Rész
1 1| okuláréja fogantyúját...~Egyszerre mindenki elnevette magát.~
2 1| velük, gúnyolta őket, de egyszerre csak szeméhez kapott: megint
3 1| veres fákat látott. Majd egyszerre teljes sötétség borította
4 1| formálódnék, mintha a föld egyszerre más plánéta lenne... És
5 1| havat...~És most mind e zaj egyszerre elfül. Hatalmas bőgés remegteti
6 1| Ebben a halotti csendben egyszerre megszólalt Wejér Ábrám.
7 1| pillanatban a gyerek láza egyszerre elmult volna. Egy másik
8 2| már nem is válaszol. De egyszerre csak megszólalt tompán,
9 2| az önfeláldozó pajtástól.~Egyszerre csak nem látták egymást.
10 2| folyton bánkódott utána. Egyszerre azonban, mintha csak elvágták
11 3| öntudatosságom meggyengül és egyszerre ugy látom, hogy a földön
12 3| életben is nagy volt, most egyszerre csodálatosan megnövekedett
13 3| tréfásan...~- No asszony, most egyszerre gazdag lennél, ha meghalnék
14 3| kényesztette egy darabig, de egyszerre meggyülölte.~Ezután minden
15 4| elhagyottakon, tekintetem egyszerre összevillant két nagy, szürke
16 4| magányában, a padmalyt nézve, egyszerre csak összeomlottak körülöttem
17 6| megélhessen. Elég négy pár csizma egyszerre. Sőt sok; de ha már megvan,
18 7| partján, a sokadalomban egyszerre megváltozott jó hangulata.
19 7| nézve, ment arra, a honnan egyszerre csak a neve hangzott felé:~-
20 7| gondolta magában a fiú, aki egyszerre ujra kényelmetlenül érezte
21 9| szokatlan hasonlóság azonban egyszerre megváltozott. Öt óra volt,
22 9| egymástól, az egyik, melyben egyszerre temperamentum nyilatkozott
23 10| Különösen nekem támadt egyszerre vidám, kicsapongó kedvem.
24 10| zavarom, misztikus félelmem egyszerre elmult. Kezem egyszerre
25 10| egyszerre elmult. Kezem egyszerre rásiklott a kis barna, ezüstgyürüs
26 10| gondolatoknak, melyek akkor egyszerre telerajzották egyrészt koravén,
27 10| békességben. És közös álmunk nem egyszerre, hanem lassan foszlott szét.
28 10| sokáig értünk oda, a mig egyszerre csak nevettünk az egészen.
29 12| gondolta magában, és egyszerre valami sajátságos érzés
30 12| ember is gondolkozóvá lett egyszerre, néha hirtelen elnémult,
31 12| melyről sejtelme sincs: egyszerre azon veszi magát észre,
32 13| előtt állott és ez a titok egyszerre elfogyasztotta minden mosolyát.
33 13| II.~Egyszerre különös erély szállotta
34 13| szótlanul nézett rája. Aztán egyszerre fuldokló sirás fogta el
35 13| sirást leküzdve magában, egyszerre szikrázó szemekkel nézett
36 15| elvörösödött. Szép arcza egyszerre olyan lett, mint Meduzáé,
37 15| Valamennyiöknek az arcza egyszerre elsötétült, a számtiszt
38 15| aztán maga elé tekintett és egyszerre elkaczagta magát. Erőltetve,
39 16| Addig-addig csiklandozta, mig egyszerre kitört.~Nem kergetett el
40 18| éjszakába: kereste a halált. És egyszerre a homály is, a lelke is
41 18| kétségbeesetten rejtegetett titokról egyszerre lepattant a zár: elmondott
42 18| aranyos vonal felé.~Ágnes egyszerre bőbeszédü lett, megemlékezett
43 18| és piros lett az egész, egyszerre fölbukkant rajta egy leány
44 19| megöregedett, elkomorult egyszerre.~Kőmives a magányos délelőttökön
45 19| értek. Az idegen ur itt egyszerre meggondolta magát, visszafordult,
46 19| maga utján. Eszter pedig egyszerre befordult egy tornyos, vasrácsos
47 19| ajtó kinyilt mögötte, csak egyszerre látott, látott. Az ajtó
48 20| kicsi ruháit mind...~Itten egyszerre szemünkbe csapott a sürü
49 21| sirt, hogy a lakmározásnak egyszerre vége szakadt; nyilván tudta,
50 21| nehézkesen, mozdulatlan.~De egyszerre csak megmozdult, megrezdült,
|