Rész

 1    2|        találkozott egy ismerőse. Az látta és megjegyezte később, hogy
 2    2|             A fiu nagy messziségről látta meg, hová ment be anyja.
 3    3|            Milyen egyszerű férfinak látta. Hányszor haragudott meg
 4    3|           gyávának és nevetségesnek látta. Örült, hogy ritkán látta.
 5    3|           látta. Örült, hogy ritkán látta. Ideges volt, ha megölelte...
 6    3|       ápolgatta néha. Akkor, ha nem látta az anyja; előtte nem volt
 7    3|            ezt az elhagyatottságot, látta, hogy mindenkinek terhére
 8    5|             kevély Palermót, nem is látta. Pedig most már egész ragyogó
 9    6|          vállfűzőben, felöltözködve látta, de erről az igen közönséges
10    7|        korcsmákban, egész napon át. Látta, hogy bizonyos emberek figyelmesek
11    7|             És most egész világosan látta, hogy minden lehet a világon,
12    7|      pillanatig feltüzelt képzelete látta, hogy jövendőjében, előtte
13    7|            hiába csukta be szemeit: látta a vérnyomokat, amelyek követték
14   11| biztosságban akarta látni és úgy is látta. Ha valamelyik fiának, leányának,
15   11|           felelt. Amint odafordult, látta, hogy meg van halva és a
16   12|           kiterítve feküdt előtte s látta megmerevedett, de rózsaszínű
17   13|       apjához és szépnek, kedvesnek látta. Még a kopaszodás vidám
18   13|          előtte minduntalan. Anyját látta, a mint rohan lefelé valamely
19   13|           Álmodozásai közben szinte látta a meredeken növő sárga,
20   13|              Fölrezzent, maga előtt látta, nem rémült meg tőle jobban,
21   13|         pillanatig még azok egyikét látta benne és szótlanul nézett
22   13|    könyezett, mert anyját szenvedni látta?~Könyeik összefolytak. Az
23   15|           szemérme, idősebb bátyját látta bennem nehány perczre? Mit
24   17|             De sem ő, sem senki nem látta azt, amit boldog emberek
25   18|           Jól értették egymást, azt látta, de vajjon váltottak-e csókot?
26   18|             közelükből. A nagyobbik látta is már, a kisebbik meg érezni
27   19|     fölöttébb fúj, érezte arczán és látta a lámpásokon, melyeknek
28   19|            hogy behunyta szemeit és látta: mint árulja el a leány,
29   19|          elég jól érezte magát, nem látta a szőke, rémes fantomokat
30   19|         nyilásán át egész világosan látta, hogy a baba ott ül, fehér
31   20|     másodszorra nem bántotta többé, látta, úgy is hiába. Nem volt