Rész

 1    1|    megérzi vagy egyszer ha csak egyetlen csillanását. Hallgatta,
 2    3|       újra és szemben állott az egyetlen fiatal emberrel, a kit valaha
 3    3|      kezet. Az asszony leült az egyetlen székre és felvette arczáról
 4    3|        már lelke egész erejével egyetlen gyermekére bizta magát.
 5    4| játéknak és a nagy, szürke szem egyetlen egy villanásában az elmult
 6    6|      egysorjában, hajnalban. Az egyetlen cseléd dühösen, álmosan
 7    6|     kellene még. Hanem most már egyetlen párral sem lehet több. Kezet
 8    6|      géne sétáltak föl s alá az egyetlen szőnyeg téglaszinű rózsáin.
 9    8|      fölrakták a házra, melynek egyetlen disze volt, az utcza átellenes
10    9|         megfeledkezett, hogy ha egyetlen egy is, de férfi van jelen
11    9|       kenyérdarabról lekapta az egyetlen kaviár-pettyet. Aztán folytatá: -
12    9|    győződve, hogy mi leszünk az egyetlen pár a világon, a kik sohasem
13   10|      török orgonának, messziről egyetlen virágfának látszott mindenik.~
14   10|    leülni, de nem volt hová.~Az egyetlen padon egy kövér, öreg barát
15   12|        mintha rokonaival menne. Egyetlen egyszer sem nézett vissza
16   14|         konyhában lakott, én az egyetlen szobában. Valahányszor hazajöttem -
17   14|       felét a két diáknak és az egyetlen szobát nekem. Jó nép volt
18   14|        önhöz, tulajdonképpen az egyetlen pesti ismerősömhöz. Nem
19   16|          az nem esett meg, csak egyetlen egyszer.~Beléptem, ott gubbaszkodott
20   16| Legyenek e bájos mondások az én egyetlen titkos kincseim! nem is
21   19|          a másik: a hideg lakás egyetlen ágyán betegen - talán halálos
22   19|        szólongatta, vigasztalta egyetlen leányát, azt a vékony és
23   19|       ismételten, leveleket irt egyetlen jobbmódú rokonához pénzért
24   19|      sem tudta megkülönböztetni egyetlen szavát sem.~A férfi meg
25   20|        urasszony fia volt?~- Az egyetlen fia és párbajban halt meg.~-