Rész
1 1| Mindjárt-mindjárt sarokba szoritotta őket és a hogy cselei sikerültek:
2 1| Ingerkedett velük, gúnyolta őket, de egyszerre csak szeméhez
3 2| mindakettőt s elfektettem őket egymás mellől. Megesett
4 2| egymás közelében találtam őket.~Ideje volt már, hogy a
5 3| menjenek nőül, a ki el is tudja őket tartani...~Ezek a gondok
6 6| megtisztitja, megkeféli őket a konyhában és kevesebb
7 8| munkájukban meg akarja akadályozni őket.~A méh is egyszer... A fullánk
8 8| kötélverők: elhallgattatta őket egy erőszakos, de néha különösen
9 9| zaja magánynyal vette körül őket. Beszélgettek anélkül, hogy
10 9| egymáson kivül hallhatta volna őket valaki. Aztán nem is igen
11 9| vontak le nekünk. Ugy hívják őket: korszakalkotó filozófusok.~-
12 11| maradtak, az öreg összeszidta őket!~- Bolondok vagytok, szamarak
13 11| tényleg szánta és szerette őket?~Nem fösvénykedett ő a negyedik
14 11| halott mellett. Jób átküldte őket a másik szobába; virrasztott,
15 11| megjöttek a fiai, sirva fogadta őket:~- Látjátok, a nyomorult
16 12| készakarva gyakran egyedül hagyta őket. Meglátszott rajta, hogy
17 12| nézett, mely a szállóba vigye őket, az asszony addig a váróteremben
18 14| Holnap»-ot. Nem láttam őket éveken át és - az igazat
19 15| van rajtuk, nem méltatja őket egy tekintetre sem. Ellenkezőleg,
20 15| fordult, hogy pártoljam őket, a szerencsétleneket én
21 17| nyomoruságuk miatt kerülöm őket. Sőt tavaly négy hónapig
22 18| többé; Rubin ur hiába csalta őket kifelé.~- Nincs is ruhánk
23 20| néki. Nem is szólongatta őket, csak munkálkodott serényen,
24 21| szerencséjük már, azért voltam őket említeni bátor. - Dehogy
25 21| szinész-asszonyság kinevette őket, fügét, szamárfület és más
26 21| kis asszonyság tetten érte őket. Próbán, a ponyvával leterített
27 21| ment a Dunának. Megleste őket, meglepte őket, dobbantott
28 21| Megleste őket, meglepte őket, dobbantott egyet a kicsiny
|