Rész

 1    1|     egészén olyan volt már mint a milyen rajta a hollandus vászon.
 2    1|          Olyan hó volt ez, mint a milyen nem esik a világon sehol,
 3    1|     regéseket, hősit, fényeset...~Milyen gyönyör hallgatni is ezt
 4    2| szenvedélye, forró nagy szerelme: milyen kicsinyes, üres, hazudott,
 5    2|          azaz két tanulmányfejem! Milyen fejek, semmi alkati eltérés,
 6    2|          semmi alkati eltérés, de milyen koponyák!~- Alakra; alma
 7    3|  tiz-tizet, maradna még harmincz. Milyen pompás parthie volnál ujra...~
 8    3|      megtette a mit elhatározott.~Milyen egyszerű férfinak látta.
 9    3|    darabig csak arról szólt, hogy milyen nagy, milyen jó volt az,
10    3|          szólt, hogy milyen nagy, milyen jó volt az, de valamelyik
11    4|         kell, életben maradni. Oh milyen pompás kedvvel, duzzadó
12    4|         mámor az egész - de azért milyen jó nekik!~Irigylem a mesterlegényektől
13    4|           ez a néma panaszkodás: «milyen soká jöttél!»~Egy másodpercznyi
14    4|       karonfogva mentünk előre.~- Milyen jó, hogy jött, elkéstem,
15    4|         van, szigorú tél odakint. Milyen boldogság ilyenkor az otthon,
16    5|          rikító, eleven szinekre. Milyen jó volt tavaly - ilyenkor
17    5|       fáznak, egymásra se néznek! Milyen másképp lehetett egy pár
18    6|    adótisztné. Egy olyan album, a milyen nekik volt otthon. Piros
19    7|                   V.~Ah, egyedül! Milyen boldogság lenni igy egyedül,
20    7|        olyan erőssé tette, mint a milyen nem volt még a szerencsétlenség
21    9|           gondolataim. Plágiumok. Milyen édes ugy-e ez a pillanatnyi
22    9|           pillanatnyi ostobaság s milyen rossz, a mikor hátba üti
23    9|         úgy csúsztatta zsebébe:~- Milyen forró, milyen illatos! és
24    9|          zsebébe:~- Milyen forró, milyen illatos! és nekem tán egy
25    9|   ismeretlen vidéken jártak.~- Oh milyen kedves dolog ez, egészen
26    9|    egészen más emberek, új nekem, milyen jó - úgy érzem, szeretem
27    9|         Egy darabig ezeket nézte, milyen szépek, aztán még egyszer
28   10|  elárasztott a boldog érzés, hogy milyen jó itt, vele. Inkább meghaltam
29   11|       haza az édes anyjának, hogy milyen boldogtalan. És e miatt
30   12|         jutott az is, hogy most ő milyen gazdag, egy fél milliója
31   12|                             VI.~A milyen egyszerü asszony volt Gold
32   13|       vidám homloka fölött, az is milyen édes!~Valami nagy titok
33   14|          kislány, majd meglássad, milyen beszélő babát veszek én
34   15|        helyért.~Micsoda bátorság, milyen eszeveszettség! És még a
35   15|         állát, megdicsérték, hogy milyen szép leány, egyik-másik
36   15|     márványfejü lány lett, mint a milyen benn a hajóban volt. Szinte
37   16|      olyan jó volt hozzám, mint a milyen jó volt, hogy tud férjhez
38   17|         csak ő vele társalogtak.~«Milyen szépen kezdődött a dolog! -
39   18|           egy egész más világban. Milyen lesz az a másik virradat:
40   19|       igaza is volna a gyereknek. Milyen szép és szent dolog az otthon,
41   19|        nekimelegedő tüzhelyet. És milyen vidámak voltak a reggelek!
42   19|         teremtett volna az isten! Milyen korán kezdődtek! Négykor
43   20|        fölvetette. Jóságos Isten, milyen vérszinű, kifejezéstelen,
44   20|           homlokát. Én megnéztem, milyen fáradt, milyen jelentéktelen,
45   20|         megnéztem, milyen fáradt, milyen jelentéktelen, nagy asszonyság,