Rész

 1    2|   dolgokra gondoltam, a melyekről tudom, hogy nekem kellemesek,
 2    2|           mulya házmestere.~De én tudom. Mit gondolsz, talán nekem
 3    3|          addig, mig megszólalt.~- Tudom - mondá halkan.~- Jó és
 4    4|       nincs, vége mindennek!»~Nem tudom, mi mindent éreztem még
 5    4| megadással teli tekintetre és nem tudom, mit gondolhatott a gyászoló
 6    4|         fehérruhás képe.~A fiúk - tudom - az «ideált» jöttek ide
 7    4|          még csak gyöngéd alakját tudom kivenni. Mintha most mind
 8    4|       alvó gyermekét nézi.~De nem tudom, csak nem tudom, hiába kényszerítem
 9    4|            De nem tudom, csak nem tudom, hiába kényszerítem magam.
10    6|        mondá az adótiszt - én nem tudom, te miből élsz?~- Én magam
11    6|        miből élsz?~- Én magam sem tudom!~Néha sütött magának egy
12    7|      Elmentem volna hozzá, ha nem tudom, hogy a sorsnak elém kellett
13    9|           Akkor elmegyek, úgy sem tudom, hogy türnek meg maguk között! -
14    9|       azonnal követi egy másik.~- Tudom. Az, hogy eszébe jut: ezermillió
15    9|           is, például az is, hogy tudom: a mely perczben maga az
16    9|       volt és meghalt 18...~- Nem tudom mikor, mondja el a verset!~-
17   10| bátorsággal, de szédülő fejjel.~- Tudom.~Megkönnyebbülve lélekzettem
18   10|        Hogyan jutott eszembe, nem tudom, de eszembe jutott, hogy
19   10|        Semmi köze ahhoz ennek.~Oh tudom, hogy a kis Ida ebben az
20   12|        hogy meghal, akkor pedig - tudom - nem látok a pénzemből
21   15|           emlékezetébe mindezt:~- Tudom a többit: megcsipték az
22   15|  közönséges dolgokat én ilyen jól tudom. Nézett, csak nézett rám,
23   15|           Elkértem tőle, magam se tudom, hogy mertem és azt még
24   15|        bennem nehány perczre? Mit tudom én, csakhogy a kezemben
25   16|              Persze ezt én mindég tudom, az okot is rendesen. Mi
26   16|       világosan emlékszem, de nem tudom értelmes képpé összeállítani.~
27   17|      életet; azonban azt biztosan tudom, hogy az egész lakásban
28   17|    beszéltek, nem hallgattam, nem tudom.~Csak azt tudom, hogy az
29   17|   hallgattam, nem tudom.~Csak azt tudom, hogy az esküvő előtt, reggelen
30   18|           valaki, egy harmadik.~- Tudom, - mondá Ágnes - én már
31   18|          Mondták neked?~- Nem, de tudom; és annyi szép leány van.
32   19|      huszársághoz megy?~- Még nem tudom! - mondá Kőmives és felfujta
33   21|           tündérek, - kegyeteknek tudom, volt ezekhez szerencséjük
34   21|     mesének egy másik befejezését tudom. Azt, hogy a hű kis asszonyság