Rész

 1    1|    látták, hogy a hegyek alja is fehér már. «Hó van!»~Mindannyiuknak
 2    1|          Ábrám, nénjének kicsiny fehér kezét odanyomva forró homlokához.~
 3    1|        felett s az ég között egy fehér, puha, sűrű, de könnyü elementum
 4    1|         lelkestől, nekiindulni a fehér végtelenségnek, a puha hullámokon,
 5    4|    jegenyék a vízparton, aztán a fehér, köves úton egy kocsi...
 6    5|          város közeledik felénk, fehér, gömbölyü karjait elébünk
 7    6|         kötött szárító-köteleken fehér alsó-ruhák és az udvarbeli
 8    9|       Aztán felhangzott a tömött fehér tenyerek tapsa. Mindannyian
 9    9|         az inastól. Szép, széles fehér fogai voltak, vékony, világos
10    9|       bájosan érő, szürke szemü, fehér arczu, szőke. A férfi, nagy,
11   10|          utak szegélye mindenütt fehér, lila, kék virágfa. Levele
12   10|         át, de nem volt még csak fehér, közönséges parasztpillangó
13   10|        utakon, arra, a merre egy fehér kőszobor látszott. Egészen
14   10|       ütögette a piros orczáját, fehér fejét, de ez nem zavarta,
15   10|       czinczér mászott fölfelé a fehér övén...~Roppant barátságosnak,
16   10|        Egy sovány, keserü arczu, fehér ajku asszony. Közönyös irántam
17   11|        negyedik feleség, verte a fehér homlokát, - arcza fehér
18   11|          fehér homlokát, - arcza fehér volt még és szép ‑ összeharapta
19   15|          világosság öntötte el a fehér arczot, belülről áradó fény.
20   18| beletemette annak szőke, szintén fehér fényű hajába és susogta:~-
21   18|          az asztalhoz támasztott fehér napernyő.~Véletlenül odatévedt
22   18| érdeklődés csak akkor villant át fehér arczán, a mikor a szőke
23   18|      hangosan. Szeme mosolygott, fehér arcza szinte világított
24   18|         szürke felhői, angyalai, fehér szakállas szentei, feketével
25   18|      rajta egy leány szőke feje; fehér arcza messziről, fényözönben
26   19|          gyöngéd volt; mint az a fehér habszövet, melyet lányok
27   19|         a kivilágított vaggon. A fehér hóban, telve fekete alakokkal,
28   19|         hajában szinte elveszett fehér arczocskája. Keskeny ajkai
29   19|       Idegeskedett is ilyenkor a fehér fej, elvörösödött a baba
30   19|     Eszter sötét kis fejkendője, fehér nyaka el-eltünt előle, kétségbeesve
31   19|       látta, hogy a baba ott ül, fehér kis testén alig egy kicsiny
32   20|          szakadatlan, hófuvástól fehér, de annál rémségesebb éjszaka.
33   20|        urasszony tüneményes szép fehér fejét; haját, mely tiszta
34   20|         az öreg szolgálóleány.~*~Fehér éjszakáról fekete reggelre
35   20|        reggelen neki indultunk a fehér mezőnek. Szekérnyom nem
36   20|      mindent elfödött a végtelen fehér hó.~ ~
37   21|         növendékleány, kicsiny a fehér arczocskája és csepp azon
38   21|      fekete szemei szikráztak, a fehér fogai csillogtak, csalogatóan,