Rész
1 1| Hó van!»~Mindannyiuknak különös jó kedvük támadt. Nagyokat
2 1| lenne... És mintha ez a különös állapot, ez a szomoru, félelmes,
3 3| Egész világosan láttam különös, de kedves arczukat, a kik
4 4| szürke leányszem méla és különös nézésével. És egy pillanatig
5 4| szürke leányszem méla és különös tekintete rejtelmes, megigéző
6 8| rossz ember, csak nagyon különös. Még végrendeletet sem hagyott.
7 9| csilláma ragyog rám valami különös fénynek, mely olyan, mint
8 10| nélkül is, vad, fantaszta, különös fejemmel, az örök lázra
9 10| csendesen.~A barát valami különös nyelven összeduruzsolt valamit;
10 13| II.~Egyszerre különös erély szállotta meg, «Szólni
11 13| és azok szólottak hozzá különös, idegen szóval.~Az asztal
12 13| fejét, rája nézett, de olyan különös, olyan bűvös tekintettel,
13 15| márvány mellszoboré. Oh, be különös fej is. Fekete haja szinte
14 15| gazember vagyok, a kinek különös gyönyörüsége telik abban,
15 15| mentünk fölfelé, a Viziváros különös utczáin, melynek egyrésze
16 16| És amikor evett... nagyon különös, szinte bosszantó volt rám
17 17| inkább. Sőt vonzott is ez a különös ember, kiben nem volt irigység,
18 17| asszony nem volt valami különös vallásos. Nem igen imádkozott,
19 18| negyedik emeletről nézve, olyan különös ez a fővárosi udvar. Az
20 19| érzett valamit a tájkép különös voltából. A paloták egészen
21 19| szemében már benne van az a különös nézés, mely túl lát az emberi
22 19| sőt tanulni is.~Nagyon különös állapotba esett: nem volt
|