Rész

 1    1|         Penészvirág most mosolyog?~- Igen, hogy tetszik tudni?~- Úgy
 2    2|           nem.~Öt vagy hat napig nem igen felelt a kérdéseire. Egyszer
 3    3|     imádkozni.~Hanem az öreg még sem igen ragaszkodott az imádkoztatáshoz,
 4    6|        karosszékek. Templomi eredetű igen szegény egerek lehettek,
 5    6|     felöltözködve látta, de erről az igen közönséges emberről - a
 6    6|         Tardonnainé kiválasztott egy igen diszes albumot. Olyant,
 7    6| elpusztitották a gyerekek; pedig két igen fess ember, - rokonai, honvédtisztek -
 8    6|     feleségét, adott a gyermekeknek, igen enyhe, családias, sőt idillikus
 9    6|           Emil nem beszélt; rendesen igen keveset szólt, tisztes,
10    6|             kint!~Az udvar csakugyan igen kedves és szines volt ezuttal.
11    9|            szeret maga egy kicsit.~- Igen, különösen ha magamban vagyok.~-
12    9|              vagyok.~- Ha nem lát.~- Igen, de néha akkor is, ha látom,
13    9|            őket valaki. Aztán nem is igen figyeltek rájuk, ha kinek
14   10|          illatára a kertnek. Egyszer igen jól, máskor meg semmiképp.
15   10|             fiunak felesége lenni?~- Igen! - mondá az csendesen.~A
16   11|              közelében. Délelőtt nem igen szólt hozzá, dobogott iróasztala
17   11|               uj hitelügyleteket nem igen kötött már - de délután
18   11|              ez sikerült is, de csak igen kis összeg erejéig, de néha
19   12|         piaczon csak ő fog állani.~- Igen, - szólt Gold István - én
20   12|              sajnálod a pénzt.~- Nos igen. Azt sajnálni is kell.~Az
21   12|              volt itt, szinházba nem igen jártak, a leány félt a tűztől,
22   14|          mely két tagból állott: egy igen öreg asszonyból és egy igen
23   14|          igen öreg asszonyból és egy igen fiatal leányból. Ezek adták
24   14|         szobát nekem. Jó nép volt és igen szegény. A kis Iza még csak
25   14|             A kereskedelmi ifjut nem igen vették be a maguk társaságába:
26   14|         rheumát kapott a kezébe, nem igen lehetett horgolnia, pedig
27   15|             Uram, ez tolakodás!» Hát igen, kisasszony, ez az. - Továbbá
28   15|       Biztatták? - kérdeztem tőle.~- Igen! - felelt rekedt hangon.~-
29   15|              ismételtem a kérdést.~- Igen! - felelte és akadozva,
30   16|          kárhoztatva. A kinaiakról - igen a kinaiakról - azt mondják,
31   17|         valami különös vallásos. Nem igen imádkozott, templomba nagy
32   17|        eljegyzést.~Arisztid mondá:~- Igen és pedig belől a lapban.~-
33   17|            is nyomat hát külön?~- De igen, azt is.~A jegyesek boldogan
34   17|             a könyvet. Az aranyműves igen helyeselte, hogy ilyesmi
35   18|             meghalni együtt, Dóra?~- Igen! - mondá a kisebbik leány -
36   18|           rajzoló lakott mellettük. «Igen okos, igen becsületes ember»
37   18|        lakott mellettük. «Igen okos, igen becsületes ember» mondotta
38   18|         dicsérte a képeit. A rajzoló igen szép ember volt, szőke és
39   18|             a nagyobbiknak pedig nem igen lehetett kimenni az utczára,
40   19|     könyüivel vegyítette.~- Elmenni, igen, ha eresztem! mondá csukolva
41   20|               Rossz lovak voltak, de igen okosak; a falu határában
42   21|              tudott enni már semmit. Igen halvány volt és igen kövér,
43   21|         semmit. Igen halvány volt és igen kövér, a mi részint igen
44   21|             igen kövér, a mi részint igen okos és előkelő, részint
45   21|             okos és előkelő, részint igen szomoru és nevettető külsőt «
46   21|          volna olvasni tovább. Pedig igen tanulságos és csodálatos