Rész

 1    1|      szonika föl akarták konczolni. Egyedül ő, a hét éves gyerek védte,
 2    1|           senki.~A felső traktusban egyedül lakott a Perei Krisztina
 3    2|           rokon - öreg kisasszony - egyedül lakott. Csak egy öreg, mulya
 4    3|    elszaladt haza. Alig várta, hogy egyedül legyen; feküdni, pihenni
 5    3|            egy más szakaszba, a hol egyedül volt és újra olvashatta
 6    3| betegeskedni kezdett.~És az asszony egyedül maradt. Nem volt többé senkije,
 7    4|             és olyan rossz itt este egyedül! - mondá a lány és hozzám
 8    5|          hajón, a korlátra hajolva, egyedül, nem köszöntötte a kevély
 9    5|             hullám?~- Lizzie Barton egyedül maradt.~- És várta a hullámot,
10    7|            meg mellette senki, csak egyedül...~Egy hirtelen kitörő,
11    7|       mellőle, egy pillanat és ujra egyedül volt.~
12    7|                              V.~Ah, egyedül! Milyen boldogság lenni
13    7|          Milyen boldogság lenni igy egyedül, igy párosával. Ez a kettős
14    9|      szerelemnek.~Elmentek, együtt, egyedül. Nem botránkozott meg ezen
15    9|           javamra is válna. Ön kell egyedül.~- Szeretem.~- El fog velem
16    9|            de közönyös tekintettel, egyedül korcsolyázott a lány.~ ~
17   11|     hazajöttek sátoros ünnepekre és egyedül maradván vele: körülvették,
18   11|        negyedik feleség felé.~Mikor egyedül maradtak, az öreg összeszidta
19   11|              varrni másoknak, lakni egyedül. Ha beteg, ha szerelmes, -
20   11|        verje meg azt a szerelmet! - egyedül.~Az asszony dühében nem
21   11|          kap egy krajczárt sem.»~Ha egyedül maradt a negyedik feleség,
22   12|         Helénának. Magam szereztem, egyedül mindent, amim csak van.
23   12|             mama készakarva gyakran egyedül hagyta őket. Meglátszott
24   12|          kápráztatja, hanem a leány egyedül.~És ez a szerelem döntött.
25   12|           reszketve beszél vele.~Ha egyedül találja, megcsókolja kezét
26   13| lépcsőházban. Hosszú vizitekre ment egyedül és leverten jött haza. Levertsége
27   14|           estén - a kis Cras mindig egyedül volt ébren a konyhában.
28   14|        évesnél, a mikor igy egészen egyedül maradt a világon. Vézna,
29   14|         elvesztettem szemem elől az egyedül álló kis leánykát és a «
30   15|            egy leány is jön velünk. Egyedül álló, fiatal, alacsony,
31   17|           leányok az egész városban egyedül csak ő vele társalogtak.~«
32   18|           magadban. De mit csinálsz egyedül? Csillagom, virágom! A kis
33   18|           övé is lett volna egykor, egyedül az övé csupán.~Az éjjel
34   19|        innét a halottat is és akkor egyedül vannak. Együtt élhetnek
35   19|            el...~Most már csakugyan egyedül voltak. A temetés után való
36   21|         karjai, az orra és a szája. Egyedül a szürke szemei kicsinyek,