Rész

 1    1|      Ott letették a középre, az ur viaszgyertyákat állíttatott
 2    1| nincsenek férfiak?~- Hát a gróf ur?~- Én?~Ábrám elhallgatott,
 3    1|          mormogta magában a vak ur és odaült az ablakhoz, hogy
 4    1|        egy házasságot törő nagy ur lopott be az ő paraszti
 5    5|         kinyujtja...~- Kapitány ur, ki az a gyönyörű, szép
 6    8|      egy fölöttébb takaros öreg ur, kicsiny fejü nagy potrohu,
 7    9|    kivülről is. Egy kevés dolgu ur meg is állt az utcza ellenkező
 8   12|      Egy öreg, kopasz, alacsony ur ült mellette, a kit egy
 9   12|       mellette, a kit egy másik ur ügyvédnek nevezett.~Úgy
10   12|       hanem bejött egy harmadik ur, a ki azt jelentette a másik
11   12|    mozdulattal hirtelen az öreg ur karjába kapaszkodott s szinte
12   15|         nagyhatalmu, titokzatos ur nevének említésére. Tulajdonképpen
13   16|       csinos, de már nem fiatal ur volt. Hát ezt szerette volna?~
14   17|  konstatálták az orvosok.~Fiala ur nem hal meg, a mig élni
15   18|       se mozdultak többé; Rubin ur hiába csalta őket kifelé.~-
16   19|       ki magamnak. Dolgozzon az ur is.~Megverje a gyereket,
17   19|    Olvasson föl valamit Kőmives ur, olyan szépen tud olvasni.~
18   19|           Bocsásson meg Kőmives ur, de ön barátunk!~- Az vagyok! -
19   19|       találkára mennek. Egy-egy ur utána nézett, egy utána
20   19|       utczához értek. Az idegen ur itt egyszerre meggondolta
21   20|     fölött a szót.~- A Dezsényi ur kapatos volt és rosszat
22   20|         rosszat beszélt az ifju ur anyjáról: Azt mondta, hogy