Rész

 1    1| parancsolólag bűvölettel meresztette rá szemeit...~- Egy... hangzott
 2    2|        inasnak, két hétig nem leltek rá, végre is az utczán fogták
 3    2|         fogom mondani. Vagy nincs is rá szükség, lemásoltam magamnak
 4    2|           ezt: «megöltem, haragudtam rá!» A nőrokon hallgatott,
 5    3|        felesége kezét. A gyermekeire rá sem mert nézni.~Az utolsó
 6    3|              Hányszor haragudott meg rá ízetlenségeiért! Mennyi
 7    3|             A gyermek mereven nézett rá, mintha értené, a mit mond.
 8    5|              lehetnek, esküdni merek rá. És egymás iránt oly hidegek
 9    6|              ez laposakat pillantott rá, különösen akkor, ha vállfűzőben,
10    6|             gyerekek figyelmeztették rá, a kik epekedtek utána és
11    7|        szerette és én nem hasonlitok rá egy csöppet sem. Bizonyithatom
12    7|           figyelmesek kezdenek lenni rá, hallotta egyszer, amint
13    7|            forró, szárasztó láz jött rá, se enni, se aludni nem
14    7|        szoktak ezekre az emberekre - rá is mosolyogtak, az ismerős
15    8|             akarta költeni.~Nem volt rá szükség, fölrezzent az magától.
16    8|        perczre egészen csendes volt, rá is nézett, hosszan, különösen,
17    9|            de félek, hogy azt mondja rá, plágium, ez: Tibbij Dunbar,
18    9|               Egy hangos kaczaj volt rá a felelet. A lány nevetett
19   10|             velem, de én alig mertem rá nézni, zavartan játszottam
20   11|            az ajkait. Hogy állhatott rá erre az irásra! Hisz igy
21   11|      csókolta, istenítette, nevetett rá, mint a hogy a szinészek
22   11|         asszony egy darabig kiáltott rá, aztán elhallgatott. Elment;
23   12|         nincs többé. Úgy hasonlított rá, szeme színe, orra formája
24   13|       elszánt képü férfi. Fölvetette rá a szemeit és azt találta,
25   15|            szivarzsebem felé nézett. Rá volt irva az arczára: «ugyan
26   17|              kegyeli az Isten, hát ő rá és családjára nézve oda
27   17|              és nagy pénzeket biznak rá. Néha ötszáz forintot is
28   18|              nevetett. Megharagudtam rá és igy szóltam hozzá: «Majd
29   18|      testvére hivja. De lassanként ő rá is ráragadt a lázas sietség:
30   19|              a gondolat, hogy most ő rá van hagyva ez az egészen
31   19|  változtatott, Eszter hiába pazarolt rá egy patika benzint. Az orvosnövendék
32   20|      elhallgatott kérdést, felelt is rá rögtön:~- Szegény leány