1-500 | 501-719
Rész
501 15| apróbb hatalom?~A leány nem felelt, én mondtam neki,
502 15| kiabáltak-e: igy kisasszony állást nem kap soha?~- Ha ott nem,
503 15| állást nem kap soha?~- Ha ott nem, hát máshol hallotta ezt
504 15| elsirja magát itt az utczán.~Nem, hirtelen összeszedte magát,
505 15| kezdett:~- És mindez még nem minden... az utolsó?~
506 15| mondatok: «nincs már... nem lehet hozzáférni... Rettentő
507 15| hozzáférni... Rettentő fáradtság, nem érdemes... Havonta száz
508 15| meg, idegen fiatal ember, nem szivaroztam még ma és rettenetesen
509 15| minden zugából: «itt ma nem reggeliztek még, itt ma
510 15| reggeliztek még, itt ma nem vacsorálnak, itt nincs min
511 15| szerencsével jártál? Biztos már!?~- Nem! - felelte szárazon a leány.~
512 15| sápítozott:~- Bizonynyára, nem beszéltél a nyelvükön. Gőgösködtél,
513 15| volnál Valéria...~- Igy nem lesz belőlünk semmi! - szólt
514 16| nézve súlyos ez az eset; nem azért, mert annak idejében
515 16| tagadjam, úgy vagyok vele, ha nem szent, ha nem martyr az
516 16| vagyok vele, ha nem szent, ha nem martyr az asszony, mindjárt
517 16| holnapután férjhez megy. De nem erről akarok beszélni, ez
518 16| se lett volna otthon, az nem esett meg, csak egyetlen
519 16| csiklandozta, mig egyszerre kitört.~Nem kergetett el többé, és bár
520 16| születtem én lánynak, mért nem lettem én férfi!~- Haj hó,
521 16| támadtak. Hátha ez a lány nem volna többé gyerek, hátha
522 16| kifejezést váltanak. Hát nem csak azért vannak, hogy
523 16| holnapután férjhez megy - nem egy olyan valakiért nézett
524 16| füllentéseket, amelyek nélkül ti nem tud-tud élni. Amelyek titeket
525 16| egyetlen titkos kincseim! nem is árulok el belőlük semmit,
526 16| Kató egy ismerős nevet. De nem beszélhettünk tovább, anyja
527 16| említett.~Egy csinos, de már nem fiatal ur volt. Hát ezt
528 16| férjhez megy. Maga ez a tény nem érdekel eléggé. Inkább az
529 16| világosan emlékszem, de nem tudom értelmes képpé összeállítani.~
530 16| nyugalmáért?~Láttam mindent és nem tudok semmit. Nem is akarok
531 16| mindent és nem tudok semmit. Nem is akarok tudni, nem akarok
532 16| semmit. Nem is akarok tudni, nem akarok mást, csak megőrizni
533 17| és sorsukkal elégedetten, nem tudják felfogni, miért panaszkodnak
534 17| történetem boldog emberekről - nem hazugság.~
535 17| szegény emberek, de ezek nem tartanak engem szegénynek
536 17| tartanak engem szegénynek és ha nem járok hozzájok, mindegyre
537 17| volnánk csak gazdagok!» Nem sok rokoni szeretet van
538 17| eljönnének hozzá lakni, ha nem félnének a szegénységtől...~
539 17| Pedig ők, a Fiala-család, nem is voltak éppen szegények.
540 17| voltak éppen szegények. És ha nem nyolcz, hanem csak két gyermekük
541 17| kitünően finom asszony s ha nem lett volna olyan kitünően
542 17| mind, mind az övé volt és nem a másé.~Az asszony az én
543 17| ez a különös ember, kiben nem volt irigység, mert hiányzott
544 17| velem beszélt és mikor még nem laktam ott, mindig hozzá
545 17| Szolnokról, megáll féluton és nem tud tovább menni, mert az
546 17| Mindazonáltal a sáfrány-utazó nem volt elbizakodott, sem fanatikus
547 17| volt a cseléddel, kinek nem imponáltak a családfő hatalmas
548 17| bérét kérte és a mikor ezt nem kapta meg, fenyegetődzött
549 17| még, mindazt megtette!»~Ez nem volt valami közönséges átkozódás;
550 17| anyjukra, mintha arra kérnék: «nem, mégse bántsad a szegény
551 17| napon. Pedig az asszony nem volt valami különös vallásos.
552 17| valami különös vallásos. Nem igen imádkozott, templomba
553 17| hozattak.~Mindez elveiért nem is volt valami nagy barátja
554 17| leszakadt a gomb, azt fel nem varrta.~«Az ember ne is
555 17| a végzetek!» - mondá és nem rémült meg, a mikor a férje
556 17| minden testvérét megölte.~«Nem lehet az, hogy testvérei
557 17| neveletlen,» - szólt az asszony.~«Nem lehet, hogy én most még
558 17| konstatálták az orvosok.~Fiala ur nem hal meg, a mig élni akar, -
559 17| fiu békétlenkedék, hogy ő nem fog minden este turót enni.
560 17| turót enni. A kályhában nem volt ma befűtve, de az ágyakat
561 17| a ténsasszony húsért, én nem hozok többé hitelbe, holnap
562 17| be majd kvaterkázni. De nem hozatott, mert a tizennégy
563 17| vart, még tizenegy órakor nem volt pénz piaczra, a háziúr
564 17| veszélyesen megbetegedett. Nem volt pénzök orvosra és orvosságra
565 17| van, de pénzem nincs.~- Az nem baj. Én friss erővel vagyok
566 17| rendelteték, hanem a beteg nem akart gyógyulni és bár se
567 17| akart gyógyulni és bár se ő nem érezte, sem a férj elhinni,
568 17| a férj elhinni, felfogni nem tudta, közeledék a végekhez.
569 17| férjhez adja magát, annak nem kell hozomány. Az a két
570 17| beszélgetések tárgyai. Maga a fiu nem szeretett se erről, se másról
571 17| vacsora után, egy egész hétig nem szól az anyjához.~Ez emlékezetes
572 17| csodálatosan sűrü és fekete - de nem nézett ki belőle valami
573 17| olyan mohósággal ettek, hogy nem volt módjukban sem a lengyel,
574 17| belől a lapban.~- Jegyeket nem is nyomat hát külön?~- De
575 17| emlegette a császárnét, akit nem szeret úgy, mint a feleségét.
576 17| amikorra kell.~- És ha nem?~- Nem, - nem lehet.~- Lehet
577 17| amikorra kell.~- És ha nem?~- Nem, - nem lehet.~- Lehet és
578 17| kell.~- És ha nem?~- Nem, - nem lehet.~- Lehet és akkor
579 17| Lehet és akkor az aranyműves nem esküszik.~Tovább mit beszéltek,
580 17| esküszik.~Tovább mit beszéltek, nem hallgattam, nem tudom.~Csak
581 17| beszéltek, nem hallgattam, nem tudom.~Csak azt tudom, hogy
582 17| esküdött Dóra Arisztiddel, már nem laktam ott, hanem az esküvőre
583 17| árnyéka. De sem ő, sem senki nem látta azt, amit boldog emberek
584 17| azt, amit boldog emberek nem is szoktak látni soha, mert
585 18| hugát:~- Dóra, kelj föl, nem tudok aludni, jerünk ki
586 18| tele a falakat. Világosság nem volt már sehol, de a melegtől
587 18| sehol, de a melegtől aludni nem tudó lakók közül egy-kettő
588 18| is egy kissé. A nagyobbik nem; elmerülve a misztikus éjszakába:
589 18| tele volt véle és még meg nem állhatta, hogy ne szóljon
590 18| nagyobbára itt töltötték. Ágnes nem tudott aludni és hugának,
591 18| Dóra, jobb is volna úgy, ha nem volna nappal, csak éjszaka
592 18| térnének ismét.~A kisebbik nem értette mindezt; a nagyobbik
593 18| nénjére. Egy pillanatig nem hitt neki, de a pillanat
594 18| járt, a nagyobbiknak pedig nem igen lehetett kimenni az
595 18| egyszer az öreg Rubinnak, hogy nem jön többé vissza.~Erről
596 18| szóval sem említette soha, nem mert kérdezősködni. Oh,
597 18| tett velük. Mit? Elment. És nem akar visszajönni.~Már arra
598 18| gondolt, hogy vajjon mért is nem lehet erőszakkal rákényszeríteni
599 18| visszatérjenek ahhoz, ki nem tud élni nélkülök. Az álmatlan
600 18| csak hallotta volna a ki nem mondott gondolatot, megsimította
601 18| késő, hiába. Helyrehozni nem lehet.~És a testvér előtt
602 18| Egymás nyakába borultak és nem törődtek többé azzal, ha
603 18| gépiesen vetkeződve. De nem mertek lefeküdni, leültek
604 18| beszélgettek nagyon halkan, pedig nem volt körülöttük senki. A
605 18| vánszorog közöttünk. De nem akartam neked megmondani.~
606 18| mellett a harmadik volt: nem tágított közelükből. A nagyobbik
607 18| álmodozás fogta el, mint nénjét. Nem kivánt többé ő sem embereket
608 18| Hogyan? Mondták neked?~- Nem, de tudom; és annyi szép
609 18| ezen évődött, belátta, hogy nem lehet élnie és mohón szomjazott
610 18| lett az arcza.~És testvére nem hallja e szavakat többé
611 18| Mindketten készülődtek, de nem szóltak egymásnak egy szót
612 18| hagyjon föl a boritallal, jóra nem vezethet az. A forintot
613 18| tő lila őszi rózsa, mely nem tud, hiába akar kiveszni.)
614 18| tisztességes kalapot, igy nem csuda, ha nem festeti le
615 18| kalapot, igy nem csuda, ha nem festeti le vele arczképét
616 18| olyan jól, az öltözete miatt nem biznak benne az emberek!»~
617 18| A kicsike most már éppen nem fél attól a fekete és végtelen
618 18| mikor félt elaludni, mert nem volt benne bizonyos: fölébred-e
619 18| tettén, hogy sietni akar, nem tud itt lenni többé.~A kisebbik
620 18| Elsuhantak az öreg mellett, nem merve rája tekinteni sem.
621 18| előre. A szűk utczákban nem jártak soha még és tulajdonképpen
622 18| soha még és tulajdonképpen nem tudták, merre menjenek.~-
623 18| kezét és ment vele némán, nem nézve többé maga körül,
624 18| volt az egész kép; hang nem hangzott, alak alig mozgott
625 18| olyan lassan, álomszerüen; nem is emberek, de bábok, a
626 18| mindjobban a Dunának.~A két lány nem nézett többé egymásra, az
627 18| szét ezen a világon, ahol nem élt, nem szeretett, nem
628 18| a világon, ahol nem élt, nem szeretett, nem látott voltaképpen
629 18| nem élt, nem szeretett, nem látott voltaképpen eddig
630 18| szerelmi esküdözések ‑ bár neki nem esküdtek soha - kéjesen
631 19| házat csináltak belőle. «Nem rosz gondolat» - szólt magában
632 19| halált tanulta, az életet még nem. «Ha harmadéves volnék és
633 19| a feje megdermedt belé, nem tudott tovább gondolni semmire
634 19| az asszony? Igen-e, vagy nem? Csak ezt!»~*~Szinházi hermelin-köpenynyel
635 19| posztójának reflexe mián nem is volt egészen rossz szinben,
636 19| Felült ágyában és folytatá:~- Nem szükség pirulnod, nagyon
637 19| meghalt, mindegy...~Egyelőre nem volt több mondanivalója,
638 19| a tehetetlen akarattól, nem tudott többé szólni egy
639 19| meghalt.~*~Az orvosnövendék nem merte magára hagyni a kis
640 19| halott mellett. Eszti még nem tudott sirni, csak a hideg
641 19| kis láza, de éppenséggel nem érezte magát valami rosszul.
642 19| porczellánfestő-mühelyből, azért a pár forintért nem szabad megrontania magát,
643 19| hygienikusan éljen, főzhet, az nem árt. Ellenben neki többféle
644 19| fizetnek!~Ennyi életkedve nem volt talán soha még. Olyan
645 19| Egybevetve a körülményeket, nem tartotta helyesnek, hogy
646 19| szerelemről szólni neki? Nem, nem soha! Vagy legalább
647 19| szerelemről szólni neki? Nem, nem soha! Vagy legalább nagyon
648 19| régi keletü harag miatt nem jöttek el...~Most már csakugyan
649 19| huszársághoz megy?~- Még nem tudom! - mondá Kőmives és
650 19| de egész éjszakákon át nem tudtak aludni. Gyertyánál
651 19| Szeretni, viszontszerettetni és nem váltani egy csókot! Az örökös
652 19| különös állapotba esett: nem volt mit tennie és elhatározta,
653 19| Hetek teltek el és absolute nem tudta miből él. Nem volt
654 19| absolute nem tudta miből él. Nem volt éhes és Eszternek azt
655 19| de a lány ezt az egyet nem hitte el neki és mindenféle
656 19| tányérjából, a villájával.~Kőmives nem akarta megbántani és lassanként
657 19| fizettem neki két hónapon át! Nem vagyok-e én a legnyomorultabb
658 19| lány is. Különösen ő! Többé nem röstelkedett inni a lány
659 19| Vakmerően megcsalta Kőmivest, nem tudatta vele azt sem, hogy
660 19| járás nehezére esett és nem kisérte el a lányt, csak
661 19| lányt, csak egy darabon. Nem volt hát sejtelme sem annak
662 19| feledjen, itt ne hagyjon. Ha nem jönnék többé soha: feledjen
663 19| soha: feledjen el, mintha nem is lettem volna, feledjen
664 19| nyakát, még sovány kezeit is, nem volt ereje többé küzködni
665 19| valamit akart válaszolni, de nem szólt. Későn is volt már,
666 19| és elfutott.~Anyagiakban nem bővelkedtek, a szatócsnál
667 19| elmulnék, mert igy csakugyan nem járhat utána. És ruházata
668 19| orvosnövendék bizonyára nem volt rendben, gyenge volt
669 19| lustálkodni. Eszter e napokon nem ment el otthonról és fölolvasott
670 19| folytonos magányban (mert nem jött hozzájuk senki, igaz
671 19| hozzájuk senki, igaz hogy nem is hivtak senkit).~Szegények
672 19| Kőmiveshez, ámbár baját nem találta súlyosnak: sokat
673 19| a fejét. A műhely dolga nem ment sehogy a fejébe, hogy
674 19| is elég jól érezte magát, nem látta a szőke, rémes fantomokat
675 19| korán kezdődtek! Négykor már nem tudott aludni. De hétig
676 19| ágyhoz lánczolta volna, nem tudott megmozdulni.~Egyszer,
677 19| lány után sompolygott. Az nem vette észre és ment a maga
678 19| észre és ment a maga utján. Nem a műhely felé ment.~Az orvosnövendék
679 19| Belopózkodott utána. Nem vette észre senki, nem törődött
680 19| Nem vette észre senki, nem törődött vele senki. Úgy
681 19| kalapács zúgott és döngött. Nem lehetett megismernie Eszter
682 19| vagy herczegkisasszony. Hát nem herczegkisasszony.~A leány
683 19| elfult, szinte elesett. És nem hallott többé semmit, azt
684 19| magával és elhatározta: «Nem, nem öli meg: nem piszkolja
685 19| magával és elhatározta: «Nem, nem öli meg: nem piszkolja be
686 19| elhatározta: «Nem, nem öli meg: nem piszkolja be a kezét».~Fölirta
687 20| DOMOSZLAINÉRÓL.~Egyszer volt, hol nem volt egy részeg fuvaros
688 20| kínozta, előlgetett néki. Nem is szólongatta őket, csak
689 20| mechanikus élet maradt.~Nem szóltunk egy szót sem, azt
690 20| fáradt fiatal asszonyság nem nevezte «mamám»-nak, hanem
691 20| elhajtotta az anya, másodszorra nem bántotta többé, látta, úgy
692 20| többé, látta, úgy is hiába. Nem volt ébren közöttük senki;
693 20| reggelre ébredtünk. A napnak nem volt ereje, még világítani
694 20| fehér mezőnek. Szekérnyom nem volt még most sem.~Fáztam,
695 20| Aztán miért?~A fuvaros ember nem fordult hátra, csak ugy
696 20| Domoszlai urnak, hogy az anyja nem volt hivséges az apjához,
697 20| mind azt leste. Régi ruhát nem adtak senkinek másnak a
698 21| és fényes szőke haj, - ha nem lett volna olyan kicsiny,
699 21| ha hozzáértek: vége volt nem volt, elillant. Bizony azt
700 21| elillant.~Haragudni pedig reá nem lehetett, hisz nem vala
701 21| pedig reá nem lehetett, hisz nem vala nagyobb, mint a közönséges,
702 21| nyugodalmuk, mig azt bele nem gyűrik a télikabátjukba,
703 21| olyan szép lett volna, de ha nem lehetett. Hiába állott elébe
704 21| léssz, a magad cseppségét nem találod meg benne.~Ezeket
705 21| megevett volna mindent, de nem tudott enni már semmit.
706 21| pukkedlit csinált és felelt, nem kevésbbé módosan:~- Az összes
707 21| megszoptatta a babát. A nagyobbik nem szopott már, az játszott,
708 21| czipője ezüst csattjával. Nem tudott beszélni még, de
709 21| kisebb volt a kisebbik, nem nagyobb, mint egy kétforintos
710 21| dalolt neki operett-áriákat, nem erényes részleteket a szerepéből.
711 21| kezdődött az uj felvonás, nem sirt, hogy a lakmározásnak
712 21| Mindez igy volt és nem máskép. Hit nélkül kár is
713 21| lett a huszonegyedik.~*~Nem telt el huszonegy nap sem
714 21| a másikra azt, a melyik nem volt nagyobb egy két forintos
715 21| szinház utáni idő volt, nem járkált az utczákon senki.
716 21| olvasók között is akadhatnak nem egészen jószivű emberek,
717 21| hogy a hű kis asszonyság nem ment a Dunának. Megleste
718 21| egyet a kicsiny lábával. De nem szólt, de hallgatott és
719 21| nevetett és csillogott, de nem illant el többé, mint a
1-500 | 501-719 |