, a merről a szél fúj, akkor oda érünk
2582   18|                  oda érünk hamar - mondá a nagyobbik.~Ezentúl alig
2583   18|                  uton; erősen szorította a kisebbik kezét és úgy sietett
2584   18|            álmodozva nézett szét; már ez a világ is idegen volt neki.
2585   18|                  nélkül való volt minden a kék világosságban úszó,
2586   18|       fantasztikusabbá, idegenebbé tette a néma házsorokat.~Valami
2587   18|                 meg.~- Ez az? - kérdezte a kisebbik.~- Ez - mondá Ágnes
2588   18|             egyedül? Csillagom, virágom! A kis leány megfogta a kezét
2589   18|            virágom! A kis leány megfogta a kezét és ment vele némán,
2590   18|                lett, megemlékezett arról a szép kis leányról, a ki
2591   18|               arról a szép kis leányról, a ki a harmadik emeleten lakott.
2592   18|                  szép kis leányról, a ki a harmadik emeleten lakott.
2593   18|           harmadik emeleten lakott. Mind a ketten nagyon szerették
2594   18|                  ketten nagyon szerették a négy éves leánygyermeket,
2595   18|             leánygyermeket, de különösen a nagyobbik. Majd minden átmenet
2596   18|                virágom...~Dóra ismételte a mondást, de olyan szomorú
2597   18|               neki mondták volna valaha. A nagy, halvány, szép szőke
2598   18|               halvány, szép szőke ember, a ki mind jobban-jobban hozzáférközött
2599   18|                 lassanként mind elváltak a hajnaltól. A mikor kiértek
2600   18|               mind elváltak a hajnaltól. A mikor kiértek a folyamhoz:
2601   18|               hajnaltól. A mikor kiértek a folyamhoz: a kék reggel
2602   18|               mikor kiértek a folyamhoz: a kék reggel lassanként melegedni
2603   18|               arany szalagok futották át a tájat, ezüst, arany és piros
2604   18|               arany és piros pillangók - a hullámok fényjátéka - röpködtek,
2605   18|                   röpködtek, keringőztek a folyam szinén. A házak mindkét
2606   18|             keringőztek a folyam szinén. A házak mindkét parton lila,
2607   18|               arany-szinben úsztak. Csak a partok, a hajók, a hidak
2608   18|     arany-szinben úsztak. Csak a partok, a hajók, a hidak és a messziről
2609   18|                  Csak a partok, a hajók, a hidak és a messziről idelátszó
2610   18|              partok, a hajók, a hidak és a messziről idelátszó szigetek
2611   18|                nem is emberek, de bábok, a kiket egy gép arra készt,
2612   18|           egy-kettő, majd ujra igyekszik a part felé, mindjobban a
2613   18|                  a part felé, mindjobban a Dunának.~A két lány nem
2614   18|              felé, mindjobban a Dunának.~A két lány nem nézett többé
2615   18|                 többé egymásra, az egyik a vizre tekintett üvegesedő
2616   18|             tekintett üvegesedő szemmel, a másik lélegzeni is alig
2617   18|                 még beszélt:~- Dóra, hol a szalag, a sárga, hova tettem?...~
2618   18|           beszélt:~- Dóra, hol a szalag, a sárga, hova tettem?...~Végre
2619   18|             tettem?...~Végre megtalálta, a mit keresett. Az egyik végét
2620   18|                 keresett. Az egyik végét a maga kezére kötötte, a másikat
2621   18|             végét a maga kezére kötötte, a másikat a huga csuklójára.
2622   18|                kezére kötötte, a másikat a huga csuklójára. Aztán lépett
2623   18|                  pillanatra szétszálltak a folyam szinének egy kis
2624   18|              mulva ujra visszatértek. És a panoráma képe mitsem változott,
2625   18|        szabadultak lassan, mindjobban és a kékség melegedett föl violaszinre.
2626   18|                  És egy-két percz mulván a Duna képe változott egy
2627   18|             vizre hullott csillag volna.~A kisebbik volt. Az ő édes,
2628   18|               ártatlan homloka ragyogott a hullámok fölött. Az a kedves
2629   18|          ragyogott a hullámok fölött. Az a kedves szürke szemei néztek
2630   18|             néztek még egyszer szét ezen a világon, ahol nem élt, nem
2631   18|                 mégis ez utolsó perczben a szűz lélek tele volt az
2632   18|            szeretett, ő csalódott volna. A szerelmi esküdözések ‑ bár
2633   18|              elnyomatva az elhagyottság, a kétségbeesés iszonyu érzésével.
2634   19|             elmennie hazulról. Az egyik: a lakás nagyon hideg volt;
2635   19|                 lakás nagyon hideg volt; a másik: a hideg lakás egyetlen
2636   19|              nagyon hideg volt; a másik: a hideg lakás egyetlen ágyán
2637   19|                az utczán sem volt meleg. A mint kilépett a körútra,
2638   19|              volt meleg. A mint kilépett a körútra, ezt konstatálta
2639   19|              Megállapította azt is, hogy a szél a kerepesi-út felől
2640   19|       Megállapította azt is, hogy a szél a kerepesi-út felől fölöttébb
2641   19|                   érezte arczán és látta a lámpásokon, melyeknek lángja
2642   19|                 és gyöngéd volt; mint az a fehér habszövet, melyet
2643   19|                  de azért érzett valamit a tájkép különös voltából.
2644   19|                 tájkép különös voltából. A paloták egészen hóból állottak
2645   19|             hóból állottak ki és ez, meg a szél teljesen megváltoztatta
2646   19|                 utczai gyerekek kivájták a belsejét és házat csináltak
2647   19|            gyerek már guggolt is ott, de a sötétben csak akkor vette
2648   19|                  csak akkor vette észre, a mikor már belépett és a
2649   19|                  a mikor már belépett és a háziszentélyében megzavart
2650   19|                 hiszem, szabad nekem is, a hó mindenkié.~- De én vájtam
2651   19|             Dolgozzon az ur is.~Megverje a gyereket, vagy kimenjen.
2652   19|              Aztán mintha igaza is volna a gyereknek. Milyen szép és
2653   19|                és szent dolog az otthon, a mit mi magunk alapítottunk
2654   19|                  melynek minden szeglete a tulajdonunk, nincsenek benne
2655   19|                nincsenek benne albérlők, a kik különböző társadalmi
2656   19|            Istent. És nincs háziasszony, a ki beteg lesz, elfoglalja
2657   19|                 mond föl, - talán akkor, a mikor megszoktad vele a
2658   19|                  a mikor megszoktad vele a nyomoruságot.~Az orvosnövendék
2659   19|               másodéves volt, eddig csak a halált tanulta, az életet
2660   19|               egészen leverten gondolván a bekövetkezhető eseményre. - «
2661   19|              kell. És mi lesz akkor?» Ez a gondolat nagyobb, kinzóbb
2662   19|                  hideggel járta át, mint a havas szél, a feje megdermedt
2663   19|             járta át, mint a havas szél, a feje megdermedt belé, nem
2664   19|                is. Bután és vakon haladt a villamos-vasút sineinek
2665   19|               elsurrant mellette, előtte a kivilágított vaggon. A fehér
2666   19|            előtte a kivilágított vaggon. A fehér hóban, telve fekete
2667   19|                 nesztelenül szállt tova. A szikrákon járó kerekek titokzatosan
2668   19|         mormogták feléje: «Feküdj alám!»~A pokolba! - gondolta magában
2669   19|               leterítve az asszonyság és a köpenyeg piros posztójának
2670   19|         frou-frou még meg sem gyürődött. A szemében már benne van az
2671   19|                szemében már benne van az a különös nézés, mely túl
2672   19|          ugyanolyan modorosan hangzottak a szavak, mint ahogy vidéki
2673   19|              primadonna korában. Ezekkel a szavakkal szólongatta, vigasztalta
2674   19|        vigasztalta egyetlen leányát, azt a vékony és kicsiny teremtést,
2675   19|             vékony és kicsiny teremtést, a ki ágya szélén ülve, könyes
2676   19|                Egészen megkönnyebbedtek, a mikor belépett a férfi,
2677   19|       megkönnyebbedtek, a mikor belépett a férfi, a lakó, Kőmives az
2678   19|                  mikor belépett a férfi, a lakó, Kőmives az orvosnövendék
2679   19|              vidám arczulattal odalépett a haldokló ágyához és megtapogatván
2680   19|              ujra, de nagyon marasztotta a kis lány; olyan hálásan,
2681   19|                  lágyan nézett reá, hogy a fiatal ember szemei megnedvesedtek.
2682   19|             ember szemei megnedvesedtek. A páholynyitogatóné és leánya
2683   19|                  olvasott egy részletet. A lány visszafojtott lélegzettel,
2684   19|          hallgatta. De csak egy darabig, a mig megfordult ágyában és
2685   19|                  és megszólalt:~- Eszti, a siffonban, a szinházi ruhatáramban
2686   19|        megszólalt:~- Eszti, a siffonban, a szinházi ruhatáramban van
2687   19|                 van egy gukker, add ide.~A lány kivette a gyöngyházból
2688   19|                  add ide.~A lány kivette a gyöngyházból készült elegáns
2689   19|            mosolyogva szorította markába a kedves kis szerszámot és
2690   19|              fiatal, szépeket irt rólam, a mikor játszottam, gyászruhában
2691   19|            Matabár, az igazgató megkérte a kezemet...~A leány és fiatal
2692   19|           igazgató megkérte a kezemet...~A leány és fiatal ember bámulva,
2693   19|                   Az vagyok! - kiáltotta a fiatal ember, rekedten és
2694   19|              ember, rekedten és büszkén.~A volt szinésznő hamis mosolylyal
2695   19|              bólintott és folytatá:~- De a fiatal ember ezt adta nekem...
2696   19|            féltizenegyig olvasott, akkor a páholynyitogatóné félbeszakította:
2697   19|                  és csuklani kezdett. De a rohamközben még mindig beszélni
2698   19|                is neki ennyit mondani:~- A lakást ne adják föl... azért
2699   19|                 de hiába kékült el arcza a tehetetlen akarattól, nem
2700   19|                  nem merte magára hagyni a kis leányt. Együtt virrasztott
2701   19|               leányt. Együtt virrasztott a halott mellett. Eszti még
2702   19|               még nem tudott sirni, csak a hideg rázta egész testében.~
2703   19|              hideg rázta egész testében.~A fiatal embernek is volt
2704   19|             valami rosszul. Melege volt; a feje is, a szive is tüzelt.
2705   19|                  Melege volt; a feje is, a szive is tüzelt. Tulságos
2706   19|              gonosz ember és sajnálta is a szegény öreg asszonyt, de
2707   19|             titkos örömmel árasztotta el a gondolat, hogy most ő rá
2708   19|            holnapután eltakaritják innét a halottat is és akkor egyedül
2709   19|                 sokáig, nagyon sokáig... A lány a szobában, ő az előszobában.
2710   19|                  nagyon sokáig... A lány a szobában, ő az előszobában.
2711   19|              beszélgetnek még egy kissé.~A tervezgetések olyan kedvesen,
2712   19|           magában, hogy Esztert kiveszi, a porczellánfestő-mühelyből,
2713   19|         porczellánfestő-mühelyből, azért a pár forintért nem szabad
2714   19|             megrontania magát, beszivnia a festő-anyagok illó mérgét.
2715   19|        elfoglalnia, és rászorítani magát a kissé terhes gyermeknevelésre,
2716   19|                  psichiatriai czikkeket, a lapok most már fizetnek!~
2717   19|              soha még. Olyan boldog volt a lány miatt, hogy szinte
2718   19|                 fölébe.~Oh be szép volt, a mikor aludt, még kedvesebb,
2719   19|                 kissé, egészen úgy, mint a kicsiny leányoknak. Csak
2720   19|               lehet oly szelid, mint ezé a tizenhétéves leányé.~Kőmivesnek
2721   19|             szüksége, hogy föl ne költse a leányt és igy ne szóljon
2722   19|             fogok fölötted és jaj annak, a ki bánt!~Egybevetve a körülményeket,
2723   19|             annak, a ki bánt!~Egybevetve a körülményeket, nem tartotta
2724   19|           helyesnek, hogy szóljon. Talán a temetés után! De a mikor
2725   19|                 Talán a temetés után! De a mikor igy el van hagyatva,
2726   19|            legalább nagyon sokáig.~Hanem a haját lágyan és óvatosan
2727   19|                  Aztán egészen elfeledve a holtat, virrasztott az élő
2728   19|                  orvosnövendék ez időben a lehető legmérsékeltebben
2729   19|                  el lévén foglalva. Jött a halottkém, tárgyakat kellett
2730   19|           tárgyakat kellett eladni, hogy a temetés eszközölhető legyen;
2731   19|             temetés eszközölhető legyen; a folyton zokogó lányt kellett
2732   19|             mégis egyék valamit. - Végre a temetés is elmult, - jelen
2733   19|                 két operaházi tag is, de a megboldogult páholynyitogatóné
2734   19|                csakugyan egyedül voltak. A temetés után való napokon
2735   19|                  közöttük, fölöttük volt a halott és megzavarta magányukat.
2736   19|              operaházi szolga és elhozta a páholynyitogatóné utolsó
2737   19| páholynyitogatóné utolsó havi fizetését. A megboldogult szines szoknyái
2738   19|               szines szoknyái lógtak még a fogason. Kopogtatott egy
2739   19|            Kopogtatott egy fiatal hölgy, a gyakorlati szinésziskola
2740   19|       szinésziskola egy koros növendéke, a ki elszerződött a vidékre
2741   19|             növendéke, a ki elszerződött a vidékre és most hallotta,
2742   19|           hallotta, hogy Fölnémethynének a változatos és drága garderobja
2743   19|          haláleset miatt eladó.~Elvitték a pamutbársony kosztümeket,
2744   19|             pamutbársony kosztümeket, el a hermelinköpenyt is és a
2745   19|                  a hermelinköpenyt is és a halott köztük járó árnyéka
2746   19|               egy-egy kaczagás verte föl a lassanként nekimelegedő
2747   19|                 És milyen vidámak voltak a reggelek! Együtt mentek
2748   19|                  orvosnövendék elkisérte a leányt egészen a porczellánfestő-műhelyig,
2749   19|               elkisérte a leányt egészen a porczellánfestő-műhelyig,
2750   19|                  Vasbottal járt és annak a sulya egészen lehuzta karját,
2751   19|              Mennyire megerősödött maga, a mióta hozzánk került! -
2752   19|                 is. ‑ Mikor lesz katona, a huszársághoz megy?~- Még
2753   19|       előadásokat az emberi szervezet és a természet csodáiról. Néha,
2754   19|                kényes szavakat használt, a mire rendszerint elpirultak
2755   19|              rendszerint elpirultak mind a ketten és mind-mind erősebb
2756   19|            Kőmives búcsuzóra megcsókolta a leány kezét. Az is megesett,
2757   19|                és nekimelegedve nevettek a kölcsönös csufolódásokon,
2758   19|             egyik, valóságos deliriumban a másik. A férfi olyan volt
2759   19|           valóságos deliriumban a másik. A férfi olyan volt másnap
2760   19|                  valami hitregebeli hős, a sárkányok legyőzése után.~
2761   19|                 szive alig dobogott már, a beszéd nehezére esett, le
2762   19|                esett, le kellett mondani a gyermeknevelésről, képtelen
2763   19|        elhatározta, hogy oltárhoz vezeti a leányt, a kit magában szegény
2764   19|                oltárhoz vezeti a leányt, a kit magában szegény elhagyatott
2765   19|           hazudta, hogy abonálva van, de a lány ezt az egyet nem hitte
2766   19|              neki, hogy evett az övéből, a tányérjából, a villájával.~
2767   19|                az övéből, a tányérjából, a villájával.~Kőmives nem
2768   19|              hónapon át! Nem vagyok-e én a legnyomorultabb ember a
2769   19|                  a legnyomorultabb ember a világon!»~A homlokára ütött,
2770   19|        legnyomorultabb ember a világon!»~A homlokára ütött, szemeit
2771   19|                 egyelőre fizetés nélkül, a nevével és czimével ellátott
2772   19|                napokban megkapta és erre a kicsiny karton papiroslapra
2773   19|                  palotákat épitett ő is, a lány is. Különösen ő! Többé
2774   19|              Többé nem röstelkedett inni a lány kávéjából, a szobabérek
2775   19|      röstelkedett inni a lány kávéjából, a szobabérek rövid időn való
2776   19|                minduntalan fölemlitette, a mire a lány lesütötte szemeit
2777   19|         minduntalan fölemlitette, a mire a lány lesütötte szemeit és
2778   19|                  borulni százszor is, és a férfi győzedelmeskedett
2779   19|             győzedelmeskedett magán mind a százszor. Remegett, kapkodott,
2780   19|                  érezvén, hogy alterálja a fiatal embert, lehetőleg
2781   19|               két hónap óta föloszlatták a műhelyt. Vakmerően megcsalta
2782   19|              hogy most abból élnek, hogy a kicsike modelt ül a festőiskolában.
2783   19|                 hogy a kicsike modelt ül a festőiskolában. A rendszertelen
2784   19|              modelt ül a festőiskolában. A rendszertelen élet következtében
2785   19|        orvosnövendék egészen elgyengült, a járás nehezére esett és
2786   19|                  esett és nem kisérte el a lányt, csak egy darabon.
2787   19|          csalásáról.~Apránként leszokott a külvilággal való érintkezésről, -
2788   19|               érintkezésről, - otthagyta a kis szépirodalmi könyvtárt,
2789   19|            irókat akart volna fölvétetni a későbbi sorozatba és e témán
2790   19|                Ideje nagy részét otthon, a diványon fekve, végtelen
2791   19|                  azzal ölte idejét, hogy a választ várta, a postára
2792   19|            idejét, hogy a választ várta, a postára ment kérdezősködni,
2793   19|              postára ment kérdezősködni, a levélhordókkal értekezett.~
2794   19|           értekezett.~Teljes tökéletesen a passziv életre adta magát.
2795   19|              terjedtek, hogy védje magát a lány iránt való szerelme
2796   19|        viaskodott magában, hogy legalább a szegény Eszter ebédjét ne
2797   19|                 egye el. Le is szökött - a mikor meg tudta tenni ‑
2798   19|                meg tudta tenni ‑ délidőn a Petőfi-térre és ott a többi
2799   19|            délidőn a Petőfi-térre és ott a többi éhenkórász, napnál
2800   19|                   aztán hazarohant abban a reménységben: ha egy kis
2801   19|           kinálnák meg? De ha megkinálta a kicsike, büszkén mondta:~-
2802   19|               morzsolgatott egy kicsinyt a süteményből.~Ez ebédek kivételével
2803   19|              kivételével elég jól éltek, a lány sokat keresett és egy
2804   19|          segítségével idejében kifizette a házbért is. Azontul - úgy
2805   19|             ölelkeztek össze legelőször. A lány karjait a búcsuzó nyaka
2806   19|               legelőször. A lány karjait a búcsuzó nyaka körül fonta,
2807   19|                 eresztem! mondá csukolva a sirástól és nevetve az örömtől.~
2808   19|                 vonakodott, de oszt hogy a leány össze-vissza csókolta
2809   19|                volt már, sietnie kellett a «műhelybe». Megmosta szemeit,
2810   19|          Megmosta szemeit, kendőt kapott a fejére és elfutott.~Anyagiakban
2811   19|             Anyagiakban nem bővelkedtek, a szatócsnál a hideg ételek
2812   19|                bővelkedtek, a szatócsnál a hideg ételek kontója nagyon
2813   19|           bűvös-bájos napok voltak ezek. A mikor együtt valának, a
2814   19|                  A mikor együtt valának, a részleteket beszélték meg,
2815   19|                 meg, az esküvőt, és hogy a pap ne beszéljen. Lakni
2816   19|                 alkalmaztatása akad fönt a várban. Valamelyik miniszterium...
2817   19|                járhat utána. És ruházata a kelleténél egyszerűbb lett,
2818   19|                hust sütött.~Néha azonban a legjobb akarata daczára
2819   19|                de minduntalan hazafutott a «kis urához», hozott neki
2820   19|               ujságot, nehogy unja magát a folytonos magányban (mert
2821   19|         többet-többet keresett, dicsérte a műhelyt, a könnyű, finom
2822   19|            keresett, dicsérte a műhelyt, a könnyű, finom munkát; passzió
2823   19|       Eldicsekedett véle az orvosnak is, a ki most már mindennap eljár
2824   19|          étkezett, nehéz dolgokkal törte a fejét; jól kell táplálkoznia,
2825   19|              csak kellett valamin törnie a fejét. A műhely dolga nem
2826   19|                  valamin törnie a fejét. A műhely dolga nem ment sehogy
2827   19|             műhely dolga nem ment sehogy a fejébe, hogy ott a lány
2828   19|                sehogy a fejébe, hogy ott a lány annyit keres. És a
2829   19|                  a lány annyit keres. És a levelek, a melyek Eszter
2830   19|              annyit keres. És a levelek, a melyek Eszter czimére jöttek: «
2831   19|                kell; hétkor legyen ott!» A levelek alá pedig egy-egy
2832   19|                 név volt aláfirkantva.~- A munkavezető irja! mondta
2833   19|                 munkavezető irja! mondta a leány és eltépte a leveleket.
2834   19|                mondta a leány és eltépte a leveleket. Idegeskedett
2835   19|                 Idegeskedett is ilyenkor a fehér fej, elvörösödött
2836   19|                  fehér fej, elvörösödött a baba kép: megöregedett,
2837   19|            elkomorult egyszerre.~Kőmives a magányos délelőttökön azzal
2838   19|                 és látta: mint árulja el a leány, rútul, gaz módra,
2839   19|                 erőszakos rémlátásokkal, a melyek elevenebb módra éltek
2840   19|                  biró élet. Délben, hogy a baba-arcz ráhajolt, a friss,
2841   19|               hogy a baba-arcz ráhajolt, a friss, piros száj rátapadt
2842   19|                  érezte magát, nem látta a szőke, rémes fantomokat
2843   19|                 ha ez igy folyik sokáig, a kicsike meg fogja csalni.~
2844   19|                 eltöltötte az időt azzal a titkos tervelgetéssel, hogy
2845   19|        készülődött, vágyakozott, éhezett a rettenetes utra, de a mikor
2846   19|            éhezett a rettenetes utra, de a mikor a lány átsuhant szobáján,
2847   19|              rettenetes utra, de a mikor a lány átsuhant szobáján,
2848   19|                  magára kapta ruháját és a lány után sompolygott. Az
2849   19|                  nem vette észre és ment a maga utján. Nem a műhely
2850   19|                és ment a maga utján. Nem a műhely felé ment.~Az orvosnövendék
2851   19|               jártak az utczán, mehetett a fal mellett hol tapogatódzva,
2852   19|            szemeit és megint észrevette.~A lány törekedett ki, az Andrássy-uti
2853   19|               villák felé. Sebesen, mint a hogy találkára mennek. Egy-egy
2854   19|               magát, visszafordult, ment a maga utján. Eszter pedig
2855   19|             mintha itthon volna, ismerte a házat, tudta, hogy fiatal
2856   19|            fiatal festők műtermei vannak a sötét földszintes folyosón.
2857   19|          beszélnek ott benn halk hangon, a mikor fejében ezer üllő
2858   19|    megkülönböztetni egyetlen szavát sem.~A férfi meg szinte hangosan
2859   19|               Hát nem herczegkisasszony.~A leány felelt, reszketett
2860   19|                 leány felelt, reszketett a hangja, sírás volt benne:~-
2861   19|                ez... könyörüljön rajtam.~A festő elvesztette türelmét:~-
2862   19|             azért lehet apácza.~- Lássam a vállát, háttal egy kissé.
2863   19|                és zúgó fejét odaszorítva a deszkához: a ruha suhogásából,
2864   19|                 odaszorítva a deszkához: a ruha suhogásából, a párbeszédből
2865   19|           deszkához: a ruha suhogásából, a párbeszédből szerelmes ditirambokat,
2866   19|                  ki. Nyögött kinjában és a dühtől elfult, szinte elesett.
2867   19|           hallott többé semmit, azt sem, a mint a festő kiszólt:~-
2868   19|                  semmit, azt sem, a mint a festő kiszólt:~- Ki az?
2869   19|               odakint?~Azt sem hallotta, a mint az ajtó kinyilt mögötte,
2870   19|              egész világosan látta, hogy a baba ott ül, fehér kis testén
2871   19|              Elkergették, tovább ment és a leány azt sem tudta, hogy
2872   19|                öli meg: nem piszkolja be a kezét».~Fölirta egy papirosra,
2873   19|                 Üllői-ut felé, mindenütt a fal mellett, a villamos
2874   19|                 mindenütt a fal mellett, a villamos vasut sinjeinek
2875   20|                                     MESE A FEHÉRHAJU DOMOSZLAINÉRÓL.~
2876   20|                 és annak két rossz lova, a Sári, meg a Táltos.~Rossz
2877   20|                  rossz lova, a Sári, meg a Táltos.~Rossz lovak voltak,
2878   20|                  voltak, de igen okosak; a falu határában a legelső
2879   20|                 okosak; a falu határában a legelső uri ház kapujában
2880   20|                   Igaz, hogy estve volt, a szakadatlan, hófuvástól
2881   20|                sehol, csárda semerre, de a falu határán az uri ház
2882   20|              Hogyne hajtattunk volna be, a mikor behajtattunk. Bent
2883   20|                 mikor behajtattunk. Bent a házban elég szivesen fogadtak
2884   20|             szivesen fogadtak bennünket, a részeg fuvaros kiült a konyhába
2885   20|                   a részeg fuvaros kiült a konyhába és nyomban segitett
2886   20|              koppasztani, én meg leültem a sárga ripsz-diványra és
2887   20|                bókokat mondani mindjárt. A háznép is ebben évődhetett,
2888   20|              háznép is ebben évődhetett, a mikor az agár minden okoskodás
2889   20|                  ezen asszonyok között.» A macska is hozzám törleszkedett
2890   20|            hozzám törleszkedett nyomban, a rendes dorombszóval, mondván: «
2891   20|                jöttél!»~Aztán megszólalt a ház asszonya is:~- Instáljuk,
2892   20|                Aztán leült velem szemben a nagy kanapéra, az egyik
2893   20|            szolgálóleány lábai alá tette a sárga ripsz-zsámolyt, a
2894   20|                  a sárga ripsz-zsámolyt, a másik szolgálóleány kezébe
2895   20|                szolgálóleány kezébe adta a kötést. Ő maga ujjaira huzta
2896   20|               karikákat, melyek megóvják a kezet, hogy a kötőtű ki
2897   20|            melyek megóvják a kezet, hogy a kötőtű ki ne kezdje. Azzal
2898   20|           munkába kezdett, én meg néztem a Domoszlainé urasszony tüneményes
2899   20|         szemöldei alatt árnyékban voltak a szemei egy darabig, miglen
2900   20|               öreg szemei voltak...~Jött a másik özvegyasszony a másik
2901   20|               Jött a másik özvegyasszony a másik szobából. Leült melléjé;
2902   20|                 egy zöld ripsz-zsámolyt, a másik szolgálóleány kezeibe
2903   20|               szolgálóleány kezeibe adta a kötést és az ezüst karikákat.~
2904   20|         csörömpölve elkezdett kötni, mig a négy kis leánya lökdöste,
2905   20|                 serényen, összeránczolva a hosszú homlokát. Én megnéztem,
2906   20|           asszonyság, fejéről mint rí le a frizura, testéről a ruha.
2907   20|                rí le a frizura, testéről a ruha. Úgy látszott, az látszott,
2908   20|            minden életerejét átplántálta a kis leányaira, ó maga számára
2909   20|            számára csak az életerő váza, a csontok, az inak, a rideg
2910   20|                váza, a csontok, az inak, a rideg mechanikus élet maradt.~
2911   20|                  az agár kaffogott, csak a czicza dorombolt: «jó estét
2912   20|             estét vendég!»~Nagy vártatva a fehérhajú Domoszlainé is
2913   20|                 is megszólalt, fordulván a fáradt fiatal asszonyságnak.
2914   20|                szólt hozzá: «lányom». De a fáradt fiatal asszonyság
2915   20|               neki: «Domoszlai néni?»~És a négy kis leány sem szólította
2916   20|              néni.~*~Tizet ütött az óra. A kis kapun kijött a kakuk
2917   20|                  óra. A kis kapun kijött a kakuk és tizszer mondta: «
2918   20|            tizszer mondta: «kukk, kukk!» A fehérhaju Domoszlainé elment
2919   20|               asztalnál magunk maradtunk a fáradt asszonysággal. A
2920   20|                  a fáradt asszonysággal. A gyerekek aludtak; ki a nagy
2921   20|                   A gyerekek aludtak; ki a nagy diványon, ki a molyok
2922   20|                   ki a nagy diványon, ki a molyok kaszárnyájában, a
2923   20|                 a molyok kaszárnyájában, a vén karosszékben. A legnagyobbik
2924   20|      kaszárnyájában, a vén karosszékben. A legnagyobbik leány az asztalra
2925   20|               volt ébren közöttük senki; a macska jóllakott, elaludt.~
2926   20|               macska jóllakott, elaludt.~A vén agár összegubbaszkodva
2927   20|                  Az agár fölvetette ránk a bús, gyanakodó szemeit.
2928   20|                  vannak akkor ezek itt?»~A fáradt asszonyság elértette
2929   20|              férjhez kellett menni. Ezek a gyerekek az uramtól valók.~-
2930   20|              Szegényül, árván maradtunk, a mig Domoszlai néni elhozatott
2931   20|           elhozatott ide. Ideálja voltam a fiának és most együtt lakunk,
2932   20|                 Az óra tizenegyet ütött. A kis kapun kijött a kakuk
2933   20|                ütött. A kis kapun kijött a kakuk és tizenegyszer mondta,
2934   20|                 mondta, hogy kukk, kukk. A fáradt fiatal asszony is
2935   20|     szolgálóleány gyertyával, bevezetett a szobámba. Egy másik szobán
2936   20|            éjjeli szekrényen, vetve volt a patyolatfehér ágy: a falon
2937   20|                volt a patyolatfehér ágy: a falon fegyverek, az iróasztalon
2938   20|             urfinak.~- Melyik urfinak?~- A ki meghalt?~- A kit tiz
2939   20|               urfinak?~- A ki meghalt?~- A kit tiz éve meglőttek, a
2940   20|                 A kit tiz éve meglőttek, a kinek tiz éve megágyazunk
2941   20|               meg ne tessék mozgatni itt a holmikat.~Mindennek ugy
2942   20|           Mindennek ugy kellett maradni, a mint tiz éve állott. A nagyságos
2943   20|                   a mint tiz éve állott. A nagyságos asszony tisztogat
2944   20|               asszony tisztogat itten...~A kocsis mind csak a pipákat
2945   20|              itten...~A kocsis mind csak a pipákat szeretné kiverni,
2946   20|                 szabad...~Lassan beszélt a szolgálóleány, az öreg szolgálóleány.~*~
2947   20|               fekete reggelre ébredtünk. A napnak nem volt ereje, még
2948   20|              keveset világított helyette a hó.~A részeg fuvaros előállott
2949   20|                világított helyette a hó.~A részeg fuvaros előállott
2950   20|                 részeg fuvaros előállott a két rossz, de okos lovával:~-
2951   20|                okos lovával:~- No, uram, a Sári meg a Táltos megy már,
2952   20|                     No, uram, a Sári meg a Táltos megy már, akár a
2953   20|                  a Táltos megy már, akár a milling; gyerünk!~A fekete
2954   20|                 akár a milling; gyerünk!~A fekete reggelen neki indultunk
2955   20|                  reggelen neki indultunk a fehér mezőnek. Szekérnyom
2956   20|             fuvaros, ismerős-e kend ezen a tájon?~- Mind a hárman itt
2957   20|                kend ezen a tájon?~- Mind a hárman itt születtünk, a
2958   20|                 a hárman itt születtünk, a Sári is, a Táltos is, én
2959   20|               itt születtünk, a Sári is, a Táltos is, én is.~- Hát
2960   20|                is.~- Hát ismeri kend azt a házat is, a hol megháltunk?~-
2961   20|              ismeri kend azt a házat is, a hol megháltunk?~- Mint magamat.~-
2962   20|                    Mintha ma lett volna. A törökvágásban volt, a Dezsényi
2963   20|             volna. A törökvágásban volt, a Dezsényi urral...~- Aztán
2964   20|                  urral...~- Aztán miért?~A fuvaros ember nem fordult
2965   20|                  hátra, csak ugy átlökte a válla fölött a szót.~- A
2966   20|               ugy átlökte a válla fölött a szót.~- A Dezsényi ur kapatos
2967   20|                 a válla fölött a szót.~- A Dezsényi ur kapatos volt
2968   20|                mondta, hogy is mondta...~A fuvaros megvakarta a fejét
2969   20|                     A fuvaros megvakarta a fejét és hátrafordult:~-
2970   20|             Apertén kimondva, azt mondta a Domoszlai urnak, hogy az
2971   20|             férfiemberrel trafikált...~- A fehérhaju Domoszlainé?~-
2972   20|             lenni.~- És igaz lett volna, a mit a kapatos ember mondott?~
2973   20|                És igaz lett volna, a mit a kapatos ember mondott?~A
2974   20|                 a kapatos ember mondott?~A részeges fuvaros erősen
2975   20|           részeges fuvaros erősen szítta a bodzafaszárát, a mellől
2976   20|                  szítta a bodzafaszárát, a mellől szipegve beszélt:~-
2977   20|                mint hogy ez az ostor van a kezemben. A második ház
2978   20|                 az ostor van a kezemben. A második ház volt tőlünk,
2979   20|                 volt tőlünk, parasztház, a hol találkozott a szeretőjével.
2980   20|            parasztház, a hol találkozott a szeretőjével. Az én asszonyom
2981   20|                nem adtak senkinek másnak a Domoszlai-házból, csak neki...
2982   20|              egyszerre szemünkbe csapott a sürü hófúvás. A kocsis ember
2983   20|                  csapott a sürü hófúvás. A kocsis ember elhallgatott
2984   20|            elhallgatott és behuzta fejét a szürébe. A Sári meg a Táltos
2985   20|                 behuzta fejét a szürébe. A Sári meg a Táltos szólongatás
2986   20|              fejét a szürébe. A Sári meg a Táltos szólongatás nélkül
2987   20|                 volt körülöttünk minden. A fa, melyet elhagytunk, ugyanolyan
2988   20|            ugyanolyan zuzmarás, mint az, a melyhez közeledtünk.~Az
2989   20|               belepett, mindent elfödött a végtelen fehér hó.~ ~
2990   21|                                     MESE A HŰ ASSZONYSÁGRÓL.~Egyszer
2991   21|              éves növendékleány, kicsiny a fehér arczocskája és csepp
2992   21|              csepp azon minden: az orra, a szája, a fogai, a gödrös
2993   21|                minden: az orra, a szája, a fogai, a gödrös álla. Csak
2994   21|                  orra, a szája, a fogai, a gödrös álla. Csak a szemei
2995   21|               fogai, a gödrös álla. Csak a szemei nagyok; a fekete
2996   21|              álla. Csak a szemei nagyok; a fekete szemei és a szemeibe
2997   21|               nagyok; a fekete szemei és a szemeibe csüngő, vékonyka
2998   21|                  vállaira nehezedő haja, a borzas, bodros, illatos,
2999   21|           nyulkált, egyre esengett utána a sok brilliánsgyürűs férfikéz,
3000   21|          brilliánsgyürűs férfikéz, hanem a kis szinész-asszonyság olyan