Rész

 1    1|         Hó van!»~Mindannyiuknak különös jó kedvük támadt. Nagyokat
 2    1|         lenne... És mintha ez a különös állapot, ez a szomoru, félelmes,
 3    3|          Egész világosan láttam különös, de kedves arczukat, a kik
 4    4|        szürke leányszem méla és különös nézésével. És egy pillanatig
 5    4|        szürke leányszem méla és különös tekintete rejtelmes, megigéző
 6    8|        rossz ember, csak nagyon különös. Még végrendeletet sem hagyott.
 7    9|      csilláma ragyog rám valami különös fénynek, mely olyan, mint
 8   10|      nélkül is, vad, fantaszta, különös fejemmel, az örök lázra
 9   10|       csendesen.~A barát valami különös nyelven összeduruzsolt valamit;
10   13|                   II.~Egyszerre különös erély szállotta meg, «Szólni
11   13|         és azok szólottak hozzá különös, idegen szóval.~Az asztal
12   13|    fejét, rája nézett, de olyan különös, olyan bűvös tekintettel,
13   15|     márvány mellszoboré. Oh, be különös fej is. Fekete haja szinte
14   15|        gazember vagyok, a kinek különös gyönyörüsége telik abban,
15   15|    mentünk fölfelé, a Viziváros különös utczáin, melynek egyrésze
16   16|       És amikor evett... nagyon különös, szinte bosszantó volt rám
17   17|     inkább. Sőt vonzott is ez a különös ember, kiben nem volt irigység,
18   17|         asszony nem volt valami különös vallásos. Nem igen imádkozott,
19   18| negyedik emeletről nézve, olyan különös ez a fővárosi udvar. Az
20   19|         érzett valamit a tájkép különös voltából. A paloták egészen
21   19|     szemében már benne van az a különös nézés, mely túl lát az emberi
22   19|          sőt tanulni is.~Nagyon különös állapotba esett: nem volt