1-500 | 501-946
Rész
501 11| bement a másik szobába és magára zárta az ajtót, hogy
502 11| látta, hogy meg van halva és a bevett méregtől arcza,
503 11| Wertheim-kasszából kihozta a szilvóriumot és töltött a három fiának.
504 12| bukásokról beszélgetett vele. És kifejezte azt a hitét, hogy
505 12| hogy nem nagy időbe telik és az egész piaczon csak ő
506 12| szemére hányta szegény és alacsony születését, czifrálkodási
507 12| enyém! - gondolta magában, és egyszerre valami sajátságos
508 12| anyján száz forinttal sem! És nem lehetett változtatni
509 12| pazarul, kéjben csipkékben és finom sauceokban úszva.~-
510 12| segít, fel a királyhoz.~Anya és leánya egy másodrangu szállóban
511 12| szobájuk volt, egy nagy és népes útra szolgáló ablakokkal.~-
512 12| leány csendesen horgolt és nem sokat törődött ezzel
513 12| emberrel, a ki olyan lassan és ünnepélyesen beszélt, mint
514 12| igy egymás mellett ülnek. És a fiatal ember is gondolkozóvá
515 12| Valami faluban megesküsznek és ezzel a gyámkodás megszünik,
516 12| hanem a leány egyedül.~És ez a szerelem döntött. Mindent
517 12| megegyeztek egymással asszony és férfi, bár kezdetben egy
518 12| ül mellette, a ki szépen és reszketve beszél vele.~Ha
519 12| férfi azt mondá: «szeretem!» és a mint a leány lehajolt
520 12| egy félórája valának férj és feleség.~Este lett. Szebbnek,
521 12| iramodva, megfogja kezét és igy szóljon hozzá:~- Asszonyom!
522 12| sok volt a kegyetlenségből és nagyon kevés reményt nyujthatott
523 12| Leány maradt mindvégiglen és valahányszor egy ismerőse
524 12| magában, félhangon, hangosan és amig igy sajnálkozott: a
525 13| Fölvetette rá a szemeit és azt találta, hogy olyan
526 13| korában. Odafordult apjához és szépnek, kedvesnek látta.
527 13| nagy titok előtt állott és ez a titok egyszerre elfogyasztotta
528 13| ebédlő homályos zugában és onnan kémlelte anyjának
529 13| szivesen beszélt az urával és gondját viselte, magához
530 13| Lesett rájuk furfangosan és alattomosan, reszketve és
531 13| és alattomosan, reszketve és vakmerőn, mig előtte állott
532 13| hogy itt cselekednie kell és tanácsért mindenféle könyvekhez
533 13| franczia könyvre, ebben anya és leány egy férfit szerettek.
534 13| többiek valamennyien az egy és örök szerelemre esküdtek.~
535 13| meredeken, tátongó mélység felé. És vonja maga után férjét,
536 13| meredeken növő sárga, aszufüvet és a nagy, éles köveket is.
537 13| álmában, elgyengült végképp és azzal aludt el, hogy tenni
538 13| Váratlanul vidéki rokonok jöttek, és anyja elment velük az Andrássy-útra
539 13| valami idegen embereket, és azok szólottak hozzá különös,
540 13| haján át nézte ezt a cseppet és dús fantáziája, lágy gyülölsége
541 13| meggyujtotta a lusztert és hogy utána belépett a nagy,
542 13| nagy, fekete arczu férfi és köszöntötte csendesen, hangosabban.~
543 13| azok egyikét látta benne és szótlanul nézett rája. Aztán
544 13| fuldokló sirás fogta el és fölugorva székéről, a mig
545 13| mig visszanyerte önuralmát és erőltetve fölnevetett.~-
546 13| alig hallhatólag - anyámat és magát. Menjen innen el és
547 13| és magát. Menjen innen el és ne jöjjön többé ide soha.
548 13| sirás. A férfi odament hozzá és csitította:~- Rossz kis
549 13| szemeit, zavartan mosolygott és ismételte:~- Többet soha...~
550 13| hirtelen tréfára fogta a dolgot és hirtelen megpillantva a
551 13| körül. Ugy látszik várt és nem akart kérdezősködni.
552 13| belefáradt a várakozásba és irt. De büszkesége nem engedte,
553 13| Hosszú vizitekre ment egyedül és leverten jött haza. Levertsége
554 13| leselkedett még anyjára és egyszer rajta is kapta,
555 13| összegubbaszkodva sirt.~Odarohant hozzá és megölelte. És sirt ő is
556 13| Odarohant hozzá és megölelte. És sirt ő is édesen keservesen,
557 14| egy igen öreg asszonyból és egy igen fiatal leányból.
558 14| egyik felét a két diáknak és az egyetlen szobát nekem.
559 14| szobát nekem. Jó nép volt és igen szegény. A kis Iza
560 14| kitört a gyerek-természet és iszonyatosan sirt valami
561 14| játékért. Cras megsimogatta és igy szólt hozzá:~- Ne sirj,
562 14| kegyetlenül elverte a kis diákot és ő - kissé könyes szemmel
563 14| kárpótlást a szenvedéseiért. És csudálatos kitartással várta
564 14| csudálatos kitartással várta és készítette elő ezt a jövendőt.
565 14| el a házmesterrel mindent és az árán menjen el valami
566 14| meg tantok kis diákokat és azért is kapom a sok pénzt.
567 14| megunták, újra kezdték. És ha a leány savanyú képet
568 14| nélkül való kis családot. És elvesztettem szemem elől
569 14| egyedül álló kis leánykát és a «Holnap»-ot. Nem láttam
570 14| Nem láttam őket éveken át és - az igazat megvallva -
571 14| egyre emlegetett?~- Ez, és még valami. A miért idejöttem
572 14| Nagy örömmel. Mindjárt, és hová?~- Mindjárt és ki a
573 14| Mindjárt, és hová?~- Mindjárt és ki a szeretetházba. Budára
574 14| megkértük. A leány sirt és olyan zavarban volt, hogy
575 14| hitte valami rokona vagyok és oda dölt a vállamra zokogni.~-
576 14| Odatoltam eléje Szijgyártó Palit és gyönyörködtem az ölelkezésükben,
577 15| egyformán kivágott czipő és fekete selyem-harisnya.
578 15| ünnepélyes s mégis könny és olcsó csipkediszü ruhában.
579 15| alakjai hiába környékezik és bár szemmelláthatólag fekete
580 15| propeller, elővesz egy levelet és elolvassa egyszer-kétszer.
581 15| kibugygyan keskeny homlokára és nagy, hosszúkás, sűrüpillás
582 15| feketével a legvakítóbb fehérre.~És ez arcz nem változik akkor
583 15| négyrét szakítja a levelet és darabonként kidobja az ablakon
584 15| mintha utána akarna kapni és a levél negyedik részét
585 15| ellökte, visszakapja ujra és beszorítja keztyüs tenyerébe.
586 15| tenyerébe. Aztán fölugrik és legelsőbb hagyja el a budai
587 15| Dunához. Olykor meg-megáll és benéz a folyam tükrébe.
588 15| hirtelen hátranéz, meglát és csaknem szaladva megy előre
589 15| csaknem szaladva megy előre és mind jobban a viz szélén.~
590 15| elértem. Odaléptem hozzá és megszólítottam:~- Nagysád,
591 15| embereket - viszhangozá halkan és ugyanazzal a hideg tekintettel
592 15| összehúzta a szemhéjait és kérdé:~- Mit akar?~- Azt
593 15| megtámadni így, gazság.» Igaz, és én egy szomorú gazember
594 15| buzog a szerencsétlenség, és mint oszlik el, mielőtt
595 15| érdeklődést keltett benne és olyankor fölnézett, gondolkozott,
596 15| bizonyára megzavarta erősen. És végül egy idegen férfi gyors
597 15| végül egy idegen férfi gyors és erőszakos támadása, a mint
598 15| lelkének legbensőbb titkába és számon kéri tőle bajait,
599 15| kigyók váltak.~Kihivóan és gyülölködéssel nézett reám,
600 15| férfira, a ki elbizakodott és vakmerő vagyok azt hinni,
601 15| idegen fiatal ember előtt és elhaló, siró hangon rebegte:~-
602 15| egyrésze egészen elhagyatott és olyan fantasztikus: járókelői
603 15| ruhás öreg asszonyok - öreg és gyászol valamennyi - frizurájuk
604 15| Ki-kifeszíti egyikéjük és megállnak alatta beszélgetni
605 15| kinek nincsen protektora és állást akar, helyet, helyet!
606 15| helyet! Ez a gyenge, vértelen és előkelő teremtés beállott
607 15| milyen eszeveszettség! És még a fővárosnál kellene
608 15| kávéházi engedélyeket ád és von el. A neve nem is név
609 15| az emberek, a testületek és miért mennek utána? Titok!~-
610 15| kérdést.~- Igen! - felelte és akadozva, elpirulva folytatá: -
611 15| valami listát, végigfutotta és röviden mondá: Eligértem
612 15| a fő, ezzel eresztett el és hogy hozzak neki egy-két
613 15| ha nem is szivarozik!~- És a többi? Mit mondott a többi
614 15| akarnia kell kisasszony, és minden meg lesz. Mások elküldték
615 15| a mint szólni kezdett:~- És mindez még nem minden...
616 15| magam se tudom, hogy mertem és azt még kevésbbé: hogyan
617 15| megszakadt, kúsza szavak és befejezetlen mondatok: «
618 15| ember, mosolygott, motyogott és egyre a szivarzsebem felé
619 15| nem szivaroztam még ma és rettenetesen unalmas itt
620 15| egy tizenegy éves leány és egy kamasz fiu roppant érdeklődése
621 15| is kifutottak a konyhából és körülvették. Valamennyiöknek
622 15| semmi! - szólt az anyja és hozzám fordult, hogy pártoljam
623 15| föltápászkodott a széken és szólt:~- Igy végünk van!~
624 15| aztán maga elé tekintett és egyszerre elkaczagta magát.
625 16| hogy tud férjhez menni és intimus lenni mással! Miért
626 16| csupa mártyromság érettünk és miattunk.~Nos, hát Katóka
627 16| a ponton ő elmult nekem és most, a mikor érzékenyen
628 16| könnyü, olyan bájos illatos és szines volt, mint egy tavaszi
629 16| rózsaszinü volt ez a kis lány. És amikor evett... nagyon különös,
630 16| hamarosan megvigasztalódtunk és hamarosan eligérkeztünk
631 16| varrta a leesett gombot, és megengedte, hogy megcsókoljam
632 16| kiáltá előre.~- Nos? kérdém és ebben a pillanatban úgy
633 16| akartam mondani, de felugrott és kiáltá:~- Takarodjék!~-
634 16| Mert a férfiak gazok.~- És az asszonyok?~Elhallgatott.~-
635 16| Nem kergetett el többé, és bár arczczal elfordult tőlem,
636 16| Haj hó, ez igazán nagy ok! És sokszor gondol erre?~- Most
637 16| gondol erre?~- Most mindég.~- És miért?~- Megölnék egy embert.~-
638 16| szánalommal. Aztán kezet nyújtott és beszaladt a másik szobába,
639 16| szobába, magára zárta az ajtót és azon át kiáltá:~- Jó éjszakát,
640 16| arra való, hogy szép legyen és azonfelül semmi másra. És
641 16| és azonfelül semmi másra. És szinte megdöbbenünk, amikor
642 16| hogy ujra találkozzam vele és szóltam hozzá így:~- Leány,
643 16| reserv nélkül, tégy boldoggá és oszszad meg vélem szomorúságodat.~
644 16| ezt a gyenge pillanatát és beszéltem tovább:~- Szakítsd
645 16| hogy szomoruságának oka és tárgya: ismeretlen és tárgytalan.~
646 16| oka és tárgya: ismeretlen és tárgytalan.~De mégis...
647 16| Mint ma: láttam az anyját és féltettem a gyenge asszonyt
648 16| nyugalmáért?~Láttam mindent és nem tudok semmit. Nem is
649 17| nekem nincs is jó kedvem. És nincs igaza azoknak, kik
650 17| ez az élet csupa nyomor és küzködés, szerencsétlenség,
651 17| jóllakott uraknak, kik magukkal és sorsukkal elégedetten, nem
652 17| hisz ők jól érzik magokat! És összekapcsolván párnás kezeiket
653 17| pessimismus hiu haszontalanságáról és a vidám bölcselés egészséges
654 17| az életet - aszfalttal. És vannak esetek, a mikor a
655 17| a mikor a poéta megrémül és csakugyan hazudni kezd -
656 17| tartanak engem szegénynek és ha nem járok hozzájok, mindegyre
657 17| voltak éppen szegények. És ha nem nyolcz, hanem csak
658 17| dolgokkal. Komolyan állította és hitte, hogy:~A legjobb koszt
659 17| legjobbak, a legszebbek és legokosabbak.~A felesége
660 17| most már milliomos lehetne.~És hogy a császár sem alszik
661 17| maga elhitte, a mit mondott és ebédjének egy tál főzelékje,
662 17| két kicsiny oduja, a rossz és ízetlen gyermekek, a szegénységben
663 17| mind, mind az övé volt és nem a másé.~Az asszony az
664 17| neki már az apja is az volt és a legnagyobb fiát is annak
665 17| tevékeny ember az üzletben és tekintély a szakmájában», -
666 17| A mikor velem beszélt és mikor még nem laktam ott,
667 17| lexikont, azt olvassa!» És diadalmasan mosolygott.~
668 17| szemeiben. Egy pipa ‑ pipatorium és egy forint a zsebében ezres
669 17| Szolnokról, megáll féluton és nem tud tovább menni, mert
670 17| családfő hatalmas illuziói és gorombáskodott az asszonynyal,
671 17| asszonynyal, a bérét kérte és a mikor ezt nem kapta meg,
672 17| történendők elvégezvék előre. És mert őt és családját különösen
673 17| elvégezvék előre. És mert őt és családját különösen kegyeli
674 17| kegyeli az Isten, hát ő rá és családjára nézve oda fenn
675 17| családjára nézve oda fenn jó és kellemes végzések hozattak.~
676 17| évig sem ment ki az utczára és ha a gyerekek ruhájáról
677 17| viszik a végzetek!» - mondá és nem rémült meg, a mikor
678 17| családomat,» - mondá a férfi és kigázolt a bajból, melyet
679 17| jegyezte meg a sáfrány-utazó - és hatalmas hitében megerősödve,
680 17| erőnek-erejével bort akart hozatni és engem is invitált, menjek
681 17| tévesen inkasszált pénzeket...~És mert tökéletes boldogság
682 17| Nem volt pénzök orvosra és orvosságra és a kétségbeesés
683 17| pénzök orvosra és orvosságra és a kétségbeesés egy pillanatra
684 17| Én friss erővel vagyok és ki fogom gyógyítani azt
685 17| jártában, keltében a vidéken és itt emlegesse, hogy ismer
686 17| beteg nem akart gyógyulni és bár se ő nem érezte, sem
687 17| rettegett.~Engem behivatott és kezdett visszaemlékezni
688 17| Mikor az uszodába járt és a nagy bodzafák virágoztak,
689 17| rendeztek egyszer. Nagy sár volt és a leányoknak külön-külön
690 17| mondá a szegény asszony és határozatlan, de csillámos
691 17| meglegelteté gyermekein és közel hajolva hozzám, igy
692 17| kettős gyerek, öt évesek és kész férfiak. Ilyenek kellenek
693 17| legnagyobbik. Még husz éves sincs és már huszonöt forint fizetése
694 17| van. Szeretik az üzletben és nagy pénzeket biznak rá.
695 17| zsémbes, sajnálta magától és mástól az ételt is és egyszer,
696 17| magától és mástól az ételt is és egyszer, a mikor sajtot
697 17| bajusza csodálatosan sűrü és fekete - de nem nézett ki
698 17| Arisztid mondá:~- Igen és pedig belől a lapban.~-
699 17| akkor, amikorra kell.~- És ha nem?~- Nem, - nem lehet.~-
700 17| Nem, - nem lehet.~- Lehet és akkor az aranyműves nem
701 17| levelével eltünt. Keresik.»~És hogy az esküvő napján engem
702 17| kiegyezkedett a fiu főnökeivel és kötelezte magát részletekben
703 17| lemosolygott a boldogság és büszkeség, mert lánya férjhez
704 17| szine ismeretlen szemeiknek és a halál rettenetes árnyékát
705 17| gyermekek lázasan ettek és a nagy Ágnes Dóra Arisztiddal
706 17| boldog volt, mint Fiala és Fialáné a nászuk napján.~...
707 17| elkerültem tőlük. Ágnes és férje egy-két perczczel
708 17| volt minden bizonynyal. És ez a zaj eszembe juttatta,
709 17| elkezdtek.~Élni, csak élni és gyermekeket nevelni.~ ~
710 18| gangra!~Ruhát kaptak magukra és az öreg Rubinon át - apjuk
711 18| magára, hogy föl ne ismerjék és mert fázott, daczára a nyári
712 18| lábaihoz, a folyosó márványára és szőke fejét a falhoz támasztva,
713 18| kidugta a fejét az ablakon és némán hallgatta a nyitva
714 18| legalább ötven fülkével és hogy a lakók benn mindnyájan
715 18| éjszakába: kereste a halált. És egyszerre a homály is, a
716 18| lelke is tele volt véle és még meg nem állhatta, hogy
717 18| szintén fehér fényű hajába és susogta:~- Jó volna meghalni
718 18| Ágnes nem tudott aludni és hugának, aki csak tizennégy
719 18| Egészen neki halványodott és minden különösebb ok nélkül,
720 18| néha két napig is odamaradt és valamelyik korcsmából küldött
721 18| lefüggönyözték az ablakokat és éjjelt csinálva a nappalból,
722 18| volna nappal, csak éjszaka és az emberek csak egy‑egy
723 18| hihetném, hogy van közöttük jó és szép!~- Hát nincs?~- Nincs! -
724 18| Nincs! - szólt Ágnes mély és száraz hangon.~A kis leány
725 18| átömlött az ő lelkébe is és egyek voltak egészen.~*~
726 18| igen szép ember volt, szőke és magas, halvány s mégis hatalmas
727 18| tett velük. Mit? Elment. És nem akar visszajönni.~Már
728 18| gondolatot, megsimította haját és szólott egyszerüen, immár
729 18| Helyrehozni nem lehet.~És a testvér előtt is kétségbeesetten
730 18| Egymás nyakába borultak és nem törődtek többé azzal,
731 18| nagy, törött rokokó-tükörbe és megijedtek a saját maguk
732 18| szorította össze! Fogyni kezdett és olyan álmodozás fogta el,
733 18| alig ment ki a szobából és igaz érdeklődés csak akkor
734 18| átengedte helyét egy szép és magas férfialak számára.
735 18| nyitott szemekkel nézték és látták is a kis szoba homályában.
736 18| neked?~- Nem, de tudom; és annyi szép leány van. Mondta
737 18| hogy szerették azelőtt és nevetett. Megharagudtam
738 18| nevetett. Megharagudtam rá és igy szóltam hozzá: «Majd
739 18| belátta, hogy nem lehet élnie és mohón szomjazott a halál
740 18| mondását hallani s tudni akarta és kérdésekkel kinozta testvérét.
741 18| elsimította homlokáról, ujra komor és merev lett az arcza.~És
742 18| és merev lett az arcza.~És testvére nem hallja e szavakat
743 18| futott hozzá, átfogta derekát és szólt:~- Gyerünk innét,
744 18| képeket rakta szépen össze és ráirta egy papirosra, hogy
745 18| éppen nem fél attól a fekete és végtelen rengetegtől, a
746 18| minduntalan ezzel foglalkozott és mindenféle aczélmetszetek
747 18| szentei, feketével rajzolt és mozdulatlan gloriolái mozdultak
748 18| melegedtek át, kaptak szinre és erőre. Szive repesett, lelkében
749 18| hajnalon - hideg volt odakünn és minden kék - Ágnes - már
750 18| felöltözve - odahajolt hozzá és felköltötte:~- Menjünk!~
751 18| utczákban nem jártak soha még és tulajdonképpen nem tudták,
752 18| szorította a kisebbik kezét és úgy sietett hogy hugát szinte
753 18| házsorokat.~Valami térre értek és Ágnes felsóhajtott:~- Végre!~
754 18| kisebbik.~- Ez - mondá Ágnes és megállott, hogy egy kissé
755 18| magát. Elengedte huga kezét és zavartan szólott hozzá:~-
756 18| kis leány megfogta a kezét és ment vele némán, nem nézve
757 18| melegedni kezdett. Ezüst és arany szalagok futották
758 18| át a tájat, ezüst, arany és piros pillangók - a hullámok
759 18| partok, a hajók, a hidak és a messziről idelátszó szigetek
760 18| egyet előre.~Az ezüst, arany és piros lepkék egy pillanatra
761 18| mulva ujra visszatértek. És a panoráma képe mitsem változott,
762 18| szabadultak lassan, mindjobban és a kékség melegedett föl
763 18| melegedett föl violaszinre. És egy-két percz mulván a Duna
764 18| keveset: amig csupa arany és piros lett az egész, egyszerre
765 18| chaoszában, összegyülve és elnyomatva az elhagyottság,
766 18| kétségbeesés iszonyu érzésével. És mielőtt mindeme képek örökre
767 19| fölöttébb fúj, érezte arczán és látta a lámpásokon, melyeknek
768 19| ingerülten, de szabályosan és állandóan az üllői-út felé
769 19| felé hajlott. Sőt az útat és az úton mindent elborító
770 19| megkülönböztette hatását; fodros és gyöngéd volt; mint az a
771 19| egészen hóból állottak ki és ez, meg a szél teljesen
772 19| gyerekek kivájták a belsejét és házat csináltak belőle. «
773 19| gondolat» - szólt magában és hamarjában beállott egybe.
774 19| észre, a mikor már belépett és a háziszentélyében megzavart
775 19| a gyereknek. Milyen szép és szent dolog az otthon, a
776 19| mit mi magunk alapítottunk és birunk teljesen. Egy szoba,
777 19| különféle illatszerrel élnek és külön-külön vallás szerint
778 19| szerint imádják az Istent. És nincs háziasszony, a ki
779 19| nem. «Ha harmadéves volnék és tanultam volna belgyógyászatot,
780 19| nekem is költözködnöm kell. És mi lesz akkor?» Ez a gondolat
781 19| gondolat nagyobb, kinzóbb és áthatóbb hideggel járta
782 19| gondolni semmire is. Bután és vakon haladt a villamos-vasút
783 19| villamos-vasút sineinek irányában és szive hangosan, különösen
784 19| járó kerekek titokzatosan és alamuszi módra mormogták
785 19| leterítve az asszonyság és a köpenyeg piros posztójának
786 19| egyetlen leányát, azt a vékony és kicsiny teremtést, a ki
787 19| Kőmives az orvosnövendék és nagy fáradsággal tettetett
788 19| odalépett a haldokló ágyához és megtapogatván annak üterét,
789 19| megnedvesedtek. A páholynyitogatóné és leánya is kérték:~- Olvasson
790 19| a mig megfordult ágyában és megszólalt:~- Eszti, a siffonban,
791 19| készült elegáns kis látcsőt és odaadta anyjának. Az mosolyogva
792 19| a kedves kis szerszámot és egészen érthető hangon mondá:~-
793 19| Ezt kaptam tőle... ezt, és téged!~Felült ágyában és
794 19| és téged!~Felült ágyában és folytatá:~- Nem szükség
795 19| megkérte a kezemet...~A leány és fiatal ember bámulva, egy
796 19| a fiatal ember, rekedten és büszkén.~A volt szinésznő
797 19| arczán, helyeslőleg bólintott és folytatá:~- De a fiatal
798 19| ember ezt adta nekem... és elment, sok gyermeke van,
799 19| félbeszakította: hörögni és csuklani kezdett. De a rohamközben
800 19| mindig beszélni óhajtott, és bizonynyal óriási erőfeszítés
801 19| többé szólni egy szót sem és meghalt.~*~Az orvosnövendék
802 19| cseppet sem volt gonosz ember és sajnálta is a szegény öreg
803 19| eltakaritják innét a halottat is és akkor egyedül vannak. Együtt
804 19| szobában, ő az előszobában. És együtt fognak reggelizni,
805 19| állást kell, elfoglalnia, és rászorítani magát a kissé
806 19| is irhatna közegésségügyi és psichiatriai czikkeket,
807 19| szinte elfeledkezett róla és észre sem vette, hogy az
808 19| lélegzésére figyelmezett csak és odaállott fölébe.~Oh be
809 19| hogy föl ne költse a leányt és igy ne szóljon hozzá:~-
810 19| Szeretlek! Régen szeretlek és mindig... Őrködni fogok
811 19| Őrködni fogok fölötted és jaj annak, a ki bánt!~Egybevetve
812 19| sokáig.~Hanem a haját lágyan és óvatosan megcsókolta mégis.
813 19| lányt kellett vigasztalnia és vigyázni, hogy az mégis
814 19| fölöttük volt a halott és megzavarta magányukat. Jött
815 19| Jött az operaházi szolga és elhozta a páholynyitogatóné
816 19| ki elszerződött a vidékre és most hallotta, hogy Fölnémethynének
817 19| Fölnémethynének a változatos és drága garderobja haláleset
818 19| el a hermelinköpenyt is és a halott köztük járó árnyéka
819 19| nekimelegedő tüzhelyet. És milyen vidámak voltak a
820 19| Esztert. Vasbottal járt és annak a sulya egészen lehuzta
821 19| lehuzta karját, gyengének és félszegnek is, sőt egy kissé
822 19| nem tudom! - mondá Kőmives és felfujta mellét, hogy domborubbnak
823 19| előadásokat az emberi szervezet és a természet csodáiról. Néha,
824 19| elpirultak mind a ketten és mind-mind erősebb kézszorítással
825 19| éjszakát uram!~Zavartan és nekimelegedve nevettek a
826 19| Gyertyánál virrasztottak, édes és félelmes érzésekkel eltelve
827 19| Szeretni, viszontszerettetni és nem váltani egy csókot!
828 19| esett: nem volt mit tennie és elhatározta, hogy oltárhoz
829 19| kért...~Hetek teltek el és absolute nem tudta miből
830 19| miből él. Nem volt éhes és Eszternek azt hazudta, hogy
831 19| egyet nem hitte el neki és mindenféle kifogások és
832 19| és mindenféle kifogások és ravaszságok segitségével
833 19| Kőmives nem akarta megbántani és lassanként egészen megszokta
834 19| kegyelméből élek, ő mosat és vasaltat reám, és én már
835 19| mosat és vasaltat reám, és én már szobabért sem fizettem
836 19| fogok szerezni minden áron. És megtérítek neki mindent,
837 19| kétszáz forintot örökölt és szépirodalmi könyvtárt alapított.
838 19| fizetés nélkül, a nevével és czimével ellátott jegyeket
839 19| az első napokban megkapta és erre a kicsiny karton papiroslapra
840 19| papiroslapra csodálatos szépségü és nagyságu palotákat épitett
841 19| a lány lesütötte szemeit és azt mondta:~- Ráérünk!~Hónapok
842 19| Ráérünk!~Hónapok teltek és még forróbb napok következének.
843 19| akartak borulni százszor is, és a férfi győzedelmeskedett
844 19| kapkodott, sóhajtott, sírt és menekült. Eszter zavartan
845 19| Eszter zavartan mosolygott és érezvén, hogy alterálja
846 19| a járás nehezére esett és nem kisérte el a lányt,
847 19| fölvétetni a későbbi sorozatba és e témán barátjával összeveszett.
848 19| diványon fekve, végtelen és alaktalan tervelgetésekkel
849 19| jobbmódú rokonához pénzért és azzal ölte idejét, hogy
850 19| délidőn a Petőfi-térre és ott a többi éhenkórász,
851 19| éltek, a lány sokat keresett és egy pár tárgy eladásának
852 19| igazán, szivéből szomoruan. És kedves vágásu szemei megteltek
853 19| most. Visszajövök nemsokára és akkor mondok valamit. Várjon
854 19| mondá csukolva a sirástól és nevetve az örömtől.~Kőmivesnek,
855 19| volt ereje többé küzködni és megfogadta, hogy együtt
856 19| addig, akkor én elmegyek és úgy jövök érte!~Eszter valamit
857 19| kendőt kapott a fejére és elfutott.~Anyagiakban nem
858 19| beszélték meg, az esküvőt, és hogy a pap ne beszéljen.
859 19| csakugyan nem járhat utána. És ruházata a kelleténél egyszerűbb
860 19| napokon nem ment el otthonról és fölolvasott neki, délre
861 19| ott a lány annyit keres. És a levelek, a melyek Eszter
862 19| munkavezető irja! mondta a leány és eltépte a leveleket. Idegeskedett
863 19| foglalkozott, hogy behunyta szemeit és látta: mint árulja el a
864 19| szőke, rémes fantomokat és mint fiziológus legfölebb
865 19| mindjárt, néhány óra mulva és megtud mindent. Napokig
866 19| lánczot, magára kapta ruháját és a lány után sompolygott.
867 19| sompolygott. Az nem vette észre és ment a maga utján. Nem a
868 19| meg, megerőltette szemeit és megint észrevette.~A lány
869 19| mikor fejében ezer üllő és kalapács zúgott és döngött.
870 19| üllő és kalapács zúgott és döngött. Nem lehetett megismernie
871 19| belekapaszkodott az ajtóba és zúgó fejét odaszorítva a
872 19| hallott ki. Nyögött kinjában és a dühtől elfult, szinte
873 19| elfult, szinte elesett. És nem hallott többé semmit,
874 19| takarja csak hosszú haja és vakító testecskéjét vékony
875 19| Elkergették, tovább ment és a leány azt sem tudta, hogy
876 19| hosszat viaskodott magával és elhatározta: «Nem, nem öli
877 19| asztalra tette az irást és kiment az Üllői-ut felé,
878 20| volt egy részeg fuvaros és annak két rossz lova, a
879 20| fuvaros kiült a konyhába és nyomban segitett csirkét
880 20| leültem a sárga ripsz-diványra és törtem az árva fejemet,
881 20| okoskodás nélkül körülkaffogott és mondta ilyen szóval: «jó
882 20| egy nyolczvanéves matrónáé és arczát, mely barna és piros,
883 20| matrónáé és arczát, mely barna és piros, üde és sima, mintha
884 20| mely barna és piros, üde és sima, mintha csak uj menyecske
885 20| menyecske lenne. Fekete és vastag szemöldei alatt árnyékban
886 20| szolgálóleány kezeibe adta a kötést és az ezüst karikákat.~Azonképen
887 20| neki: «Domoszlai néni?»~És a négy kis leány sem szólította
888 20| kis kapun kijött a kakuk és tizszer mondta: «kukk, kukk!»
889 20| volt?~- Az egyetlen fia és párbajban halt meg.~- Legénykorában?~-
890 20| Legénykorában?~- Legénykorában.~- És nagysád?~- Én voltam az «
891 20| gyerekek az uramtól valók.~- És az ura?~- Meghalt. Szegényül,
892 20| Ideálja voltam a fiának és most együtt lakunk, együtt
893 20| kis kapun kijött a kakuk és tizenegyszer mondta, hogy
894 20| Dezsényi ur kapatos volt és rosszat beszélt az ifju
895 20| fuvaros megvakarta a fejét és hátrafordult:~- Apertén
896 20| haja tetszett neki lenni.~- És igaz lett volna, a mit a
897 20| kocsis ember elhallgatott és behuzta fejét a szürébe.
898 21| kicsiny a fehér arczocskája és csepp azon minden: az orra,
899 21| nagyok; a fekete szemei és a szemeibe csüngő, vékonyka
900 21| szőke nagy haja. Fekete szem és fényes szőke haj, - ha nem
901 21| hopp, izgett-forgott egyet és a poff ott volt a tisztelt
902 21| a téli kabátja zsebében.~És sokan, talán valamennyien
903 21| a télikabátjuk zsebében. És sokan, urak, urfiak, válogatott
904 21| megkivánják a hiresebb ékszereket és addig nincsen nyugodalmuk,
905 21| állott elébe a nagykereskedők és bankárok kórusa:~- Gyer
906 21| semmit. Igen halvány volt és igen kövér, a mi részint
907 21| a mi részint igen okos és előkelő, részint igen szomoru
908 21| előkelő, részint igen szomoru és nevettető külsőt «kölcsönzött»
909 21| mélyen meghajlott előtte és módosan szólt:~- Mikor találhatom
910 21| szinész-asszonyság pukkedlit csinált és felelt, nem kevésbbé módosan:~-
911 21| otthon vagyok méltóságod és a grófné számára. Szerfelett
912 21| helyett nyelt egy nagyot és most ő illant el, mint a
913 21| szomoru férfiu. Halványak és kövérek, házasok és gazdagok
914 21| Halványak és kövérek, házasok és gazdagok mind. Ez a kis
915 21| őket, fügét, szamárfület és más egyéb jelvényeket mutogatott
916 21| jelvényeket mutogatott nekik. És azok szidták, tapsolták,
917 21| tapsolták, intrikáltak ellene és elárasztották virággal és
918 21| és elárasztották virággal és panaszkodtak a többi szinész-lányoknak:~-
919 21| az orchestrumban. Hosszu és nagy rajta minden: a lábai,
920 21| lábai, a karjai, az orra és a szája. Egyedül a szürke
921 21| Egy ménkü nagy férje és két kis babája volt a szinész-asszonyságnak.
922 21| szinész-asszonyságnak. Ezek számára vala jó és édes, szép és szerelmes,
923 21| számára vala jó és édes, szép és szerelmes, a nagy közönségnek
924 21| közönségnek pedig: kicsiny és csillogó, szeszélyes, kedves,
925 21| szeszélyes, kedves, pajzán és kegyetlen.~Fogta magát és
926 21| és kegyetlen.~Fogta magát és hosszu urának a vörös képét
927 21| szinpadról beszaladt az öltözőbe és kigombolta a testszin trikót
928 21| kigombolta a testszin trikót és megszoptatta a babát. A
929 21| egyszer-egyszer hangosan nevetett is. És a mikor ott künn tombolt
930 21| hogy ennek igy kell lennie és a nagy, fekete szemeivel
931 21| után...~*~Mindez igy volt és nem máskép. Hit nélkül kár
932 21| tovább. Pedig igen tanulságos és csodálatos dolog, a mi történt
933 21| Muzsikális ember volt nagyon és a babák mégis sirtak néha.
934 21| volt.~Egy sovány, piros és szép szinész-asszonyság.
935 21| A hosszu ember tudta ezt és szeretett volna lenni a
936 21| volna lenni a huszonegyedik. És ugy történt, hogy lett a
937 21| telt el huszonegy nap sem és a kis asszonyság tetten
938 21| délután csókolóztak is.~És ekkor látták először sirni.
939 21| Iszonyuan kedves volt. És ekkor látták szitkozódni.
940 21| megszeppent hosszu embert és a két karjára fogta a két
941 21| A gázlángok hiába égtek és csendesen, kényelmesen nézegették
942 21| nem szólt, de hallgatott és cselekedett.~Csak azt tette,
943 21| Csak azt tette, hogy a szép és sovány szinész-asszonyságtól
944 21| könyörgött az - hagyta nála.~És nevetett és csillogott,
945 21| hagyta nála.~És nevetett és csillogott, de nem illant
946 21| hó, bizony! Ez igy esett és a hosszu gordonkásnak nagyon
1-500 | 501-946 |