1-500 | 501-946
Rész
1 1| megcsókolta nénje homlokát és intett a zöldruhás versenymesternek,
2 1| tartott két ujja között és Wejér Ábrám hosszucsövű
3 1| tizedszerre szinte elhibázta és egy kicsit szakitott a Szentkereki
4 1| mélységes csendben fogcsikorgást és egy galambszivű mellecske
5 1| mint a szeptemberi éjjel és az urnak minden kérdésére
6 1| lehajol a halott társukhoz és szelíden, gondosan, megigazítja
7 1| viaszgyertyákat állíttatott melléje, és őrizetére alabárdost hívott.
8 1| gróf leült a nénje mellé és hallgatott.~Jöttek a pópák,
9 1| Megálltak a holttest fölött és énekelték khórusban a halotti
10 1| keszkenőjét! - szólt Wejér Ábrám és apró, keselyüszemeiben nagy
11 1| tetőtől-talpig pánczélba és mérkőzésre hivta a két mezőségi
12 1| sarokba szoritotta őket és a hogy cselei sikerültek:
13 1| Perei Krisztina nénje hallja és elbődült mint egy bölény.
14 1| szégyenkezve, támolyogva, és szó nélkül háló kamrájába
15 1| zizegtek.~Tél volt már itten és a fára mászott hajtók látták,
16 1| egycsövű Lazaro Lazariniját és jelt adott a kürtösöknek.~
17 1| Belefogódzott egy fiatal cserbe és megrázta azt:~- Nem látok,
18 1| nem látok semmit! - ordítá és vak dühében szinte kitépte
19 1| reggel szűz csendességét.~És neki le kellett ülni a fa
20 1| sorvadtak el tökéletesen és egy véghetetlen barna tömeg
21 1| Ébren volt éjszakákon át és nyögött. Perei Krisztina,
22 1| hozzá a felső traktusból és fölvervén Luigit, bejelentette
23 1| leült öcscse ágyának szélére és családjáról való történeteket
24 1| Emlékezett egy asszonyról és kárhoztatta azt, mert rossz
25 1| éves volt, de olyan nagy és erős, mint egy tiz éves
26 1| rajta a hollandus vászon. És az egész várban nem emlékezett
27 1| ismert már. Abbanhagyták és beszélgettek. Néha mindennap,
28 1| ivott bort, de most sokat és különösen nehéz fajtákat
29 1| Ábrám kiült az erkélyre és belémeredt a fehérségbe,
30 1| leejtette kezéből a fegyvert és ráordított a czigányra:~-
31 1| is elfutott előle. Dühvel és utálattal töltötte el tehetetlensége
32 1| töltötte el tehetetlensége és szerette volna szemeit kivájni,
33 1| néhány lovászon, Luigin és a kis vadászgyereken kivűl
34 1| ugyszólván még lélekzeni se mert és egyszer, a mikor véletlenül
35 1| kis arczot magához vonta és hosszan, hevesen odaszorította
36 1| a mikor Péter lebukott és nagyokat nyögött, nevetett
37 1| nagyokat nyögött, nevetett is. És ráült a megvadult ménre
38 1| mint egy gyermek, leesett és a ló elragadt vele, vonszolván
39 1| etette. Egészen ellágyult és hagyta magát pólyáztatni,
40 1| hó esett. Reggel kezdte és hullt az egész éjszakán
41 1| pelyhek melancholikus zenéjét és szive olyan hangosan, különösen
42 1| hanyatt feküdni, fölkelt és kezét kidugta az ablakon.~
43 1| egyszerre más plánéta lenne... És mintha ez a különös állapot,
44 1| mormogta magában a vak ur és odaült az ablakhoz, hogy
45 1| harmincz napig vadászott benne és nem lelte végét. Pedig erőnek-erejével
46 1| napon.~Most ez jutott eszébe és haragudott magára. Ez egyszer
47 1| lelt volna a holt testére és nem tudta volna, hogy kicsoda.
48 1| Fogait csikorgatta az éjben és szerette volna megrázni
49 1| fölötte összerogyjék az, és vele eltemessen mindent.~
50 1| mig a pitvarból izgatott és hangos, férfias lélekzetvétellel
51 1| éjjelt érzi!» - susogta Ábrám és hirtelen gondolva valamit,
52 1| gyerek nyomban fölébredt és fölült vaczkán.~- Öltözz! -
53 1| Erősen fogta a kantárt és szorosan a gyermekhez tartotta
54 1| esett velük semmi baj, Ábrám és még inkább lova tudta erre
55 1| erre, hol arra dobódva. És ez alatt egyre vérzett,
56 1| odahuzódott egy száraz törzs mellé és vizsgálgatta a fák koronáit.~
57 1| Ábrám kezébe fogta fegyverét és kereste rajta a kakast.
58 1| makkosból erre bujkál a rőt-vad és éles röffentésének karéneke
59 1| hullatja fölülről a havat...~És most mind e zaj egyszerre
60 1| keresi fegyverének kakasát és suttogja magának:~- A bölény,
61 1| rettenet.~Fölkapta fegyverét és lőtt a levegőbe.~A durranástól
62 1| meztelen melle látszott és szólt:~- Vigyázz reám. Számolni
63 1| hármat mondom, már czéloztál és lősz ide, de nem máshová,
64 1| megvilágosodott, czélzott és mikor a «három» felhangzott,
65 1| beleveszett egy durranásba - és abba a zajba, melyet egy
66 2| novellát kellett volna irnom és nem tudtam.~Ez a «kell»
67 2| irjak valamely fabulával és egész napi kinlódás után
68 2| Boldogtalan herczegkisasszonyok és boldog napszámoslányokról
69 2| láttam. Előszedegettem régi és uj keletű feldolgozatlan
70 2| vagy legjobb esetben vad és állati most nekem. A mi
71 2| megérint: kiáradó füstjök nehéz és kellemetlen; szabadulni
72 2| hová? Ezen a napon az élet és annak tükrözése: a művészet,
73 2| ilyen nyomasztó, kellemetlen és érdektelen füstfelleg az
74 2| halál, szerelem, gyűlölség és bosszúvágy, mindenféle ambiczió
75 2| bosszúvágy, mindenféle ambiczió és minden szeretet, mindaz
76 2| szeretet, mindaz a mi fentartja és tovább mozgatja a világot:
77 2| unalmas, mert mindig más és mindig ugyanaz.~Aludjunk
78 2| melyhez nem rég fogtam tűzzel és reménykedéssel, de e gondolatoknak
79 2| Ezt még érdeklik a bűnök és az emberi szenvedések, még
80 2| ezer milliószor ismétlődnek és ő épp az ezredik millió,
81 2| bűnös gyermekeit, kik nagy és érdekes pszihologiai kérdések
82 2| mindössze tizennégy éves és mégis elviselhetetlen számára
83 2| bányák rakodójában bújt meg és napszámosok, szeneskocsisok,
84 2| egyptomi szembetegséget és a lelkét megvizsgálja az
85 2| két bajon könnyen túlesik és belekerül a családba, a
86 2| családba, a hol dologra és tanulásra fogják, annyi
87 2| tanulásra fogják, annyi dologra és annyi tanulásra, hogy lélegzeni
88 2| ágyamhoz; a honnan láthattam őt és az egész családot folyton.~
89 2| gyerekekből rablóbandát alakított és a hóstyai iskolából elcsalta
90 2| pandurok kezéből elszökött és télviz idején, gyalog, tizedik
91 2| elcsalt négy árvagyereket és Kis-Kunság valamelyik községében
92 2| törvényei szerint élt: meglopta és megverte a finánczokat...~
93 2| erdőben ennivaló mogyoró van és som. Jaj de éhes vagyok!~-
94 2| válaszolt a parasztfiu és egy kissé nevetett. - Hát
95 2| aranyragyogású világosság és koromsötét hálófülkék. Gyermek
96 2| koromsötét hálófülkék. Gyermek és bűn.~- Oh te, te, - szóltam
97 2| szomoruságát: vidám lett és kezes, mint a bárány. Olyan
98 2| mint a bárány. Olyan jól és intelligensen viselte magát,
99 2| anyám adott be, mert rossz és engedetlen voltam vele.
100 2| a szemét sértette a fény és - ugymond - jobban esik
101 2| a multat, hizelgett neki és anyuskámnak nevezte. Mindenhová
102 2| ajkát, elfojtotta sirását és hallgatott.~De alig lépett
103 2| tévesztve, folyton követte. És az, mintha csak érezte volna,
104 2| találkozott egy ismerőse. Az látta és megjegyezte később, hogy
105 2| pár percz előtt ment el.~- És a férj?~- Azt hiszem, nem
106 2| egy halottal szemben?~- És a háziak?~- Nem voltak.
107 2| nem volna ez inkorrekt? És minek, micsoda czélt érek
108 2| lassan-lassan melancholikus lesz és onnan elviszik máshová...~
109 3| sürgönyt, hogy bátyám meghalt és hajnali három órakor már
110 3| mely a vasuttól ide hozott és megkérdezvén: «mikor jöttem?»
111 3| hogy a halotthoz jussak. És ott az öreg virrasztó köhögése
112 3| kérdezte: «hoztam-e valamit?» És mert nem feleltem neki,
113 3| szobájában, itt feledte és azóta nem vették észre.
114 3| halottvirrasztók befüstölték a szobát és most égő pipájukat dugdosták
115 3| székre, egészen közel hozzá és néztem arczát, melynek vonásait
116 3| azokért, a kiket szeretett és egyszerü gondolatok, melyek
117 3| egy kis fekvőséget, házat, és hogy a gyermekeknek legyen
118 3| legyen becsületes pályája és valami vagyona is, ezt a
119 3| most is a halott arczán és a sárgafényü vonásokból
120 3| megvannak, de erő nélkül. És ez az érzés jobban átjárt,
121 3| velem egy vér, kinek élete és alakja össze van fonódva
122 3| van fonódva az én életem és alakommal: eltünik látóhatáromról,
123 3| szeretett kihült teteme fölött és igy szólnak: rettenetes,
124 3| Sanyargatni vágytam eszem és szivem, zokogni szerettem
125 3| a legnagyobb fájdalmat és borzalmat felidézni, a mi
126 3| öntudatosságom meggyengül és egyszerre ugy látom, hogy
127 3| sejtelmek, álmok melyeket ébren és álomban a jövendőről álmodtam,
128 3| hasonlóság, mely bátyám és köztem az életben is nagy
129 3| csodálatosan megnövekedett és egészen suggerált. Nem tudtam
130 3| megsokalhatta ezt az elmerülést és megérinté a vállamat:~-
131 3| megkérdezte, mi vagyok és mennyit keresek havonta?
132 3| megboldogult ezt nem cselekedte. És egész fanatizmusával kikelt
133 3| nem bizni a Bizodalomban.~És a vén fatalista - mintha
134 3| nekem egy meghalt férjről és egy itt élő asszonyról.~
135 3| hozni az elbeszélés kaoszába és leirni ugy, a mint a halottas
136 3| halottas szobában, a zord és sajátságos környezetben
137 3| Végig nézte férje iratait és mindjárt a fiókban felül
138 3| ötvenezer forintról szólott és két év előttről kelt, tehát
139 3| jött megvizsgálni férjét és egészségesnek találta. A
140 3| bajom doktor... itt, itt! és oldalzsebére mutatott. Irjon
141 3| nyomán egy másik férfi képe és egy uj élet homályos gondolata
142 3| Csak sóhajtozni tudott; és mint valami bűnös, úgy csókolta
143 3| szelvényt, még jó kedve is volt.~És a mi kis pénze maradt, azon
144 3| életre gondolt.~Friss volt és fiatal. A férjébe nem volt
145 3| nagyon fiatal volt még. És a mikorra készen lesz, ő
146 3| mikor jön az, ha eljön-e, és ha el: hozzáadják-e, lesz-e
147 3| kettő. A férje figyelmes, hű és munkás.~Csak néha fogta
148 3| egy kis gyermeke született és annak a sirása elnyomta
149 3| becstelenség elől a halálba menekül és őt ott hagyja özvegyen,
150 3| magához vette a kötvényt és maga ment fel a fővárosba
151 3| biztositott összeget is - és mehetett haza gyermekei
152 3| gyermekei közé.~De délután volt, és ha most ül gőzösre, csak
153 3| Ő a tavaszi napot okolta és átment egy kis utczába,
154 3| elhalt férjre: megdöbbent és ezuttal már erőszakos módon
155 3| gondolt arra, hogy az «jó és derék ember volt». Valami
156 3| vesztette ennek a gondolatnak és a gyerekeire, ruhákra, egy
157 3| pénze befektetésére gondolt és ezen a nyomokon végre eljutott
158 3| életre.~Egy utczasarokhoz ért és ott hirtelen valami jutott
159 3| eszébe. Beült egy bérkocsiba és az Erzsébetvárossal ellenkező
160 3| belvárosban megállt egy ház előtt és az ott ácsorgó hordárt beküldte
161 3| Este felé felment újra és szemben állott az egyetlen
162 3| leült az egyetlen székre és felvette arczáról a fekete
163 3| fátyolt. A férfi sovány és sápadt ember - előtte állott
164 3| Tudom - mondá halkan.~- Jó és becsületes ember volt! -
165 3| szeretni fogja a gyermekeket...~És őszinte szóval megmagyarázott
166 3| összekoldulni a vizsgapénzt. És itt hagyhatja ezt a várost,
167 3| hol csak a küzdelmekben és a nyomoruságban volt része.~
168 3| része.~Megértették egymást és nedves szemeikben kigyulladt
169 3| mulva! - ismételte a férfi és megcsókolta a fekete kesztyüs
170 3| hideg tárgy állott volna. És édes lázukat egy-egy pillanatra
171 3| irtak: «Ujra foga jött... És ezt a levelet küldék ide
172 3| feltörte a levél pecsétjét és még álmos szemekkel olvasta
173 3| elhatároztam, hogy meghalok, te és a gyerekek nem láttok többet
174 3| szakaszba, a hol egyedül volt és újra olvashatta a levelet.~
175 3| görcsös sirás vett rajta erőt és kiejtette kezéből az irást.~
176 3| mosolygott, megcsókolta és megtette a mit elhatározott.~
177 3| Hányszor gondolt másra.~És épen szeptemberben volt...
178 3| a gondolattal küzködött és ő gyávának és nevetségesnek
179 3| küzködött és ő gyávának és nevetségesnek látta. Örült,
180 3| Betegséget szinlelt, és hogy hizelgett neki a háziorvos
181 3| utálat magával szemben. És ezek között vergődött az
182 3| támadt: jóvá tenni a bünt és imádni, a kit meg nem ismert.
183 3| támadtak: felásni a holtat és visszasirni az életbe. Kiégetni
184 3| midőn még férjét nem ismerte és a kit alig kihült helyére
185 3| anyja ellen. Azt elcsapta és úgy maradt a kicsike magára,
186 3| van itt; hát fogta magát és elment. Roppant hamar határozta
187 3| mellől egy perczre sem. És esténként beszélt neki az
188 3| neki az apjáról.~Imádattal és úgy, hogy a gyermek nem
189 3| magát kezdte becsmérelni:~- És én rossz voltam! - mondá.~
190 3| Pedig alig volt hat éves még és erre a korra is éretlen,
191 3| naphosszant egy kereskedő számára.~És ez a sanyargatás egy kissé
192 3| ahhoz a pénzhez nyulnom?~És hiába sirt, könyörgött a
193 3| várakozást, betegeskedni kezdett.~És az asszony egyedül maradt.
194 3| azt felelte az asszony és gépiesen irta alá az okmányt,
195 3| pénzből; «jó lesz», azt mondta és nem törődött vele mit sem.~
196 3| beszélgetett a szomszédokkal és lassankint eladogatott mindent.
197 3| Aztán egyet imádkozott és kinyitotta az alaktáblákat,
198 3| szegény asszony. Köszöntött és kérdezte, mikor lesz a temetés.~ ~
199 4| zúgott, - gyermek voltam még és fáztam.~Reszkető kézzel
200 4| közvetlen közelembe ért és a krizantinnal elborított
201 4| nagy, szürke leányszem méla és különös nézésével. És egy
202 4| méla és különös nézésével. És egy pillanatig mintha villamos
203 4| gyászruhás gyermekleány és egy idegen fiú között. Olyan
204 4| között. Olyan benső, mély és szeretetteljes, mintha egész
205 4| a mikor vége a játéknak és a nagy, szürke szem egyetlen
206 4| mindent éreztem még erre a bús és szelid, parancsoló és megadással
207 4| bús és szelid, parancsoló és megadással teli tekintetre
208 4| megadással teli tekintetre és nem tudom, mit gondolhatott
209 4| idegen kis fiú csodálkozó és meghatott nézése reátapadt.
210 4| pillanatig tartott az egész és a két nagy nedves szem eltünt
211 4| pápista temetés szépségei és illatos misticizmusában,
212 4| maradtam állva az út közepén és utána nézve a menetnek,
213 4| meleg érzés árasztott el. És nemcsak egy pillanatra;
214 4| némán, panaszos, szelid és bizalmas nézése és eltünt,
215 4| szelid és bizalmas nézése és eltünt, a mint fölvillant
216 4| mégis öntudatlanul, vágygyal és türelmetlenül kerestem,
217 4| de alig telt el pillanat és szemeink összevillantak
218 4| összekapcsolódtak, mint két hurok és mintha legbensőbb bensőnk
219 4| hamvas fejecskének hivó és rejtelmes tekintetét, a
220 4| kitavaszodott, már csak tekintete és annak homályos hatása élt
221 4| homályos hatása élt bennem. És a rejtelmes mélységű nézés,
222 4| a virágzó ákáczok alatt és éjjel a régi kőszentek talapzatára
223 4| belemerültem a magam árnyékába. És a mikor elkövetkezék Mária
224 4| arczától volt szines, ragyogó és illatos minden. A nyitott
225 4| kéksége, lágy világossága és éledtek a szentek szobrai,
226 4| jöttek ide keresni. Én is. És néha úgy tetszett, meg is
227 4| arra, hogy mért engedtem.~És mennyiszer fogott el a vágyakozás:
228 4| volt?... itt van megint?~És a mig én valósággal levetettem
229 4| hogy most férjhez adják. És a régi tekintetbe még több
230 4| tekintetbe még több szomorúság és némi vád vegyült. Máskor
231 4| az élet minden jelenése.~És a mikor arra ébredtem, hogy
232 4| ebből a hamis, csalogató és semmi életből el akartam
233 4| hív... összeszedtem magam és újra megindultam. Mentem,
234 4| szempárból eltünni a szomorúságot és a helyén felvillanni némi
235 4| felvillanni némi örömet. És éreztem a nyomoruságot,
236 4| talpnélküli czipőben, fázva és éhesen kóborolva a főváros
237 4| földön, katona-börtön rideg és reménytelen magányában,
238 4| gőze imbolygott körülöttem és elém tüntek nagy jegenyék
239 4| igazság szerint, halom és valami nem engedte ezt sem.
240 4| engedte ezt sem. Fölépültem és mentem tovább az útamon.~
241 4| csillag felé. Évek teltek el és nem egyszer úgy véltem,
242 4| útról. Kerestem a szerelmet és szeretkezésre találtam.
243 4| találtam. Megcsaltam magamat és tele voltam gyűlölséggel,
244 4| éve nem voltam már gyermek és tíz esztendő alatt úgy belefáradtam
245 4| szkepszis: nem kerestem többé és nem vártam többé semmit.
246 4| jutott a «gyermekkori emlék», és mosolyogtam magamon.~Hacsak
247 4| a mikor együtt kell élni és mulatni az embertársakkal.~
248 4| van abban, hogy lélegzem, és ha akarom, megfoghatom a
249 4| élőket, a kik nem érdekelnek és ama életteleneket, melyek
250 4| hogy csak akarnom kell és nem vagyok itt többé! De
251 4| megvigasztalni. Mást kerestem és azon mulattam magamat, hogy
252 4| ez jutott az eszembe, és ezt talán el is mondottam
253 4| óra felé járhatott az idő és ilyenkor télen az egész
254 4| ilyenkor télen az egész élvező és élvezetre vágyó Budapest
255 4| csupa élet, mozgás, vidámság és szerelem.~Egy nagy és boldog
256 4| vidámság és szerelem.~Egy nagy és boldog szerelem az egész
257 4| mintha szeretője volna és a szerető olyan bátran és
258 4| és a szerető olyan bátran és bizalmasan kapaszkodik kedvese
259 4| karjaiba, mintha a férje lenne. És a mellettem elrobogó kocsikban
260 4| boldogan mosolygó fejét és egy kis huszárcsákó alatt
261 4| elszélesedett fejek, a szerelmes és boldog város: mint egy oktalan
262 4| város: mint egy oktalan és czéltalan tünemény, úgy
263 4| mesterlegényektől idomtalan és komikus szeretőiket, cserélnék
264 4| varróleányokat megcsókolják az utczán és meg is nagysádolják. És
265 4| és meg is nagysádolják. És az új házasok és a leendő
266 4| nagysádolják. És az új házasok és a leendő hitestársak tömegében
267 4| az egyet, a ki maga van és nem találom.~De mégis van
268 4| szemben haladunk egymással és a ködön át még csak gyöngéd
269 4| egymással - egy pillanatra.~És a mig ez tart, hirtelen
270 4| mindaz, a mi régen volt, és még több is: valami határozatlan,
271 4| határozatlan, meleg fény és ez a néma panaszkodás: «
272 4| másodpercznyi ölelkezése a lelkeknek és elhagyjuk egymást - egy
273 4| A jó mama temetésén...~- És a kocsin -~- A mikor elmentünk
274 4| mellett szépen, csendesen. És ezt oly természetesnek találtuk.
275 4| természetesnek találtuk. És olyan természetesnek találtunk
276 4| gyerekeknek, azokat elkértem és vittem én. Az aszfalt ólmos,
277 4| jó, hogy jött, elkéstem, és olyan rossz itt este egyedül! -
278 4| egyedül! - mondá a lány és hozzám simult, mint egy
279 4| ezek, csak hogy nem mondta, és én is szerettem volna, hogy
280 4| mikor a néni egy úrral jött, és az apa is mosolygott, a
281 4| sokszor, tudták, hol vagyok és mit teszek. Talán vártak
282 4| asztalnál; egy könyv van előttem és nézem a feleségemet, a mint
283 4| kinyitja. Édes mulatság ez és olyan öröm az asszonynak.
284 4| fordított szemeiből az öröm és boldogság ragyog reám és
285 4| és boldogság ragyog reám és szinte megolvaszt tiszta
286 4| szemmel gondolkozni, a bennem és körülöttem eláradó boldogságról.
287 4| jelenetet, a tegnapból, a mából és magam elé akarom idézni
288 4| nagy szürke leányszem méla és különös tekintete rejtelmes,
289 5| Összegubbaszkodom a helyemen és várom az ismeretlen asszonyt,
290 5| Aztán behunyom a szememet. És mig egy sovány kisasszony
291 5| megrémülnek, összeszorulnak és többé mozdulni se lehet.
292 5| megfagyott éjszakában a sötét és vigasztalan tömeget viszi
293 5| csak behunyom a szememet és akarom: hát ott vagyok a
294 5| mint alant a tenger!~- És a homloka, arcza fehérebb,
295 5| szép volt az angol asszony, és oly fiatal és oly szomoru.
296 5| angol asszony, és oly fiatal és oly szomoru. Hajh, nemcsak
297 5| hajóba, Napoliba holnap.~- És mit csinál a hajón?~- A
298 5| A korláthoz támaszkodik és nézi a tengert, igy él,
299 5| dobja a hajóra a férfit! »~- És nem jött a jó hullám?~-
300 5| Barton egyedül maradt.~- És várta a hullámot, megmerevedve
301 5| lehetnek, esküdni merek rá. És egymás iránt oly hidegek
302 6| gyorsan, mily nyomoruságosan és mennyire kimegy a formájából.
303 6| az egész lábuk merő seb. És magának a csizmának oly
304 6| megkeni egy kissé halzsirral és az valamit még javit is
305 6| megkeféli őket a konyhában és kevesebb vagy több pietással
306 6| égett, hideg az ajtó előtt és hideg az ajtón túl a szobában
307 6| fogvaczogva gyujt tüzet és lelki fázással fog a napi
308 6| odaadta a legfiatalabbnak és azalatt ételt rágott az
309 6| szemfoga kétoldalt hiányzik és a nagy, ép fogai elől sincsenek
310 6| azt is, hogy gyüjt pénzt és mihelyest az amerikai fogorvos
311 6| olvasott, ha hozzáfért, és egy a házban lakó borbélynéval
312 6| adótiszt hivatalban volt és a gyerekek, a kik az evésen
313 6| felforgatták az egész szobát és vasuti szerencsétlenséget
314 6| A falai nedvesek voltak és a padló között állandóan
315 6| nézett. Egy vizitkártya-tartó és egy könyv volt rajta mindösszesen.
316 6| az egyik, a ki - barátjai és ellenségei állandó gunykaczajára, -
317 6| Szivesen adták neki hitelbe és rátukmáltak még egy divatból
318 6| divatból kiment keztyüt és egy aranypettyes kalapfátyolt.~
319 6| csaknem tökéletes; Faust és Margit volt a födelén kiöntve
320 6| rátalált a király, a királyné és a trónörökös arczképeire.
321 6| helyezte el az albumban és estenden jóleső szomorusággal
322 6| férje meglátja az albumot és számon kéri tőle, hogy honnan
323 6| rá, a kik epekedtek utána és különösen szerették volna
324 6| férj éppen csak megnézte és csupán annyit mondott:~-
325 6| pénzed van a bőröd alatt is. És nekem agyon kell kunyorálni
326 6| asszony viszonozta haragját és nem szóltak egymáshoz egy
327 6| kenyeret májusi vajjal és snidlinggel; Tardonnai tartlin
328 6| nélkül ült le játszani - és hozatott egy liter sört.
329 6| vállára hajtotta a fejét és a gyerekek örömére népdalokat
330 6| csunyának. A hold sütött és az irnok nadrágját hamarosan
331 6| eperfa árnyékában tömött és fekete.~Férfias alak, kár
332 6| Harmincznégy éves lett és ekkoráig csak azokat a szerelmi
333 6| valami helyi szöveget dudolt. És nem jutott eszébe, hogy
334 6| hátulról nézve oly nagyok és téglaveres a szinük. A kabátja
335 6| szinük. A kabátja szétválik és láttatni engedi kiült furulya-nadrágját.~«
336 6| udvar csakugyan igen kedves és szines volt ezuttal. Az
337 6| szárító-köteleken fehér alsó-ruhák és az udvarbeli cselédek piros,
338 6| udvarbeli cselédek piros, kék és halványzöld kartonruhái
339 6| esett ide. Onnan békaszó és az asszonyok sulyokjának
340 6| a bucsu innen! - szólt, és amig elálmosodott férje
341 6| kezet adott Búl Emilnek és csendesen mondá:~- Vétesse
342 7| szerint, kurizálni ment és azok otthon is voltak számára,
343 7| elárulta, hogy benn vannak és búsulnak a vörös szobában.~«
344 7| elpirúltak, a mint belépett. És alig ültek le, az asszony
345 7| miniszteri számtiszt leszek és akkor lesz szerencsém...~
346 7| világos lett előtte minden és azután; sötét... sötét...~
347 7| Legelsőbb persze a miniszterhez és igy szól hozzá:~- Kegyelmes
348 7| uram! Én Dim Ferencz vagyok és nem Dim István. Igaz, Dim
349 7| De anyám sohasem szerette és én nem hasonlitok rá egy
350 7| mégis csak kell cselekednie. És cselekedett. Elsőbben: névváltoztatás
351 7| ajtajáról levette a régit és fölszegezte az újat... Erre
352 7| nyugodtan vizsgálgatta helyzetét és a «dolog» reá vonatkozó
353 7| hogy a megszokott ebédlő- és vacsorálóhelyén nem beszélhette
354 7| hanem - egy heti gondolkodás és időzés után - küldött maga
355 7| tipusa. A rendes, a beosztott és elég kényelmes élet nagyon
356 7| megvigasztalódott egy kissé és ez éjjelen elég jól aludt.~
357 7| megfenyíti, ha kell: megöli. És egészen úgy él, mint régen.~
358 7| Addig kimódolja, hogy tesz és vesz tiszttársai előtt,
359 7| előtt, mit kérdez tőlük és mit felel nekik.~Példáúl
360 7| másik leány csinosabb volt és kedvesebb. A legutolsó időben
361 7| választott: a csinosabbat és a kedvesebbet. Nem tudta
362 7| Előbb ezzel is csak csendes és nyugodt boldogságot igért
363 7| ezerszerte nagyobb lett.~És most egész világosan látta,
364 7| szeretett volna elkeseredésében és meg is teszi bizonynyal,
365 7| magával, nem mert arra nézni. És az ablak vonzotta, egyre
366 7| lány volt ott, az szólt és intett neki, azt, hogy várjon,
367 7| IV.~És lejött, csakugyan ott volt.~
368 7| lépést is mentek együtt és nem szólt. Végre beszélt
369 7| emberek bolondokat beszélnek és maga ne gondoljon bolondokat.
370 7| hagyja el az egész világ és ne maradjon meg mellette
371 7| az utolsó szót. De bátor és erős lány volt ez, lebirta
372 7| volt ez, lebirta könyeit és folytatá:~- Mindenek ellenére,
373 7| maradok. Szeretem magát régen és nagyon, de most szerencsétlenségében
374 7| elém kellett vezérelni. És elmegyek hozzá feleségül,
375 7| szólt Dim Ferencz a lánynak. És az eltünt mellőle, egy pillanat
376 7| eltünt mellőle, egy pillanat és ujra egyedül volt.~
377 7| lányos-házakat. Önérzetesebb és büszkébb volt, mint valaha,
378 7| dolgáról» sans gène beszélt és minden zavar nélkül tárgyalt
379 7| szemlét tartván, reámutatott és igy szólt tanácsosához:~-
380 7| de nyilvánosan ki merné?~És mégis úgy érezte, hogy ő
381 7| választotta el esküvőjétől és ő mind ezzel a gondolattal
382 7| Bizonyosság, hogy ő - én és én - ő vagyok. Bizonyosság,
383 7| Bizonyosság, hogy vére az enyém és nincs hatalom, mely a vért
384 7| kiszivattyúzza ereimből. És mi biztosit arról, hogy
385 7| pillanatban forr fel bennem és melyik pillanatban követeli
386 7| valószinü. Behúnyta szemeit és egy pillanatig feltüzelt
387 7| pénztárában volt, azt zsebretette és ment, ment szabadulni a
388 7| ácsoltak, de nem ácsok...~És az ezernyi mérföldeken át,
389 8| ment el mellette, megfogta és mutogatta:~- Nézze a méh-t,
390 8| méh-ünk, ez nagy, kőből való és drága. De a kicsi... az
391 8| napirendre a méh fölött. És akár ki jött is föl az igazgatósági
392 8| Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte
393 8| nélkül, hogy tudnák kiért és minek. Mohón, buzgón, olyan
394 8| váltóra pénzt adjon nekik. És mért ne lett volna vidám,
395 8| különösen ha biztos volt a pénz és összegyüjtötte a majorságot,
396 8| gyüjteni szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott, hogy
397 8| Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból mindenre volt
398 8| mesteremberek városrészéből és sírva, szitkozódva, fenyegetődzve
399 8| a szót, értette mindenki és bólintott fejével.~- Örülök,
400 8| véleményen vannak velem! - mondá és élt tovább a véleményének.
401 8| ő tudta, hol van minden és a nyakravalójába való tűt
402 8| gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ő is ösmerte
403 8| Szokása ellenére borral is élt és az a lábába ment, úgy érezte.
404 8| ágyhoz. Megvetette mégis, és belefektette az urát, a
405 8| elnevezte. Olyan gazdag és ilyen tehetetlen. Nincs
406 8| meg talál még itten halni és szolgálat nélkül marad.
407 8| olyasfélét érzett mint a hála... És a mikor így fölmelegedett,
408 8| legutolsót. Befordult a fal felé és mormolt valamit.~- Tessék...
409 8| ovatolni... holnap! mondá és meghalt.~*~Nem volt rossz
410 8| Sokan voltak a temetésen, és mindannyian kérdezték, maguktól,
411 9| áll a zenei lexikonban.~És mielőtt az öt órai teát
412 9| felszolgálták volna, a háziasszony és fivére a nagy fekete zongorához
413 9| nagy fekete zongorához ült és Haennel István egy négy
414 9| szűkebb nyaka nem oly telt. És mintha álla is más volna,
415 9| szabadságában jutott érvényre. És dicsérték a zenét, a háziasszony
416 9| dicsérték a zenét, a háziasszony és fivére játékát; az egyik
417 9| szólt a háziasszony. És mindannyian az ablakhoz
418 9| tenyérből az egy szem epret és halkan mondá:~- Mégis szeret
419 9| szólott szeliden a férfi és mosolygott. A lány meg elkomolyodott:~-
420 9| panaszkodni a konyhára.~- És ha rossz is volna, önnel
421 9| meg kell ismernie majd. És akkor?!~- És akkor haragudni
422 9| ismernie majd. És akkor?!~- És akkor haragudni fogok magára,
423 9| vallomástól eljutottak az izlésig. És ha csak az izlés határozna
424 9| szemei voltak. Tetszhettek és tetszettek is egymásnak.~-
425 9| esik jól a maga hizelgése - és nem érzem többé szavainak
426 9| a mikor nivelliroztunk. És volt már olyan pillanatom
427 9| Milyen forró, milyen illatos! és nekem tán egy esztendeje
428 9| pedig megszorította a kezét és a szemébe akart nézni, de
429 9| az irója Burns, skót volt és meghalt 18...~- Nem tudom
430 9| verset!~- Maga kell, maga és senki semmi más a világon -
431 9| rettegek attól, hogy kinevet, és fázom, ha szeméből fagyos
432 9| édesebbet mondani, mint a másik. És bár érezték, hogy mindannak,
433 9| ámítani, csalni magukat és egymást. Olyan jól, hogy
434 9| szinte hittek is benne már és a heves szavakra a szerelem
435 9| önéi úgy sem akarnák soha, és nekem nincs semmi kedvem
436 9| valami sajátságos láz, félt és örült, reszketett, majd
437 9| Nappali világosság volt itt, és lázas, nagy, hangos forgalom.
438 9| hogy bolondítjuk mi egymást és magunkat! szólt halkan,
439 9| szólt halkan, megszégyenülve és alig vette észre, a mint
440 10| egy frissen nyilt teljes és, harmatos orgonaágat. Körülnézek,
441 10| Elfult a lélekzetünk, nekem és a kis Borhy Idának, a mint
442 10| Szabad! - mondám merészen és büszkén, de magam is aggódva
443 10| nagy szépségével magára és ránk volt hagyatva egészen.~
444 10| Egy öreges, zöld gyikot és beszélgetni kezdtem vele.
445 10| gyiknyelven. Elhitte; büszkén és csudálattal nézett reám
446 10| közönséges parasztpillangó és tul voltunk már mind a ketten
447 10| Abbahagytuk az egész tudományt és leültünk egy nagy vadgesztenye
448 10| beszélgetni szabad tárgyakról és orgona-virágból koszorut
449 10| Egész öl ágat hoztam neki és még mind, mind keveselte:~-
450 10| belé!» - gondoltam magamban és egy kissé szégyenkeztem
451 10| mosolygott, elrejtette az arczát és elfutott.~Azon a napon nem
452 10| belé!» - gondoltam magamban és ettől a gondolattól alig
453 10| a szemem könybe lábbadt és a kis lány önfeledten, vigan
454 10| mintsem hogy elváljak tőle és lassanként, lopva rája föltekinték.
455 10| lopva rája föltekinték. És zavarom, misztikus félelmem
456 10| a mit rólunk mondanak. És ha egy kissé elpirulva is,
457 10| nagyoknak való regényeket. És megmentem, ha bántani akarják,
458 10| a szíjon, egy fölkiáltás és én fölragadom, karjánál
459 10| megcsókoljam. Csak karján és haján szerettem volna végigsimítani
460 10| akarja!~Kézen fogtuk egymást és ballagtunk ismeretlen, misztikus,
461 10| városba, soh’se látom többé. És, hogy kötelességem cselekedni
462 10| közé vont mindkettőnket és megkérdé Idát:~- Akarsz-e
463 10| egymáshoz dörzsölte a fejünket és mondá:~- Elmehettek, minden
464 10| állott szóba más fiuval és sütött-főzött rám, mihelyt
465 10| ritka szép békességben. És közös álmunk nem egyszerre,
466 10| lánytestvére volt, nagyok és erősek, férjhez kellett
467 11| hazajöttek sátoros ünnepekre és egyedül maradván vele: körülvették,
468 11| Wertheim-szekrényének sem árulta el, nagy és hosszú kabátjának bélése
469 11| leveleket, kihúzott sorsjegyeket és egy üveg kognacot találtak
470 11| konyhapénz felét teszi zsebre és alig főz, éhezünk mind a
471 11| fogy is, majd megúnja!~És a mig ezeket elmondta, úgy
472 11| elvörösödött rövidre nyirt haja és szakálla alatt is. Apró
473 11| körül egy kis gonoszság és sok jóindulat látszott.
474 11| ellenkezőleg: szerette igazán és szenvedélyesen, amennyire
475 11| hetven esztendős ember tud, és ez ugyancsak tudott még.~
476 11| leült melléje az új divánra és tréfált vele.~- Szeretlek -
477 11| szőke asszony - megölelte és kaczérkodva szólt:~- Maga
478 11| Jób hajthatatlan maradt és tizenhét éves leányának
479 11| Épp a leányáért. Szent és sérthetetlennek kellett
480 11| arcza fehér volt még és szép ‑ összeharapta az ajkait.
481 11| pedig sietett bárhogyan is és mindenáron biztositani leánya
482 11| biztositani leánya jövendőjét. És hiába idegenkedett ettől
483 11| ment mégis, hizelgett neki és tűrte szeszélyeit. Szenvedett,
484 11| kaczérkodásai alatt utálat és dűh forrott, de az öreg
485 11| de az öreg ezt szerette és ő még mindig reménykedett,
486 11| néha abszolute nem ment és ilyenkor ez a két hatalmas
487 11| pénznek a felét, a mit igértél és elmegyek.~- Megkapod az
488 11| elérni, itt fogok maradni és várok.~Jób behúnyta szemeit.
489 11| biztosságban akarta látni és úgy is látta. Ha valamelyik
490 11| Familiáját a szivére ölelte és mit tehetett arról, hogy
491 11| Avagy mert tényleg szánta és szerette őket?~Nem fösvénykedett
492 11| szegénynek. De látni nem akarta és nem akart róla tudni sem.
493 11| hogy milyen boldogtalan. És e miatt folyton komor képpel,
494 11| vele, még csókolta nyakát és hirtelen átváltozott egy
495 11| hirtelen átváltozott egy hideg és gonosz emberré, a ki elfordulva
496 11| nevetett, a mikor rágondolt és el tudta volna hallgatag
497 11| hogy az asszony nem szereti és hogy annak mellette élni
498 11| nincs...?!~Igy vesztek össze és igy békültek ki évek hosszú
499 11| mindennap viadal volt köztük. És az öreg Jób erejében és
500 11| És az öreg Jób erejében és energiájában nem lett öregebb,
1-500 | 501-946 |