Rész

 1    1|        finom nagy hó! - mormogta magában a vak ur és odaült az ablakhoz,
 2    6|    kellene innen dobni! gondolta magában Tardonnainé.~Aztán a politurozott
 3    6|         album kéne ide! gondolta magában az adótisztné. Egy olyan
 4    6|       magas homloka volt!» mondá magában.~Egyelőre lelke nem kivánt
 5    6|          készitette, hallotta is magában a párbeszédet:~- Honnan
 6    6| becsületes ember!» gondolta most magában az adótisztné. Sajnálta;
 7    7|      szerencsétlenség!» gondolta magában, jerünk valami vidámabb
 8    7|      eddig csak meg-megpendített magában.~Hiába minden, a leány elfordul
 9    7|     voltaképen egyre dühösködött magában: ama két lány közül, kinek
10    7|     volna az egésznek!» gondolta magában a fiú, aki egyszerre ujra
11    8|          lett egészen. Motyogott magában, valószinüleg azt: «Ni ez
12    8|      khórusba.~«Kinek», kérdezte magában a szolga, vivén elől a gyászflóros
13   10|    önfeledten, vigan dudorászott magában.~Az egyik pillanatban szerettem
14   11|         részvényeit, készpénzét. Magában bizott, de a vasszekrényben
15   12|       István - én is azt hiszem.~Magában pedig azt gondolta: tehát
16   12|      minden az enyém! - gondolta magában, és egyszerre valami sajátságos
17   12|    szegény, szegény! - emlegette magában, félhangon, hangosan és
18   13|        fogok anyámnak!» gondolta magában. Nem mert. «Apámnak mondok
19   13|    leeresztve, a sirást leküzdve magában, egyszerre szikrázó szemekkel
20   15|     nyugodtan.~- De azt gondolja magában, hogy visszajövök?!~Nem
21   18|       mosolygott, amint föltette magában, majd hangosan, a kérdést:~-
22   19|       Nem rosz gondolat» - szólt magában és hamarjában beállott egybe.
23   19|      Csak egy pillanatig évödött magában. Jobban szerette volna megverni,
24   19|          asszony!» - sopánkodott magában, hivatásához illő bátorsággal,
25   19|            A pokolba! - gondolta magában az orvosnövendék. «Elébb
26   19|         van hagyva ez az egészen magában maradt leány. Holnap, vagy
27   19|   fejében. Szilárdul elhatározta magában, hogy Esztert kiveszi, a
28   19|           minduntalan imádkozván magában azért, hogy vajha merészelné
29   19|  oltárhoz vezeti a leányt, a kit magában szegény elhagyatott angyalnak
30   19| állapotot. Néha ugyan fölpattant magában: «Az ő kegyelméből élek,
31   19|    legfölebb még azon viaskodott magában, hogy legalább a szegény