Rész

 1    1|     familiába. Beszélt neki apjáról, annak gyermekkoráról, mely szakasztott
 2    1|         kicsiben tökéletes mása volt annak a hatalmas főnek, mely ijesztően,
 3    1|         mikor a «három» felhangzott, annak második szótagja beleveszett
 4    2|              Ezen a napon az élet és annak tükrözése: a művészet, szinte
 5    2|       tanyáját. A dohányos községben annak törvényei szerint élt: meglopta
 6    2|               A János nagyétű volt s annak adta - titokban - minden
 7    2|    hallgatott, a férfi, a szerető, - annak mi oka volt volna lovagiatlannak
 8    3|            kis gyermeke született és annak a sirása elnyomta azt a
 9    3|              meg, hogy miért kellett annak meghalnia.~Megölte magát,
10    3|             hogy elhagyta, vége volt annak a reménységnek is, hogy
11    4| kitavaszodott, már csak tekintete és annak homályos hatása élt bennem.
12    6|         elszakithatatlannak látszik, annak is kéne lennie, mégis elszakad.~
13    6|             mesélte a feleségének, ‑ annak idejében jót is kaczagtak
14    7|              hol járt - odaláthatott annak ablakához, küzködött magával,
15    8|              jószágon nincsen áldás, annak az ára elmegy... Aztán mit
16    9|          esik ez a hazugság, árnyéka annak, a mi nincs közöttünk -
17   11|            mindig reménykedett, hogy annak temérdek pénzéből valamit
18   11|               Add nekem ide a felét, annak a pénznek a felét, a mit
19   11|         leányával szemben sem. Adott annak is annyit, a mennyit egy
20   11|          asszony nem szereti és hogy annak mellette élni kín. Olvasott
21   11|          mellette élni kín. Olvasott annak szemein keresztül:~- Szeretnéd
22   11|             jó ágyad van, azt hiszed annak nincs...?!~Igy vesztek össze
23   12|             adósát. Semmi késedelem! Annak nem sok ideje van hátra,
24   12|              szüntelenül az apjáról, annak haláláról gondolkozott.~
25   12|        gyűlölet anyjával szemben. De annak kinos vergődésén megenyhült
26   12|           kit csak megkaparíthatott, annak elbeszélte az ügyét, mindenkitől
27   12|      hozományából fizetendő. Ő pedig annak fejében minden módon elősegíti
28   12|           szemlélő előtt nem látszik annak.~
29   12|            hogy friss bűnét bevallja annak az embernek, a kivel legelsőbb
30   12|              nem győzött sajnálkozni annak rettenetes sorsa fölött.~-
31   13|           hullott ki, a melylyel irt annak? Lehajtott fővel, szemére
32   13|        leghalványabb sejtelme nélkül annak, hogy miért? Megkönnyebbült
33   14|            mindig aludt. Nem kellett annak se étel, se ital, különösen
34   16|             az eset; nem azért, mert annak idejében hozzám igérkezett
35   17|              és a legnagyobb fiát is annak nevelte. Igy történt, hogy
36   17|           pedig abban a bajban, mely annak minden testvérét megölte.~«
37   17|               az férjhez adja magát, annak nem kell hozomány. Az a
38   18|             forró arczát beletemette annak szőke, szintén fehér fényű
39   18|         testvére mellett virrasztva, annak beesett, megcsúfult, szinte
40   18|        elhatározta, hogy legalább ir annak az embernek: jőjjön, kell,
41   19|             ágyához és megtapogatván annak üterét, szólott:~- Egy kis
42   19|        Őrködni fogok fölötted és jaj annak, a ki bánt!~Egybevetve a
43   19|           Esztert. Vasbottal járt és annak a sulya egészen lehuzta
44   19|            Nem volt hát sejtelme sem annak vakmerő csalásáról.~Apránként
45   19|             ajtón át is érthető volt annak minden mondása, még sem
46   20|           volt egy részeg fuvaros és annak két rossz lova, a Sári,