Rész
1 1| családjáról való történeteket beszélt el neki. Emlékezett egy
2 1| vért hozott be a familiába. Beszélt neki apjáról, annak gyermekkoráról,
3 1| megszólalt Wejér Ábrám. Rekedten beszélt, majd hirtelen olyan érczczel,
4 3| példálózgatások után valami történetet beszélt el nekem egy meghalt férjről
5 3| perczre sem. És esténként beszélt neki az apjáról.~Imádattal
6 3| egész nap elhalt apjáról beszélt neki. Egy darabig csak arról
7 4| ismertek már engem, valaki beszélt itt rólam sokszor, tudták,
8 6| csutorájával a szájában. Emil nem beszélt; rendesen igen keveset szólt,
9 7| együtt és nem szólt. Végre beszélt valamit, de Dim Ferencz
10 7| apja «dolgáról» sans gène beszélt és minden zavar nélkül tárgyalt
11 8| méhről tudakozódott, arról beszélt:~- No, látta-e? Mit mond
12 8| beiratta a betéteket, erről beszélt ha kölcsönt adott, ha visszautasított
13 8| közgyülés után. Egész nap beszélt, számoltatott, számolt.
14 8| majd ismét össze-vissza beszélt mindent, a nagy kőméhről,
15 9| cselédet, a ki egy köztűzérrel beszélt. A katona fázott, topogott,
16 11| engem!~Egészen őszintén beszélt a fiaival. Nem titkolt el
17 12| olyan lassan és ünnepélyesen beszélt, mint a hogy a franczia
18 12| cselédeken kivül még senki sem beszélt szerelemről.~Egy nyugodt,
19 13| szeliden, a szivéből szivesen beszélt az urával és gondját viselte,
20 17| legfinomabb volt.»~A mikor velem beszélt és mikor még nem laktam
21 18| szoba homályában. Ágnes beszélt néha hozzá:~- Hát kellett
22 18| Mikor estefelé jött, mit beszélt, miképpen hizelgett... Ágnes
23 18| nagyobbik.~Ezentúl alig beszélt az egész uton; erősen szorította
24 18| lélegzeni is alig tudva, még beszélt:~- Dóra, hol a szalag, a
25 20| azt sem szabad...~Lassan beszélt a szolgálóleány, az öreg
26 20| kapatos volt és rosszat beszélt az ifju ur anyjáról: Azt
27 20| bodzafaszárát, a mellől szipegve beszélt:~- Olyan igaz, mint hogy
|