1-500 | 501-719
Rész
1 1| Valamit akart mondani, de nem tudott, mutatta véresre
2 1| Nagyon megcsúfolta a féreg, nem hagyott rajta emberi ábrázatot...~
3 1| ki az ágyából, a melyik nem akar.~Csendben várták a
4 1| hatkor kelni kell, az urak nem tartották érdemesnek lefeküdni.
5 1| teljes sötétség borította el, nem látott semmit.~Belefogódzott
6 1| cserbe és megrázta azt:~- Nem látok, nem látok semmit! -
7 1| megrázta azt:~- Nem látok, nem látok semmit! - ordítá és
8 1| azután megvakult egészen. Nem lehetett segíteni rajta,
9 1| mi az övé volt, azokkal nem bírt, azoknak nem parancsolt
10 1| azokkal nem bírt, azoknak nem parancsolt többé.~Ébren
11 1| kétszer, háromszor, de nem sirt. Akkor sem sirt, mikor
12 1| vászon. És az egész várban nem emlékezett rája másmilyennek
13 1| kellett hagynia, az ital nem bírt többé vele, ihatta
14 1| többé vele, ihatta kupástól, nem érezte meg.~Tél jött. A
15 1| Sem a faluba, sem a várba nem szállt még egy idegen madár
16 1| komondorok behúzódtak a szinekbe. Nem járt sehol senki.~Ábrám
17 1| csillanását. Hallgatta, nem nyikorog-e valamely szekér,
18 1| nyikorog-e valamely szekér, nem ugat-e tulnan a falu felől
19 1| között - csudálatraméltó - nem egy legény hasonlitott reá.
20 1| mindenható urról, kinek nem sok szavába került volna,
21 1| volna szemeit kivájni, mert nem tudott az meglátni még csak
22 1| hiába zörgetének. Ábrám nem bocsátott be senkit, még
23 1| egy kissé hűtötte vérét, nem volt kivel mérkőznie, kivel
24 1| bekergette a falubéli kastélyba, nem maradt itt némi cselédségen,
25 1| pár szives szót...~Aztán nem ettek többet együtt.~Ábrám
26 1| tetszik tudni?~- Úgy érezem. - Nem fél már tőlem, mi?~- Nem.~-
27 1| Nem fél már tőlem, mi?~- Nem.~- Nem is szomoru?~- Nem,
28 1| már tőlem, mi?~- Nem.~- Nem is szomoru?~- Nem, miért
29 1| Nem.~- Nem is szomoru?~- Nem, miért lennék az?~- Mert
30 1| szinészeit kiverte a házból. Nem akartak tanulni, mindig
31 1| facsart belőle. De aztán nem szólt többet hozzá, aludni
32 1| kaczagott. Reggelre fölkelt, nem volt semmi baja. Beküldött
33 1| különösen dobogott; hogy nem tudott többé hanyatt feküdni,
34 1| kezét kidugta az ablakon.~Nem is pelyhek, teljes, nagy,
35 1| hó volt ez, mint a milyen nem esik a világon sehol, csak
36 1| erdélyi havasok fölött. Nem is havazás ez többé, mert
37 1| félelmes, édes muzsika meg nem szünnék soha.~- Nagy hó,
38 1| merülni a havas szakadékba... Nem aludni, nem enni, csak be,
39 1| szakadékba... Nem aludni, nem enni, csak be, be a rengetegbe!~
40 1| napig vadászott benne és nem lelte végét. Pedig erőnek-erejével
41 1| kellett volna magát tombolnia, nem megfutnia gyáván, inkább
42 1| volna a holt testére és nem tudta volna, hogy kicsoda.
43 1| befujt az ablakon. Meghalni, nem. Tehetetlenül feküdni, nem
44 1| nem. Tehetetlenül feküdni, nem parancsolni önmagával, tűrni
45 1| hozz, magadnak fegyvert, de nem göbecscsel hordót. Férfifegyvert,
46 1| Birom, hová megyünk?~- Ki. Nem szünik a hó, nézzed?~- Szűnik,
47 1| mindjárt eláll. Hajnalra nem lesz.~- Ne beszélgess. Igyekezzél.
48 1| szeretett volna nevetni. De nem mert, nem merészelt urára
49 1| volna nevetni. De nem mert, nem merészelt urára se nézni,
50 1| Vigyázz rám, ha Baraboly észre nem vesz valami bajt, te figyelj,
51 1| fenyvesbe. Jártál már ott?~- Nem, de megtudom. Messzebb van,
52 1| poroszkált alattuk a két kis ló. Nem esett velük semmi baj, Ábrám
53 1| vörösséget.~- Róka! róka! kiáltá.~Nem szabadott reája lőnie.~-
54 1| nincs, csak ne tessék félni.~Nem félt, de a félelemnél egy
55 1| mélységbe zuhanna lefelé, de nem egyenest, hanem hol erre,
56 1| odatámaszkodtak egy fához. Perczekig nem tettek egyebet, csak lélekzettek.
57 1| kakast. Keze most fázott, nem találta. Ingerülten akasztotta
58 1| Ingerülten akasztotta vállára:~- Nem látsz valami nyomot?~A gyerek
59 1| vagy benne?~- Bizonyos.~- Nem félsz?~- Nem.~- Mit fogsz
60 1| Bizonyos.~- Nem félsz?~- Nem.~- Mit fogsz tenni, ha jönnek?~-
61 1| Még olyan vadak is, melyek nem tanyázhatnak itt, most el
62 1| ezelőtt itt ejtett el apja, nem pusztult el, itt van, csörtet
63 1| buzogánynyal űztek, mert golyó nem fogta... A kihalt vadkirály,
64 1| suttogá Ábrám.~A gyerek nem értette, nem hallott semmit.~
65 1| Ábrám.~A gyerek nem értette, nem hallott semmit.~Wejér Ábrám
66 1| folytatá:~- Ne félj semmitől, nem lesz semmi bajod. Erősen
67 1| szájjal.~- Derék gyerek vagy, nem félsz. Nem szabad sohasem
68 1| gyerek vagy, nem félsz. Nem szabad sohasem félned. Magyar
69 1| czéloztál és lősz ide, de nem máshová, vigyázz!~A gyerek
70 1| szeretett volna elfutni, de nem tudott. Büvölet tartotta
71 1| vágyakozás forró vágya... Keze nem reszketett többé, izmai
72 2| novellát kellett volna irnom és nem tudtam.~Ez a «kell» nem
73 2| nem tudtam.~Ez a «kell» nem volt a közönséges kényszerek
74 2| egy regényre, a melyhez nem rég fogtam tűzzel és reménykedéssel,
75 2| volna, érdeklődésem megfogni nem tudta egyik sem.~Nem éreztem
76 2| megfogni nem tudta egyik sem.~Nem éreztem semmiféle fájdalmat
77 2| I.~- Nem olyan nagy dolog az egész,
78 2| javítóintézetbe, mert atyja nem tűrhette tovább brutalitását.~
79 2| bánt, mint egy cseléddel. Nem akart neki kezet csókolni,
80 2| akart neki kezet csókolni, nem lehetett rábírni, hogy vele
81 2| tálalta ki ebédjét, otthagyta, nem evett. Néha egész hónapon
82 2| evett. Néha egész hónapon át nem váltott véle szót; egy alkalommal,
83 2| dobozkészítőhez inasnak, két hétig nem leltek rá, végre is az utczán
84 2| helyesebben vallatás alá. Nem tudtam tőle meg mit is.
85 2| mit is. Rossz, mert rossz, nem fog rossz lenni, igéri.
86 2| fektettem, a kivel bizonyosan nem fog barátságot kötni. Valami
87 2| kik a hozzátartozói, azt nem tudta senki. Sem a Kunság,
88 2| Kunság, sem az egész ország nem vállalta. Sem a születési
89 2| sem az illetőségi helye nem volt kitöltve az intézet
90 2| uri gyerekem bizonynyal nem fog megbarátkozni. Örömmel
91 2| Örömmel láttam, hogy csakugyan nem.~Öt vagy hat napig nem igen
92 2| csakugyan nem.~Öt vagy hat napig nem igen felelt a kérdéseire.
93 2| némi szünet után a másik.~- Nem akartam juhturós galuskát
94 2| negyedórás. Azt hittem, már nem is válaszol. De egyszerre
95 2| Mikor elment az intézetből, nem is engedtem, hogy búcsúzkodjék
96 2| pajtástól.~Egyszerre csak nem látták egymást. Az úri fiú
97 2| engedetlen voltam vele. Nem leszek többé az, soha többé,
98 2| a dolog.~De a «családfő» nem akart addig tovább beszélni,
99 2| tovább beszélni, mig el nem oltom a lámpát, a szemét
100 2| visszakerült a «megjavult».~Nem családja, hanem a biróság
101 2| elmondom.~Igy történt:~Az anyja nem győzött betelni a fiával,
102 2| könyekre is fakadt, mert nem akarta anyja magával vinni.~-
103 2| messziről, de szem elől el nem tévesztve, folyton követte.
104 2| ment be anyja. A házban nem volt egész bizonyos...~
105 2| égő kiváncsiság tüzelte. Nem tudtam bevárni a beszéd
106 2| És a férj?~- Azt hiszem, nem sejti, miért kellett feleségének
107 2| jelentette fel fiát, a ki nem töltötte még be tizennegyedik
108 2| tizennegyedik évét, tehát nem küldhető se fegyházba, se
109 2| szeretné küldeni. Megesküdött: nem fogja látni többé.~- Hát
110 2| fogja látni többé.~- Hát még nem is sejt semmit?~- Nem. A
111 2| még nem is sejt semmit?~- Nem. A dolgok úgy találkoztak.
112 2| dolgok úgy találkoztak. A fiú nem vallott semmit, csak ezt: «
113 2| szemben?~- És a háziak?~- Nem voltak. Cseléd se volt,
114 2| nekem kellene szólnom? De nem volna ez inkorrekt? És minek,
115 2| adhatnék neki!~Különben nem is érzi magát olyan rosszúl,
116 2| Csendes mindig, a mióta nem láttam, nagyon elbutult.
117 3| hajnal-éjszaka amolyan sem nem sötét, sem nem világos,
118 3| amolyan sem nem sötét, sem nem világos, de azért kellemetlenebb,
119 3| éjjel.~Hiába csengettem, nem nyitották ki a halottas
120 3| bebocsátott.~A családhoz csakugyan nem lehetett bemenni, a gyerekek
121 3| hoztam-e valamit?» És mert nem feleltem neki, lassan pityeregni
122 3| csendesen, mozdulatlan lánggal.~Nem szégyellem bevallani, hogy
123 3| szobájában, itt feledte és azóta nem vették észre. Egy nagy légy
124 3| pillanatig tartottak, aztán nem láttam semmit, csak a halottat.~
125 3| arczát, melynek vonásait nem változtatta meg a halál.
126 3| rossz gondolat, vagy eszme nem fogamzott meg soha. Csak
127 3| szólnak: rettenetes, hogy nem vagy többé!~Ez a fogalom
128 3| emberek fölött. Imádkozni nem tudok, hát szenvedéssel
129 3| egy oly élet után, melyről nem tudok magamnak pontosan
130 3| megnövekedett és egészen suggerált. Nem tudtam tekintetemet elvonni
131 3| megérinté a vállamat:~- Nem szabad így nézni... ez bűn...
132 3| hogy a megboldogult ezt nem cselekedte. És egész fanatizmusával
133 3| legyenek koldusok. Az bűn, nem bizni a Bizodalomban.~És
134 3| mikor anyagi romlásuk még nem kezdődött.~Az asszony egész
135 3| egy pillanatig élt, aztán nem is ébredt fel többé azalatt
136 3| utolsó esztendőben megtörtént nem egyszer, hogy délben még
137 3| egyszer, hogy délben még nem volt pénz húsra. A férfi
138 3| lőtte magát.~Miért? azt nem mondta meg senkinek, nem
139 3| nem mondta meg senkinek, nem irta meg sehol. Az okát
140 3| ellene ki a csődöt, vagyona nem volt, passzivája sok, nem
141 3| nem volt, passzivája sok, nem akart becstelenül tovább
142 3| volt és fiatal. A férjébe nem volt szerelmes soha, úgy
143 3| belátta, hogy ez már így van, nem lehet várni egy valakire,
144 3| gyümölcsfák szegélyezik: nem foglalkozott többé a halállal.
145 3| élni, élni jó!~Végül:~- Nem akarhatta ő sem, hogy elássam
146 3| átment egy kis utczába, a hol nem volt napsütés.~Lassan, alig
147 3| ezelőtt itt lakott.~Az özvegy nem találta otthon azt, a kit
148 3| a kit valaha szeretett.~Nem is köszöntek egymásnak,
149 3| nézni...~Régi szerelmükről nem szólt egyikéjük sem. Talán
150 3| gondoskodásából gazdag lett, nem lesz kénytelen a férfi összekoldulni
151 3| kesztyüs kezet.~De arczon nem csókolták egymást. Forró
152 3| bajuk van a gyermekeknek? Nem volt semmi baj, éppen csak
153 3| meghalok, te és a gyerekek nem láttok többet szükséget.
154 3| lett volna élni veled. Hát nem lehet együtt, légy te magad
155 3| Félelmesen homályos volt a hely, nem tudott itt maradni többé.
156 3| meghalni, elmenni utána.~De nem tudta, hogy fogjon a dologhoz.
157 3| bünt és imádni, a kit meg nem ismert. A mint tehetetlenül
158 3| akkor, midőn még férjét nem ismerte és a kit alig kihült
159 3| kicsikék fülébe folyton. Azok nem tudták megérteni, de lassanként
160 3| ápolgatta néha. Akkor, ha nem látta az anyja; előtte nem
161 3| nem látta az anyja; előtte nem volt szabad, mert mindjárt
162 3| magát. Örökösen azzal volt, nem bocsátotta el maga mellől
163 3| Imádattal és úgy, hogy a gyermek nem értette, csak azt vette
164 3| neki az álmos kis leány:~- Nem...~Másnap aztán egész nap
165 3| mind a ketten. Az asszony nem nyul a véres pénzhez, ugy
166 3| valóságos börtönéletet éltek. Nem járt hozzájok már senki,
167 3| mikor ott volt, pénzt kért. Nem sokat, de mégis annyit,
168 3| a nyomorúságtól.~- Nekem nem szabad ahhoz a pénzhez nyulnom?~
169 3| sirt, könyörgött a testvér, nem nyult hozzá. Félt tőle;
170 3| asszony egyedül maradt. Nem volt többé senkije, a kivel
171 3| minden út, hát megadta magát, nem törődött többé semmivel.
172 3| jó lesz», azt mondta és nem törődött vele mit sem.~Elüldögélt
173 3| gyermekek.~A temetés népe közül nem volt még itt senki, csak
174 4| nincs, vége mindennek!»~Nem tudom, mi mindent éreztem
175 4| megadással teli tekintetre és nem tudom, mit gondolhatott
176 4| Később gondoltam erre, de nem mertem utána kutatni. Valami
177 4| megyek utánad...~Senki által nem hallható, rejtelmes beszédek
178 4| eltünt, hiába kerestem, nem láttam többé. Az első napokban
179 4| hogy magamra maradtam, nem látom többé a fekete kapisonból
180 4| De csakhamar láttam, hogy nem az: egy kis leány kiváncsi
181 4| tisztaságban. Minden más, csak nem az.~Minél jobban teltek
182 4| vád vegyült. Máskor meg nem tudván visszaidézni emlékembe
183 4| kóborolva a főváros utczáin, nem egyszer járt az eszemben
184 4| szerint, halom és valami nem engedte ezt sem. Fölépültem
185 4| felé. Évek teltek el és nem egyszer úgy véltem, hogy
186 4| mert megcsaltak.~Tiz éve nem voltam már gyermek és tíz
187 4| után.~Az apró zsörtölések nem mulattattak többé, vérem
188 4| meghaltak, útolért a szkepszis: nem kerestem többé és nem vártam
189 4| szkepszis: nem kerestem többé és nem vártam többé semmit. Napról-napra
190 4| azokat az élőket, a kik nem érdekelnek és ama életteleneket,
191 4| hogy csak akarnom kell és nem vagyok itt többé! De ez
192 4| életemben. Körülnéztem, nem hallotta-e valaki?~A város
193 4| hallotta-e valaki?~A város bizony nem törődött velem mitsem. Valami
194 4| Alig van egy-egy alak; a ki nem párjával tör előre a tömegben.
195 4| egyet, a ki maga van és nem találom.~De mégis van egy.
196 4| föléledt. A nagy szürke szemek nem változtak mitsem; bennök
197 4| mindazt, a mit ezek, csak hogy nem mondta, és én is szerettem
198 4| hogy ezt érezze, csak hogy nem mondtam, nem kérdeztem:
199 4| csak hogy nem mondtam, nem kérdeztem: érzi-e, szeret-e?~
200 4| karjaimba temetett fejemmel nem látok semmit. Elképzelek
201 4| alvó gyermekét nézi.~De nem tudom, csak nem tudom, hiába
202 4| nézi.~De nem tudom, csak nem tudom, hiába kényszerítem
203 5| merre járunk; vonatvezető, nem tévedünk-e el?! Fölugrálnak,
204 5| fedélzeten, a korláton kihajolva, nem nézi a várost csak a tengert?~-
205 5| korlátra hajolva, egyedül, nem köszöntötte a kevély Palermót,
206 5| köszöntötte a kevély Palermót, nem is látta. Pedig most már
207 5| kapitano, hát Lizzie Barton nem köt ki velünk?~- Nem.~-
208 5| Barton nem köt ki velünk?~- Nem.~- Hogyan?~- Visszajön a
209 5| annyiszor megesett már - vissza nem dobja a hajóra a férfit! »~-
210 5| hajóra a férfit! »~- És nem jött a jó hullám?~- Lizzie
211 6| házasságban, él? Hogy a suszterek nem halnak éhen, - ez a momentum
212 6| becsületesen, mert hisz nem vehet suvikszot a maga pénzéből.
213 6| a hol tegnap dél óta tüz nem égett, hideg az ajtó előtt
214 6| gyermekek, ah, oly kedvesek!~- Nem akarok többet! - mondá Tardonnainé,
215 6| Megegyeztek abban, hogy nem fognak kinlódni azért, hogy
216 6| meg Izéke - biztos neve nem volt még - meg nem halnak,
217 6| neve nem volt még - meg nem halnak, több kellene még.
218 6| igaza volt abban, hogy eddig nem éltek, hogy eddig nem élt
219 6| eddig nem éltek, hogy eddig nem élt magának. Az első esztendőben
220 6| gyereksirás hangjaival. Ki nem jött a szoptatásból, már
221 6| mondá az adótiszt - én nem tudom, te miből élsz?~-
222 6| volt, sőt csinos is, ha nem nevetett. Ilyenkor meglátszott,
223 6| miatt.~Elhatározta, hogy nem engedi többé. Elhatározta,
224 6| egyszer el is felejtette, hogy nem leány többé. Mintha csak
225 6| szivart vehessen! Meg aztán az nem is érne semmit. Valami idegennek
226 6| kellene azt venni. De kinek? Nem volt ilyen idegenje senki.
227 6| II.~Elment a boltba, nem minden szégyenkezés nélkül.
228 6| hogy az ágy benn maradt, nem lehetett hová tenni. Ő jött
229 6| be feküdni az albumhoz.~Nem hiányzott többé semmi, csak
230 6| magában.~Egyelőre lelke nem kivánt semmit; betelt. Az
231 6| kaptam.~- Kitől?~- Azt nem mondom meg. Ha én férfi
232 6| én férfi volnék, tudnám, nem kérdeném?~Ő nevet, a férfi
233 6| Jól van, keresni fogom!~Nem, nem kereste. Pedig meglátta
234 6| van, keresni fogom!~Nem, nem kereste. Pedig meglátta
235 6| asszony viszonozta haragját és nem szóltak egymáshoz egy egész
236 6| csutorájával a szájában. Emil nem beszélt; rendesen igen keveset
237 6| vallomása szerint, soha még nem volt szerelmi kalandja.
238 6| helyi szöveget dudolt. És nem jutott eszébe, hogy mily
239 6| a melyekkel rossz időben nem hall egészen tisztán - hátulról
240 6| adótisztné. Majd megszólalt:~- Nem vétette le kegyed magát
241 6| hallatszottak át.~Tardonnainénak nem akaródzott bemenni.~- Oly
242 7| VÉRNYOMOK.~Reggel nem olvasott újságot. Szóval
243 7| újságot. Szóval délutánig nem tudott róla semmit. Délután
244 7| otthon is voltak számára, nem is. A cselédek azt mondták,
245 7| kérdés, melyre természetesen, nem lehetett másféleképpen felelnie,
246 7| legcélszerübb volna, ha nem mutatná most magát sehol!~
247 7| meg benne, hogy az apját nem ölhetvén meg, magát kell
248 7| Én Dim Ferencz vagyok és nem Dim István. Igaz, Dim István,
249 7| anyám sohasem szerette és én nem hasonlitok rá egy csöppet
250 7| Hátrálékom nincs. Össze nem tüztem soha senkivel. Szabadságot
251 7| soha senkivel. Szabadságot nem kértem eddig. Kérem kegyelmes
252 7| bizonyosan ezt.~De a hivatalnok nem ment fel hozzá. Bujkált
253 7| Hangosan, mert több nap óta nem beszélhetvén senkivel. Erős
254 7| melybe száműzte magát, hogy nem jött hozzá senki, hogy a
255 7| ebédlő- és vacsorálóhelyén nem beszélhette ki magát, mint
256 7| minden ismerősét. Hivatalba nem ment, hanem - egy heti gondolkodás
257 7| jelentette hivatali főnökének.~Nem hazudott, beteg volt csakugyan.~
258 7| jött rá, se enni, se aludni nem tudott többé. Nyolcz-kilencz
259 7| azelőtt. Most mindezekből nem maradt meg semmi, csak öltözködésében
260 7| semmi, csak öltözködésében nem változott; most is pontos,
261 7| akart ereszkedni vele.~«Nem tudják, ki vagyok, az egész
262 7| a kire az egész «dolog» nem tartozik. A ki elég gyöngédtelen
263 7| hivatala felé. De kerülő úton, nem akar hamar odaérni. Addig
264 7| leány elfordul tőle, az nem megy végig többé vele karonfogvást
265 7| karonfogvást az utczán, az nem köti hozzá életét.~A katasztrófa
266 7| csinosabbat és a kedvesebbet. Nem tudta maga sem, hogy történt,
267 7| siketítő, ordító, égető vágyát nem hallgathatják meg többé.~
268 7| is teszi bizonynyal, ha nem fél az utczától, közellététől
269 7| ablakához, küzködött magával, nem mert arra nézni. És az ablak
270 7| többet szenvedett, mint ő. De nem tudta mondani, már vagy
271 7| lépést is mentek együtt és nem szólt. Végre beszélt valamit,
272 7| valamit, de Dim Ferencz nem hallotta, vérének zugása
273 7| mondott:~- Maga Dim Ferencz, nem tehet róla. Hát mit tehetne
274 7| Elmentem volna hozzá, ha nem tudom, hogy a sorsnak elém
275 7| erőssé tette, mint a milyen nem volt még a szerencsétlenség
276 7| megszólította:~- Tardos úr, mért nem jön ön hozzánk? Felénk se
277 7| mért csak az elsőt, mért nem az utolsót, ha csak már
278 7| egy tiszta életű férfiút: nem, erre még a jó isten sem
279 7| szerencsétlenséget, a szégyent nem lehet eltávoztatni tőlem.
280 7| legiszonyúbb, hogy éppen nem lehetetlen.~Sőt valószinü.
281 7| még sötétben ácsoltak, de nem ácsok...~És az ezernyi mérföldeken
282 8| Pénztár, a mikor a városban nem beszéltek többé az új palotáról,
283 8| kövér kis ember még mindig nem tért napirendre a méh fölött.
284 8| az igazgatósági szobába, nem mutatta többé viz alá sülyeszthető
285 8| boszankodnia, boszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak kell lenni
286 8| összegyüjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet is, neveltette,
287 8| liczitáltatott el.~Gyüjtött, nem csak pénzt, nem volt kincssovár
288 8| Gyüjtött, nem csak pénzt, nem volt kincssovár ember, csak
289 8| mért teszi, kinek, miért. Nem volt senkije, sehol egy
290 8| még azt se hallotta senki. Nem szerette a szegényeket,
291 8| szerette a szegényeket, nem sajnálta az árvákat, hazafisága
292 8| könnyelmüen pazarolnak. Nem törődött az irodalommal,
293 8| visszaháruljon a közre. Nem, ezért nem tette, bizonynyal.
294 8| visszaháruljon a közre. Nem, ezért nem tette, bizonynyal. Sőt gúnyolta
295 8| ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak, vagy husz
296 8| takarítottak, vagy husz esztendeje. Nem engedte, ő tudta, hol van
297 8| is lehessen...~Végre is nem rossz ember. Itt van nála
298 8| nyolcz esztendős kora óta. Nem volt iránta szives soha,
299 8| volt iránta szives soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A
300 8| fölkeljen, - fel akarta költeni.~Nem volt rá szükség, fölrezzent
301 8| hozzon-e papot, orvost? Nem mert elmozdulni az ágy mellől,
302 8| tőle...~Hiába várta. Az nem ocsudott föl többé bár egy-egy
303 8| mondani is akart valamit. De nem tudott többé, csak egy szót,
304 8| mormolt valamit.~- Tessék... nem értem?! könyörgött a szolga.~
305 8| holnap! mondá és meghalt.~*~Nem volt rossz ember, csak nagyon
306 9| Természetesen, zenéről beszélgettek.~Nem volt többé divat itten a
307 9| ki konczert-ruhában volt.~Nem volt szükség erre a rendszabályra,
308 9| rendszabályra, fél ötre volt s nem jött többé senki, a jour
309 9| csak szemének kifejezése nem oly határozott még, csak
310 9| csak válla szűkebb nyaka nem oly telt. És mintha álla
311 9| közbekiáltott olaszul - bár nem volt Italia szülötte - hogy «
312 9| majdnem a függöny mögött állt, nem lehetett tisztán kivenni.)~
313 9| betegye a spaletákat.~- Nem kell! - szólt a háziasszony.
314 9| két-három szem. A férfi nem kapott, a min nevettek.~-
315 9| ha magamban vagyok.~- Ha nem lát.~- Igen, de néha akkor
316 9| volna őket valaki. Aztán nem is igen figyeltek rájuk,
317 9| lány meg elkomolyodott:~- Nem is volna rosz, talán van
318 9| nevetséges ilyesmit akarni. Nem lehet. Csak ne volnék annyira
319 9| ilyenkor egy kissé.~- Enni, az nem rosz! - mondá s nyelvének
320 9| felesége lennék, azt hiszem, nem lenne oka panaszkodni a
321 9| különb is, csakhogy maga nem ismeri most, de megismerheti,
322 9| jól a maga hizelgése - és nem érzem többé szavainak melegségét.
323 9| gondolok titkon: ime, ha nem tudnám, hogy sosem engednék
324 9| enélkül a tudat nélkül tán nem is beszélnék ily bizalmasan
325 9| mi?~- Talán szintén ez. Nem, van még több is, például
326 9| perczben maga az enyém, nem kell többé ezernyolczszáz
327 9| vállalatok... Oh, mi mindent nem jelent maga nekem! Sokszor
328 9| egyszer, a mikor hónapokig nem láttam úri lányt, kint a
329 9| kijózanodik egyszer, csak mi nem, mi sohasem!~A lány gyengén
330 9| Hat óra van, sötét, talán nem is illik.~- Az igaz, hogy
331 9| jó, talán épen azért mert nem illik. Jőjjön. Az anyámnak
332 9| Elmentek, együtt, egyedül. Nem botránkozott meg ezen itt
333 9| fel, mikor a nap lemegy: nem voltak most sehol. Egy kapuban
334 9| nekem tán egy esztendeje nem jutott eszembe - enni ilyesmit! -
335 9| hirtelen rossz kedvű lett:~- De nem lehet belőle ennem, itt
336 9| utczán!~- Jerünk kicsiny, nem elegáns utczákba, ott nem
337 9| nem elegáns utczákba, ott nem látja senki, a kire ad valamit.~
338 9| fejét:~- Megszoríthatja, nem haragszom, de ne nézzen
339 9| inkább. Szeret?~- Nagyon. Nem igaz, a mit mondtam, szeretem.
340 9| gondolat, hogy most mindjárt nem vihetem el magammal messzire,
341 9| volt és meghalt 18...~- Nem tudom mikor, mondja el a
342 9| velem jönni?~- El.~A lány nem reszketett, még jobban belekapaszkodott
343 9| belekapaszkodott a férfi karjába s nem tiltakozott, a mint meglátta,
344 9| előle, messze, messze lenni.~Nem lehetett többé. Az indulóház
345 9| karjából karját.~- Akarjuk, nem tudjuk, hiába, nem nekünk
346 9| Akarjuk, nem tudjuk, hiába, nem nekünk találták fel! szólt
347 9| Kiért a ligetbe, hanem nem ment le a korcsolyázók közé.
348 9| között kereste a leányt.~Nem találta, pedig a villamos
349 10| orgonaágat. Körülnézek, nem lát-e valaki? Aztán megcsókolom.
350 10| szűz virágom, kedvesem!~Nem jó volna, ha ilyenkor meglátna
351 10| lila, kék virágfa. Levele nem is látszott még a temérdek
352 10| lepkékre tértünk át, de nem volt még csak fehér, közönséges
353 10| többet!~Koszorut kötött, nem bibliába valót, hanem a
354 10| és elfutott.~Azon a napon nem jött át hozzánk, pedig a
355 10| a felelet elárulta, hogy nem haragszik érte, sőt talán
356 10| Hát csak hadd mondják!~De nem ezt szerettem volna mondani,
357 10| emlékszem világosan - nem jutott eszembe, hogy megcsókoljam.
358 10| szerettünk volna leülni, de nem volt hová.~Az egyetlen padon
359 10| orczáját, fehér fejét, de ez nem zavarta, lezárt pillákkal
360 10| mosolygott megelégedetten. Nem törődött a napsugárral sem,
361 10| nagyon szelidnek látszott, nem átallottam, nem féltem hirtelen,
362 10| látszott, nem átallottam, nem féltem hirtelen, bátran
363 10| tennem, a mit tettem, mert ha nem, a kis Ida elmegy más városba,
364 10| Hogyan jutott eszembe, nem tudom, de eszembe jutott,
365 10| vallásos szertartásban elő nem forduló szó, mely akkor
366 10| én vittem a kezemben.~- Nem szabad megtudni senkinek! -
367 10| susogtam.~- Senkinek!~*~Nem tudta meg senki. Nem is
368 10| Nem tudta meg senki. Nem is csufoltak bennünket tovább,
369 10| Ő tudta kötelességeit, nem is állott szóba más fiuval
370 10| békességben. És közös álmunk nem egyszerre, hanem lassan
371 10| szelid, harmatos virágom!~Nem lát-e valaki, a mint csókollak,
372 11| őszintén beszélt a fiaival. Nem titkolt el előttük semmit,
373 11| bizott, de a vasszekrényben nem, azt feltörhették, a mint
374 11| szememet, de tudja, hogy nem hagyom, hát békén hagy.
375 11| mert vérmes vagyok. Neki nem jó, sáppad is, fogy is,
376 11| sok jóindulat látszott. Nem haragudott ő erre az asszonyra,
377 11| tudott még.~Az asszonynak nem szabadott mellőle mozdulnia
378 11| lennie közelében. Délelőtt nem igen szólt hozzá, dobogott
379 11| adósaival - uj hitelügyleteket nem igen kötött már - de délután
380 11| egy kissé elkomorodott:~- Nem kivánok a lányodnak rosszat,
381 11| fogait csikorgatta, de nem tudott tenni mit sem. Az
382 11| egyedül.~Az asszony dühében nem tudott aludni. Harapta a
383 11| visszatért.~Épp ehhez az emberhez nem szabad nyulnia. Épp a leányáért.
384 11| kikötött húszezer forintból nem kap egy krajczárt sem.»~
385 11| erejéig, de néha abszolute nem ment és ilyenkor ez a két
386 11| add ide a negyedrészét.~- Nem adok egy krajczárt se! Menj
387 11| hogy ingyért voltam veled?! Nem fogod elérni, itt fogok
388 11| krajczároskodott a világban, nem bánta, ha rosznak, piszkosnak
389 11| nagy volt, hogy más senki nem fért oda?! Legfeljebb még
390 11| hozzá közel, azoknak adott, nem mint egy jómódú fösvény,
391 11| szánta és szerette őket?~Nem fösvénykedett ő a negyedik
392 11| más szegénynek. De látni nem akarta és nem akart róla
393 11| De látni nem akarta és nem akart róla tudni sem. Gyűlölte,
394 11| kedvesnek szerette látni. Nem vette észre, vagy nem bánta,
395 11| látni. Nem vette észre, vagy nem bánta, ha tetteti is. Fiatalsága,
396 11| kergetted, mert beteg lett, nem tudott hozományt keresni
397 11| rosszabbat mondanak rád; én nem bánom, én miattam mondhatnak.
398 11| A mit tettél, tettél, én nem félek tőled, én nem adok
399 11| én nem félek tőled, én nem adok rád.~Valahányszor harczra
400 11| törődött hogy az asszony nem szereti és hogy annak mellette
401 11| erejében és energiájában nem lett öregebb, csak az asszony
402 11| tréfásan szólította a férje. Nem felelt. Amint odafordult,
403 12| kereskedő vagyok, Kállóból. Nem gyógyulást jöttem keresni
404 12| nekem tizezer forinttal. Nem áll éppen rosszul, de beteges,
405 12| meghal, akkor pedig - tudom - nem látok a pénzemből egy krajczárt
406 12| veszendőben-e a pénzem, ha nem pörlök? Szegény, családos
407 12| Semmi késedelem! Annak nem sok ideje van hátra, egy
408 12| magyarországi utazójával, a ki nem Karcsainak, hanem Gold Istvánnak
409 12| Gold Istvánnak szólította s nem a kállói viszonyokról, hanem
410 12| kifejezte azt a hitét, hogy nem nagy időbe telik és az egész
411 12| testamentumot, eltették a nem nagy tiszteletdíjat s megkérdezték
412 12| a mikor bálozni kezdett, nem is tánczolt vele. Ez a prófán
413 12| volt apja halála felett.~Nem tudott belenyugodni, hogy
414 12| mondá anyjának. Most először nem tette hozzá e stereotyp
415 12| akart még egyet-mást, de nem volt pénzük. A gyám csak
416 12| elmondta mindennek, a mi nem jó, szemére hányta szegény
417 12| édes apját.~- Hát ezért nem hagyott neki semmit, ezért
418 12| alatt. Egy félmilliója van s nem segíthetett anyján száz
419 12| anyján száz forinttal sem! És nem lehetett változtatni a dolgokon.~
420 12| alig volt itt, szinházba nem igen jártak, a leány félt
421 12| emberek sorsa fent a szinpadon nem is érdekelte valami nagyon.
422 12| keltett, de az illetékes körök nem vették figyelembe, vagy
423 12| sem vették. De ha siker nem is támadt a nyomában, szerzett
424 12| leány csendesen horgolt és nem sokat törődött ezzel a sajátságos
425 12| pillanatban.~A leány pedig nem tervelt s nem is sejtett
426 12| leány pedig nem tervelt s nem is sejtett semmit. Tett-vett
427 12| evett. Se teste, se lelke nem kivánt semmit is.~Tizennyolcz
428 12| volt s az a férfi, a ki nem keresi a nőben is a raçet,
429 12| házasságukhoz szükséges kaucziót.~Nem, ez mégsem egészen bizonyos!
430 12| hanem - úgy vette észre - nem szereti többé.~Helénát szereti.
431 12| szereti. Bizonynyal azt. Nem, nem a vagyon, a gazdagság
432 12| szereti. Bizonynyal azt. Nem, nem a vagyon, a gazdagság kápráztatja,
433 12| kissé kerülgették a dolgot.~Nem igaz az, hogy az emberek,
434 12| közvetlen szemlélő előtt nem látszik annak.~
435 12| Úgy érezte, hogy addig nem vallhatja teljesen a magáénak
436 12| magáénak Helénát: a mig az meg nem ismeri szive legbensőbb
437 12| szegény leány történetéről is, nem feledte el elmondani azt
438 12| s hogy kezdetben éppen nem szerette, s hogy egy kissé
439 12| szereti, imádja, a mint nem imádtak még leányt. A leány
440 12| kettőnek, hogy a kire vártak, nem jelent meg.~Az ügyvéd társai
441 12| nyugodtan, éppenséggel nem tüntetően, mintha rokonaival
442 12| notizált. Csak nézte, nézte s nem volt ereje ahhoz, hogy utána
443 12| az enyém egészen, örökre!~Nem volt az övé, egy cseppet
444 12| gyorsan elhízott. Mindez nem zavarta, vidáman tett-vett,
445 12| egy ismerőse férjhezment nem győzött sajnálkozni annak
446 13| Mindennap kikapott azért, mert nem reggelizett, ebéd alatt
447 13| folyott a szó, de mintha nem is róla beszéltek volna,
448 13| hogy a kedves szőke fejre nem volt irva semmi a titokzatos
449 13| már mindenki látja, csak ő nem. Egészen megzavarodott,
450 13| anyámnak!» gondolta magában. Nem mert. «Apámnak mondok meg
451 13| egy férfit szerettek. Bár nem értette tisztán az elbeszélést,
452 13| Fölrezzent, maga előtt látta, nem rémült meg tőle jobban,
453 13| többé ide soha. Mondja, hogy nem akar...~- De miért, mit
454 13| miért, mit tettem?~A leány nem mondott többet, elöntötte
455 13| lesz, a mint maga akarja, nem jövök többet...~A kis leány
456 13| tekintettel, hogy a férfi nem tudta kiállani. Lesütötte
457 13| kezében volt.~Csakugyan nem jött többé. Anyja kezdetben
458 13| körül. Ugy látszik várt és nem akart kérdezősködni. Lassankint
459 13| várakozásba és irt. De büszkesége nem engedte, hogy elküldje a
460 13| hogy miért. A másik: még nem.~ ~
461 14| neki ebben: gyakran együtt nem vacsoráltak, hanem megetették
462 14| asszonyt. A kereskedelmi ifjut nem igen vették be a maguk társaságába:
463 14| társaságába: az mindig aludt. Nem kellett annak se étel, se
464 14| étel, se ital, különösen nem kellett könyv, csak az alvás.
465 14| nyomoruságban eltölteni a mát.~Nem egyszer hallottam, a mikor
466 14| holnap már úgy se fog fájni!»~Nem talán, de tényleg így is
467 14| rheumát kapott a kezébe, nem igen lehetett horgolnia,
468 14| biz az, az öreg asszony nem is tudott vele kijönni,
469 14| kulcsát - meghalt.~A kis Iza nem volt több tizenegy évesnél,
470 14| kellett volna. A temetés után nem tudta merre induljon neki
471 14| visszafojtott lélekzettel hallgatta. Nem sirt többé, csak készült
472 14| vidáman oda szólt:~- Bizony ez nem valami kitünő lakoma, hanem
473 14| leánykát és a «Holnap»-ot. Nem láttam őket éveken át és -
474 14| az igazat megvallva - nem is sokszor gondoltam rájuk.
475 14| Cras beállított hozzám.~Nem volt többé kicsiny, nem
476 14| Nem volt többé kicsiny, nem emlegette többé a holnapot -
477 14| hogy akartam, elképzeltem. Nem, még annál is jobban. Egy
478 14| belügyminiszternek...~Meg nem állhattam, hogy közbe ne
479 14| egyetlen pesti ismerősömhöz. Nem jönne el velem leánynézőbe?~-
480 15| selyem-harisnya van rajtuk, nem méltatja őket egy tekintetre
481 15| legvakítóbb fehérre.~És ez arcz nem változik akkor sem, a mikor
482 15| erkélyen, a leány a kajutben. Nem törődik velünk mitsem, észre
483 15| bocsánatot kérek, de ilyenkor nem szabad erre járni, a Duna
484 15| menjen akárhová; a mig el nem megy innét, itt maradok
485 15| leány hallgatott is reám, nem is. Egy-egy szó érdeklődést
486 15| volna: igazam van-e vagy nem? Nem értett meg jól; mindaz,
487 15| igazam van-e vagy nem? Nem értett meg jól; mindaz,
488 15| magában, hogy visszajövök?!~Nem felelt, bizonyosan igy gondolkozott.
489 15| tovább:~- Igérje meg, hogy nem teszi. Hogy micsoda jogon
490 15| tincseiből egy pillanatra - nem lehetetlen - kigyók váltak.~
491 15| megnyitotta, szivét egy neki nem éppen antipatikus, de idegen
492 15| siró hangon rebegte:~- Nem, nem az... hanem a kenyér...
493 15| siró hangon rebegte:~- Nem, nem az... hanem a kenyér...
494 15| erre ismerték már, csak én nem tudtam, hogy kicsoda, bár
495 15| engedélyeket ád és von el. A neve nem is név többé, hanem egy
496 15| fővárosi Akarat. Miért az, nem lehet biztosan tudni. Nem
497 15| nem lehet biztosan tudni. Nem is nagyon gazdag, nem is
498 15| tudni. Nem is nagyon gazdag, nem is nagyon eszes, miért engedelmeskednek
499 15| Eligérte mind.~- Tehát nem is ment tovább?~- De muszájt.
500 15| ablakban, mit csináljon, ha nem is szivarozik!~- És a többi?
1-500 | 501-719 |