Rész

 1    1|             vadászatról jőve, Wejér Ábrám pihenőt sem engedett a kéjtől
 2    1|           meghajoltak előtte, Wejér Ábrám megcsókolta nénje homlokát
 3    1|            két ujja között és Wejér Ábrám hosszucsövű pisztolylyal
 4    1|           egymásnak. Közöttük Wejér Ábrám lovagló korbácscsal ingerelte
 5    1|           rajta emberi ábrázatot...~Ábrám gróf ott hagyta a tornát,
 6    1|      szörpölgették a forró puncsot. Ábrám gróf leült a nénje mellé
 7    1|          keszkenőjét! - szólt Wejér Ábrám és apró, keselyüszemeiben
 8    1|     tartották érdemesnek lefeküdni. Ábrám grófnak jó kedve kerekedett
 9    1|            a rózsolisos palaczkból, Ábrám gróf tréfásan magához szorította
10    1| igazságtalan volt akkor... mormogta Ábrám, nénjének kicsiny fehér
11    1| akárhányszor. A mikor álmatlan volt Ábrám, Perei Krisztina mindjárt
12    1|           hétig sem látták egymást. Ábrám egyre aludt. Sosem ivott
13    1|     szinekbe. Nem járt sehol senki.~Ábrám kiült az erkélyre és belémeredt
14    1|         Lazaro Lazarinit.~- Tessék!~Ábrám gróf leejtette kezéből a
15    1|      mindenfelől, hiába zörgetének. Ábrám nem bocsátott be senkit,
16    1|          félelemtől elfakadt sirva. Ábrám gróf a sirástól forró kis
17    1|            nem ettek többet együtt.~Ábrám egészen bebujt odujába.
18    1|                Hát a gróf ur?~- Én?~Ábrám elhallgatott, majd kevés
19    1|          csendesen, édesdeden sirt. Ábrám megszorította a kezét, szinte
20    1|         hullt az egész éjszakán át. Ábrám gróf éjjelre mindig nyitott
21    1|              Minden szál fa benne - Ábrám grófé. Tavaly ilyenkor harmincz
22    1|             éjjelt érzi!» - susogta Ábrám és hirtelen gondolva valamit,
23    1|          vaczkán.~- Öltözz! - szólt Ábrám.~A gyerek magára kapta a
24    1|          Nem esett velük semmi baj, Ábrám és még inkább lova tudta
25    1|         Korabgyiában! - szólt Wejér Ábrám egészen szeliden.~Ott akart
26    1|           gallérját! - nyögte Wejér Ábrám, szédülve a kéjtől, fájdalomtól.~
27    1|        vizsgálgatta a fák koronáit.~Ábrám kezébe fogta fegyverét és
28    1|         Hallod, a bölény! - suttogá Ábrám.~A gyerek nem értette, nem
29    1|           nem hallott semmit.~Wejér Ábrám hallgatta tovább, mint közeledik
30    1|          egyszerre megszólalt Wejér Ábrám. Rekedten beszélt, majd
31    1|         távol.~A gyerek oda állott, Ábrám folytatá:~- Ne félj semmitől,
32    1|      zsoltárt? Mondd.~Péter mondta.~Ábrám gróf lehajtott fejjel hallgatta,
33    1|       puskáját.~- Vigyázz! - kiáltá Ábrám. Emeld föl a puskát, czélozz.~