Rész

 1    1|           a havat...~És most mind e zaj egyszerre elfül. Hatalmas
 2    1|      tudott. Büvölet tartotta itt e tehetetlenül is óriás hatalmu
 3    1|       érczesen.~- Kettő...~Mintha e pillanatban a gyerek láza
 4    2|      tűzzel és reménykedéssel, de e gondolatoknak édes lépje
 5    2|      István «családfő» belevágott e gondolatmenetbe:~- Vigye
 6    3|       irta alá az okmányt, melyet e kijelentésére eléje terjesztettek
 7    7|          mint rendesen. Elkerülte e helyeket, a minthogy elkerülte
 8    8|      valamelyest már ő is ösmerte e khaoszt. Sőt az értéktelenebb
 9   11|       hogy milyen boldogtalan. És e miatt folyton komor képpel,
10   12|        sietség?~- Azt hiszem, még e héten meg fogok halni.~Azon
11   12|           először nem tette hozzá e stereotyp kifejezéshez a
12   12|          nagyon homályos volt, de e homályon keresztül csillant
13   12|        Immár Heléna is szenvedett e sajátságos viszonyok terhe
14   12|   Megérezték, hogy gondolatuk egy e pillanatban.~A leány pedig
15   16|        egy olyan valaki, aki mind e háromból volt összeszőve.
16   16|      mindenre megfelelt. Legyenek e bájos mondások az én egyetlen
17   17|        zsebében ezres bankó.~Mind e boldogsághoz hozzájárult
18   17|      hozzájárult még az is, a mit e két mondásban szokott kifejezni:~«
19   17|     férjhez megy, de egyszersmind e boldog mosolygásban - mint
20   18|   szobájukba. Idegen volt előttük e perczben minden; az ágy,
21   18|            És testvére nem hallja e szavakat többé soha már!
22   19| fölvétetni a későbbi sorozatba és e témán barátjával összeveszett.
23   19|        ágyban lustálkodni. Eszter e napokon nem ment el otthonról
24   19|       küzdelem után, elszakította e lánczot, magára kapta ruháját
25   20|        férfiember, nincs vigasság e házban, mi lakjuk csak ketten,