Rész

 1    1|         III.~Februárius negyedikén ujra nagy hó esett. Reggel kezdte
 2    1|          ha elállt egy pillanatra, ujra kitört nagyobb erővel, olyan
 3    1|          Majd csak én.~A vak ember ujra kezébe fogta a fegyvert,
 4    3|            pillanat mulva lecsukta ujra.~Még a gyermekek szobáján
 5    3|       Milyen pompás parthie volnál ujra...~Az asszony méltatlankodva
 6    3|           végre eljutott oda, hogy ujra feltámadt benne a régi titokzatos
 7    3|        csak a kis leányról irtak: «Ujra foga jött... És ezt a levelet
 8    4|          különösen álmatlan éjeken ujra meg ujra éreztem ezt a melegséget.
 9    4|           álmatlan éjeken ujra meg ujra éreztem ezt a melegséget.
10    6|           a napi munkához, önti le ujra a tegnap leforrázott kávét,
11    7|           mellőle, egy pillanat és ujra egyedül volt.~
12    7|       magában a fiú, aki egyszerre ujra kényelmetlenül érezte magát.~
13    8|           haláluk után feltámadnak ujra...~- Ejh, olyannak kell
14    9|         olyan, mint a jégvirágé...~Ujra kezdődtek a szerelmi vallomások.
15   11| kikorrigálta a sorsot, adott pénzt ujra, nyögés nélkül, egy sziszszenés
16   13|         kis Hanna arczán fakadt ki ujra az elhervadt mosoly, gyermek
17   15|          hogy ellökte, visszakapja ujra és beszorítja keztyüs tenyerébe.
18   15|          levél megmaradt darabját. Ujra az a márványfejü lány lett,
19   16|        végződik. Alig vártam, hogy ujra találkozzam vele és szóltam
20   17|        födi tekintetök elől.~Fiala ujra bort hozatott. Nagyon dicsérte
21   18|            elsimította homlokáról, ujra komor és merev lett az arcza.~
22   18|          abban hogy föleszmél majd ujra, de egy egész más világban.
23   18|        Most megáll egy-kettő, majd ujra igyekszik a part felé, mindjobban
24   18|       Aztán egy pár pillanat mulva ujra visszatértek. És a panoráma
25   19|          semmi baj.~El akart menni ujra, de nagyon marasztotta a
26   19|            de csakhamar kinyitotta ujra: «Vagyont, vagy legalább