Rész
1 1| vármegye gyülésén szonika föl akarták konczolni. Egyedül
2 1| esztendővel hamarabb szabaditott föl az általános fölszabaditás
3 1| maga mellett. Ezt költötte föl éjjel, baraczkot mérve a
4 1| menni loholni előre, sziklán föl, sziklán le, kis hegyi lóval
5 1| meg Barabolyt. De ne verj föl senkit. A fegyver-szálából
6 1| itt, csak azután ocsudtak föl.~Már reggel volt. A sötét
7 1| Vigyázz! - kiáltá Ábrám. Emeld föl a puskát, czélozz.~A gyerek
8 3| elhalt férj alakja körül kelt föl benne. A másik: az utálat
9 3| gondolatai, ebből támadt föl benne a homályos vágyakozás:
10 3| fővárosból. Tudta kitől jön, föl sem bontotta, visszaküldte.
11 4| szárazon állottak s nyúltak föl a verőfényes, de hideg égbe,
12 4| tekintet árama frissített föl, aczélozott meg, adta vissza
13 6| gyerekek verés nélkül már föl se akarják venni, sirnak,
14 6| öregebbek sans géne sétáltak föl s alá az egyetlen szőnyeg
15 8| fölött. És akár ki jött is föl az igazgatósági szobába,
16 8| mikor szép asszonyok jöttek föl az igazgatósági szobába,
17 8| Hiába várta. Az nem ocsudott föl többé bár egy-egy perczre
18 10| Megkönnyebbülve lélekzettem föl: a felelet elárulta, hogy
19 13| szive áradt ki, a nő ébredt föl benne, a ki sir a szerelmes
20 14| roppant elégtelensége tünt föl nekem. Megszólítottam:~-
21 15| járatlan, hid alatti úton kerül föl a vizivárosnak. Csakugyan
22 15| emberünk harmincz nevet irt föl, hogy mutassam be magamat
23 18| kis hugát:~- Dóra, kelj föl, nem tudok aludni, jerünk
24 18| kendőt vett magára, hogy föl ne ismerjék és mert fázott,
25 18| melyben kérve, hagyjon föl a boritallal, jóra nem vezethet
26 18| mindjobban és a kékség melegedett föl violaszinre. És egy-két
27 19| azt se tudod, mikor mond föl, - talán akkor, a mikor
28 19| leánya is kérték:~- Olvasson föl valamit Kőmives ur, olyan
29 19| mondani:~- A lakást ne adják föl... azért együtt maradhatnak!~
30 19| akaratra volt szüksége, hogy föl ne költse a leányt és igy
31 19| egy-egy kaczagás verte föl a lassanként nekimelegedő
|