Rész

 1    3|         egészen én, csakhogy egy oly élet után, melyről nem tudok
 2    4|        szépen, csendesen. És ezt oly természetesnek találtuk.
 3    5|       szicziliai nap. Körülöttem oly szürke, oly levert minden,
 4    5|           Körülöttem oly szürke, oly levert minden, a jégvirágos
 5    5|       csak megérkezünk valahova. Oly szép volt az angol asszony,
 6    5|        volt az angol asszony, és oly fiatal és oly szomoru. Hajh,
 7    5|        asszony, és oly fiatal és oly szomoru. Hajh, nemcsak egy
 8    5|         a tengert a szerelmesek. Oly boldogok, oly vidámak, oly
 9    5|       szerelmesek. Oly boldogok, oly vidámak, oly bátrak valának,
10    5|       Oly boldogok, oly vidámak, oly bátrak valának, mig alattuk
11    5|   valának, mig alattuk a tenger: oly bősz, oly rossz, oly alattomos.~
12    5|      alattuk a tenger: oly bősz, oly rossz, oly alattomos.~Lizzie
13    5|     tenger: oly bősz, oly rossz, oly alattomos.~Lizzie Barton
14    5|    szegény.~- Megszoktuk mi már. Oly szelid, oly szótlan, virág
15    5|   Megszoktuk mi már. Oly szelid, oly szótlan, virág a mellén,
16    5|        merek rá. És egymás iránt oly hidegek már, mint két jégcsap
17    5|         fekete asszony mit kutat oly mereven a semmiségben? Mire
18    6|           És magának a csizmának oly komikusan hunczfut arcza
19    6|        De mikor a gyermekek, ah, oly kedvesek!~- Nem akarok többet! -
20    6|   vizitszobába, a mely állandóan oly hűvös volt, mint a pincze.
21    6|       ezt is megbocsátotta neki, oly szelid hatást tett az irnok
22    6|         tisztán - hátulról nézve oly nagyok és téglaveres a szinük.
23    6|          helyekért verekedtek.~- Oly szép a természet! - mondá
24    6|        nem akaródzott bemenni.~- Oly nehéz a bucsu innen! - szólt,
25    9|          szemének kifejezése nem oly határozott még, csak válla
26    9|          válla szűkebb nyaka nem oly telt. És mintha álla is
27   11|          tehetett arról, hogy az oly nagy volt, hogy más senki
28   12|          A szeme, mint a kőszén, oly fekete s fényes még. Csak
29   13|    elmerengve a levegőben. Arcza oly átlátszó volt már, hogy
30   13| iróasztal mellé, a fekete, mégis oly kaczér kis székre. Bámulta
31   19|          pólyás baba arcza lehet oly szelid, mint ezé a tizenhétéves