Rész

 1    1|            maradt húga, néha lejött hozzá a felső traktusból és fölvervén
 2    1|           De aztán nem szólt többet hozzá, aludni küldte.~Egész éjjel
 3    2|             minden szóváltás nélkül hozzá akarta vágni a petroleumos
 4    3|           egy székre, egészen közel hozzá és néztem arczát, melynek
 5    3|            szerelmes soha, úgy ment hozzá, mint a fajtájabeli lányok
 6    3|          pénzt a kezébe lehet adni.~Hozzá adták, hát hozzá ment, daczára
 7    3|        lehet adni.~Hozzá adták, hát hozzá ment, daczára hogy egy kissé
 8    3|     könyörgött a testvér, nem nyult hozzá. Félt tőle; az összegről
 9    4|           fiúnkat. Csendesen szólok hozzá:~- Miért sütöd le a pillád,
10    7|            miniszterhez és igy szól hozzá:~- Kegyelmes uram! Én Dim
11    7|             hivatalnok nem ment fel hozzá. Bujkált egy hétig. Kis
12    7|       száműzte magát, hogy nem jött hozzá senki, hogy a megszokott
13    7| karonfogvást az utczán, az nem köti hozzá életét.~A katasztrófa előtt
14    7|         hogy várjon, mindjárt lejön hozzá.~
15    7|       meghalok bele. Elmentem volna hozzá, ha nem tudom, hogy a sorsnak
16    7|      kellett vezérelni. És elmegyek hozzá feleségül, habár az esküvőről
17    8|               No, látta-e? Mit mond hozzá, mi?~Szerelmes volt ebbe
18    8|           értéktelenebb tárgyakhoz, hozzá is szabad volt nyúlnia,
19   11|             Délelőtt nem igen szólt hozzá, dobogott iróasztala mellett,
20   11| idegenkedett ettől az ősz férfitől, hozzá ment mégis, hizelgett neki
21   11|           még a szegények férköztek hozzá közel, azoknak adott, nem
22   11|        asszonytól, czinikusan szólt hozzá:~- Az első urad fölakasztotta
23   12|              Most először nem tette hozzá e stereotyp kifejezéshez
24   12|             sirva fakadt s lehajolt hozzá.~Gold Péter, a gyám s a
25   12|       telnek el, a mig beszélni tud hozzá. Elfogult, izgatott, félénk,
26   12|            a munka megunása vezette hozzá, s hogy kezdetben éppen
27   12|          szinte higgadtan igy szólt hozzá:~- Uram! Gold Helén vagyok,
28   12|       megfogja kezét és igy szóljon hozzá:~- Asszonyom! ön az enyém
29   13|        embereket, és azok szólottak hozzá különös, idegen szóval.~
30   13|            a sirás. A férfi odament hozzá és csitította:~- Rossz kis
31   13|   összegubbaszkodva sirt.~Odarohant hozzá és megölelte. És sirt ő
32   14|           megsimogatta és igy szólt hozzá:~- Ne sirj, te kislány,
33   14|        olyan különösen gyöngéd volt hozzá:~Az ajtón keresztül - éjszaka -
34   14|             hallottam, a mint szólt hozzá:~- Te Iza, tudod-e mit?
35   15|            hamar elértem. Odaléptem hozzá és megszólítottam:~- Nagysád,
36   16|         találkozzam vele és szóltam hozzá így:~- Leány, beszélj hozzám
37   17|           rokonai, a kik eljönnének hozzá lakni, ha nem félnének a
38   17|          még nem laktam ott, mindig hozzá tette ezt is: «Most egy
39   17|            orvossal, a ki igy szólt hozzá:~- Van-e betege?~- Az van,
40   18|             ő szűkös tudása szerint hozzá tartoznak a szerelemhez.~
41   18|      homályában. Ágnes beszélt néha hozzá:~- Hát kellett ezt tenni?
42   18|     Megharagudtam rá és igy szóltam hozzá: «Majd egyszer rólam is
43   18|          többé soha már! Oda futott hozzá, átfogta derekát és szólt:~-
44   18|           ki mind jobban közeledett hozzá, hogy karjaiba ölelje. Szerette
45   18|          már felöltözve - odahajolt hozzá és felköltötte:~- Menjünk!~
46   18|           kezét és zavartan szólott hozzá:~- Még visszamehetsz, ha
47   18|          Majd minden átmenet nélkül hozzá tette: csillagom, virágom,
48   19|            leányt és igy ne szóljon hozzá:~- Szeretlek! Régen szeretlek
49   20|            asszonyságnak. Úgy szólt hozzá: «lányom». De a fáradt fiatal