Rész

 1    1|           majd lelőtted a tulajdon édes apádat!~- Igazságtalanul
 2    1|            ez a szomoru, félelmes, édes muzsika meg nem szünnék
 3    2|            nekem kellemesek, az én édes lányomra, anyámra, egy regényre,
 4    2| reménykedéssel, de e gondolatoknak édes lépje mintha elfogyott volna,
 5    2|          alig lépett ki a szobából édes anyja, utána suhant. Utána
 6    3|       hideg tárgy állott volna. És édes lázukat egy-egy pillanatra
 7    4|   boldogság ilyenkor az otthon, az édes, meleg fészek, az, a mi
 8    4|         szemeit, meg-meg kinyitja. Édes mulatság ez és olyan öröm
 9    9|     gondolataim. Plágiumok. Milyen édes ugy-e ez a pillanatnyi ostobaság
10    9|     világon - ez az egész.~- Szép, édes, ha mondja! Ostobaság, a
11    9|          heves szavakra a szerelem édes borzalma futott át rajtuk.~-
12   10|         valaki? Aztán megcsókolom. Édes szép, szűz virágom, kedvesem!~
13   10|          valaki, a mint csókollak, édes szép szüz virágom, kedvesem!~ ~
14   11|          aztán gyanakodólag néztek édes anyjuk utódja, a negyedik
15   11|         mert mindig irkált haza az édes anyjának, hogy milyen boldogtalan.
16   12|             hogy az utolsó években édes anyja megcsalta édes apját.~-
17   12|       években édes anyja megcsalta édes apját.~- Hát ezért nem hagyott
18   12|    felhallatszott a Heléna hangos, édes sóhajjal teli sirása.~
19   13|       homloka fölött, az is milyen édes!~Valami nagy titok előtt
20   14|         egymásra. A férfi kérdé:~- Édes kis Izám, tud-e még olyan
21   15|     szárazon a leány.~Erre a szóra édes anyja is, testvére is kifutottak
22   16|         erről köztudomásu, hogy az édes anyjának kurizál.~
23   16|            Holnap már úgy is késő.~Édes kis martyrom, szeliden boruljon
24   18|    hangzott a kis leány fülében az édes hizelgés, ébren is, álmában
25   18|        szinte világított ez alatt. Édes borzongás futotta át a simogató
26   18|       volna.~A kisebbik volt. Az ő édes, szép feje, ártatlan homloka
27   19|          Gyertyánál virrasztottak, édes és félelmes érzésekkel eltelve
28   20|         nagymamám», hanem igyen:~- Édes, mézes-mákos Domoszlai néni.~*~
29   21|   nehezteltek rája! A mikor látták édes figuráját, tekintetükkel
30   21|            Ezek számára vala jó és édes, szép és szerelmes, a nagy
31   21|        szeretett igy gőgicsélni az édes mama mellén, mosolygott,