Rész

 1    1|       betolulván, mélyen meghajoltak előtte, Wejér Ábrám megcsókolta
 2    1|          mint egy mókus, úgy mászott előtte. Néha lenyújtotta feléje
 3    3|          egészen természetszerü kezd előtte lenni, a mikor hirtelen
 4    3|             sovány és sápadt ember - előtte állott az asztalhoz támaszkodva.
 5    3|               ha nem látta az anyja; előtte nem volt szabad, mert mindjárt
 6    3|             a mikor kiterítve feküdt előtte a vézna kis holttest - az
 7    7|          pillanat alatt világos lett előtte minden és azután; sötét...
 8    7|          hallotta egyszer, amint egy előtte teljesen ismeretlen ember
 9    7|         jogait?!»~Ha egy pillanatban előtte ismeretlen vér olyan dolgokra
10    7|            látta, hogy jövendőjében, előtte egy gyilkosság van... A
11    9|               egy nagy parázzsá vált előtte az egész jég közönségestől
12   11|     sérthetetlennek kellett lennie ő előtte, ez iszonyú öreg test épségének.
13   11|        simogatta. Nagyon kedves volt előtte, mindig szerette az asszonyokat,
14   12|             A mikor kiterítve feküdt előtte s látta megmerevedett, de
15   12|         izgatott, félénk, majd heves előtte. Mással szemben pedig kihivó
16   13|           reszketve és vakmerőn, mig előtte állott a tény, mindenki
17   13|              egy oczeán... Mi van az előtte ismeretlen mélységekben?
18   13|             hasonlat elevenedett meg előtte minduntalan. Anyját látta,
19   18|        utolsó káprázatként megjelent előtte egy szép, halvány, gonosz
20   19|     valahányszor elsurrant mellette, előtte a kivilágított vaggon. A
21   19|         melyek elevenebb módra éltek előtte, mint az igazi, testtel
22   21| Bibernyalakky gróf mélyen meghajlott előtte és módosan szólt:~- Mikor