Rész
1 2| megbarátkozni. Örömmel láttam, hogy csakugyan nem.~Öt vagy hat napig nem
2 3| bebocsátott.~A családhoz csakugyan nem lehetett bemenni, a
3 3| ide tegnap, talán fontos.»~Csakugyan egy másik levél hullott
4 4| mint utánam néz... eltünik.~Csakugyan eltünt, hiába kerestem,
5 4| is mondottam félhangon. Csakugyan magánbeszéden kaptam magamat,
6 5| balladának rejtelmes alakja-e, csakugyan láttam-e valaha?~De ott
7 6| elülnék itt kint!~Az udvar csakugyan igen kedves és szines volt
8 7| Nem hazudott, beteg volt csakugyan.~Óriási, forró, szárasztó
9 7| IV.~És lejött, csakugyan ott volt.~A szemei kisirva,
10 8| a gyerek... igaza van!»~Csakugyan olyan volt, mint ama munkásállatkák,
11 8| Tudod-e, ki az apád?»~Ha csakugyan ez az ember volna az apja!?
12 9| szólt a háziasszony.~Csakugyan volt eper, de alig jutott
13 10| félve fogta meg a kezemet:~- Csakugyan szabad nekünk itt járni?~-
14 10| feketepillás, lila szemeivel. Talán csakugyan tudtam is akkor ezt a nehéz
15 10| egymás tekintetét.~Mintha csakugyan valami rossz dolgot követtünk
16 13| adja azt!~A kezében volt.~Csakugyan nem jött többé. Anyja kezdetben
17 15| kerül föl a vizivárosnak. Csakugyan ott lépked lassan, szinte
18 16| magát vele? Hogyan, miért? Csakugyan az anyját féltette-e, vagy
19 17| mikor a poéta megrémül és csakugyan hazudni kezd - boldog emberekről.
20 17| beszélni, Kristófnak hivták s csakugyan úgy viselte magát mint ahogy
21 17| valami sok jó.~Fiala ez estén csakugyan bort is hozatott, az asszony
22 18| mindnyájan meg vannak halva!~Csakugyan, a kisebbiknek is úgy tetszett.
23 18| tekinteni sem. A ház aludt, csakugyan olyan volt, mint egy nagy
24 19| nem jöttek el...~Most már csakugyan egyedül voltak. A temetés
25 19| bágyadtsága elmulnék, mert igy csakugyan nem járhat utána. És ruházata
|