Rész

 1    1|       róla, a mindenható urról, kinek nem sok szavába került volna,
 2    1|   királyi vadak legutolsójával, kinek világtalan szeme is jobban
 3    2|       kettő mozgolódik ágyán.~- Kinek a fia vagy te? szólalt meg
 4    3|      ember, a ki velem egy vér, kinek élete és alakja össze van
 5    5|  lesimitott szőke haju?~- Az, a kinek szeme mélyebb kék, mint
 6    6| idegennek kellene azt venni. De kinek? Nem volt ilyen idegenje
 7    7|    magában: ama két lány közül, kinek komolyan udvarol, melyiket
 8    8|        mást megakadályozzon, ha kinek ilyen tiszteletreméltó passziója
 9    8|       csudálkoztak: mért teszi, kinek, miért. Nem volt senkije,
10    8|    maguktól, egymástól: «minek, kinek gyüjtött?!»~Kinek, kinek,
11    8|        minek, kinek gyüjtött?!»~Kinek, kinek, kinek! hangzott
12    8|        kinek gyüjtött?!»~Kinek, kinek, kinek! hangzott a kérdés
13    8|       gyüjtött?!»~Kinek, kinek, kinek! hangzott a kérdés a temetési
14    8|    kérdés a temetési khórusba.~«Kinek», kérdezte magában a szolga,
15    9|        igen figyeltek rájuk, ha kinek mégis eszébe jutott: asszonyos
16   11|         visszaadja az az Isten, kinek létezését úgy tudta, mint
17   12|      fiatal, életerős leányt, a kinek a könyveken s a cselédeken
18   15|      szomorú gazember vagyok, a kinek különös gyönyörüsége telik
19   15|       senki.~Tehát egy leány, a kinek nincsen protektora és állást
20   16|       valakiért nézett komoran, kinek ifju egyénisége egy czilinderkalapban
21   17|     éppen baj volt a cseléddel, kinek nem imponáltak a családfő
22   20|    könyvek, szivarok.~- Hát ide kinek ágyaztak, kinek fütöttek?~-
23   20|         Hát ide kinek ágyaztak, kinek fütöttek?~- Az urfinak.~-
24   20|        kit tiz éve meglőttek, a kinek tiz éve megágyazunk minden
25   21|  szegény gróf Bibernyalakky az, kinek a gyomra fájt, megevett
26   21|    kitünő szinész-asszonyság, a kinek, ha husz ujja lett volna,