Rész

 1    2|     éreztem semmiféle fájdalmat s mégis végtelenül nyomorultnak
 2    2|       mindössze tizennégy éves és mégis elviselhetetlen számára
 3    2|     fogtam, abban is ügyeskedett, mégis egyre fogyott.~Az első negyedév
 4    2|            az irások közt, felül. Mégis talán elmondom.~Igy történt:~
 5    2|      fegyházba, se bitóra. Az apa mégis oda szeretné küldeni. Megesküdött:
 6    3|      alakokat, a kiket szerettem, mégis eltüntek szemeim elől mindörökre.
 7    3|       férj még tréfálkozott is:~- Mégis van valami bajom doktor...
 8    3|           irta meg sehol. Az okát mégis bizonyosra vette mindenki.
 9    3|      feküdt a kerepesi temetőben. Mégis felment, imádkozott a friss
10    3|         volt meghalnia.~Az özvegy mégis csak megdöbbent, a mikor
11    3|         pénzt kért. Nem sokat, de mégis annyit, mely egy darab időre
12    4|     tartani az egészet. Az utczán mégis öntudatlanul, vágygyal és
13    4|       nyirkos, hideg, szürke köd; mégis leltem valami örömre. Ebben
14    4|       maga van és nem találom.~De mégis van egy. Alig egy pár lépésnyire
15    6|    látszik, annak is kéne lennie, mégis elszakad.~Mily gyorsan,
16    7|           II.~Mit tegyen?~Valamit mégis csak kell cselekednie. És
17    7|         ki elég gyöngédtelen lesz mégis szóba hozni: azt megfenyíti,
18    7|          nyilvánosan ki merné?~És mégis úgy érezte, hogy ő maga
19    8|         de csak mélyen magukban - mégis csudálkoztak: mért teszi,
20    8|       nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis, és belefektette az urát,
21    9|     meghajtotta magát.~- Én pedig mégis adok önnek egyet, ha idejön
22    9|          epret és halkan mondá:~- Mégis szeret maga egy kicsit.~-
23    9|         figyeltek rájuk, ha kinek mégis eszébe jutott: asszonyos
24    9|        asztalnál.~- Szóbeszéd. De mégis nekem is gyakran úgy tetszik,
25    9|        éget, egy kissé rossz - de mégis jó inkább. Szeret?~- Nagyon.
26   11|          ősz férfitől, hozzá ment mégis, hizelgett neki és tűrte
27   13|        iróasztal mellé, a fekete, mégis oly kaczér kis székre. Bámulta
28   14|      mennyire tudta, de leginkább mégis csak abból éltek, a mit
29   14|          gondoltam rájuk. Ha néha mégis eszembe jutottak, felkiáltottam
30   15|          öltözve, az ünnepélyes s mégis könny és olcsó csipkediszü
31   16|      ismeretlen és tárgytalan.~De mégis... Homályosan emlékezett
32   17|                   BOLDOG EMBEREK.~Mégis van boldogság a világon,
33   17|    kinlódás, rettenetes állapot s mégis - semmi. Aminthogy nincs
34   18|         szőke és magas, halvány s mégis hatalmas erejü. Olyan szeliden
35   18|    egy-két napig tartottak. Végre mégis megrezzent az ismeretlentől,
36   18|     voltaképpen eddig még semmit, mégis ez utolsó perczben a szűz
37   19|           és óvatosan megcsókolta mégis. Aztán egészen elfeledve
38   19| vigasztalnia és vigyázni, hogy az mégis egyék valamit. - Végre a
39   19|           hanyagul, szórakozottan mégis morzsolgatott egy kicsinyt
40   19|       megismernie Eszter hangját, mégis bizonyosan tudta, hogy az
41   21|      ember volt nagyon és a babák mégis sirtak néha. Aztán mindig