Rész

 1    1|     minden csontja...~A vak ember arcza kiveresedett, a mint az
 2    1|         urát fogadta, de haja, de arcza egészén olyan volt már mint
 3    1|        olyan szenvedélylyel, hogy arcza szinte eltorzult bele! Visszafojtotta
 4    3|          Gyászruhája, friss piros arcza fel-feltünt egy-egy járó-kelőnek.
 5    5|           tenger!~- És a homloka, arcza fehérebb, mint a napfény
 6    6|  csizmának oly komikusan hunczfut arcza van, a torkán folyton enni
 7    6|      átváltoztatta ezüst-trikóvá. Arcza is egészen kellemetesre
 8    6|       szelid hatást tett az irnok arcza, így a pipaszár csutorájával
 9    6|        öltözködik, de mindegy, az arcza határozottan érdekes!» folytatta
10    7|    gyűlölséget érzett, hogy egész arcza beleződült.~«Mit csináljak
11    9|        finom fátyolt vont a leány arcza előtt; a nagy asztalnál
12   11|    hatalmas vállai belerándultak, arcza elvörösödött rövidre nyirt
13   11|         verte a fehér homlokát, - arcza fehér volt még és szép ‑
14   11|        halva és a bevett méregtől arcza, meztelen karja egészen
15   13|           elmerengve a levegőben. Arcza oly átlátszó volt már, hogy
16   15|           olvasott, hogy vértelen arcza még fehérebb lesz, majdnem
17   15|          szóra elvörösödött. Szép arcza egyszerre olyan lett, mint
18   15|   körülvették. Valamennyiöknek az arcza egyszerre elsötétült, a
19   18|           leány behunyta szemeit. Arcza szomorú volt, de lelke mosolygott,
20   18|           Szeme mosolygott, fehér arcza szinte világított ez alatt.
21   18|       ujra komor és merev lett az arcza.~És testvére nem hallja
22   18|           leány szőke feje; fehér arcza messziről, fényözönben úszva,
23   19| vonatkozólag), de hiába kékült el arcza a tehetetlen akarattól,
24   19|  leányoknak. Csak egy pólyás baba arcza lehet oly szelid, mint ezé