Rész

 1    1|          derék gyerek vagy, állj velem szembe. Vagy tiz lépésnyire,
 2    2|          a második héten folyton velem volt, egy szobában hált
 3    2|          volt, egy szobában hált velem, az ágya közel volt az én
 4    3|           hogy az az ember, a ki velem egy vér, kinek élete és
 5    3|          számot adni. Mi történt velem addig, a mig megőszültem?
 6    3| fantasztikus gondolatok rohantak velem tovább. A hasonlóság, mely
 7    4|      kicsiny temetési menet jött velem szemben.~Késő ősz volt már,
 8    4|         után, kisért mindenhová, velem volt mindenütt.~Jól emlékszem,
 9    4|     gyötröttek, álmok játszottak velem: ki volt?... itt van megint?~
10    4|        város bizony nem törődött velem mitsem. Valami félünnep
11    5|         valamennyien. Éppen csak velem szemben ül a régi helyén
12    8|       hogy egy véleményen vannak velem! - mondá és élt tovább a
13    9|        illik.~- Az igaz, hogy ön velem akar jönni. Ez sem illik,
14    9|           szólt a férfi - el fog velem jönni, most mindjárt. El
15    9|    egyedül.~- Szeretem.~- El fog velem jönni?~- El.~A lány nem
16   10|         Tudtuk, hogy a lányok őt velem, a fiuk engem meg vele csufoltak.
17   10|       Borhy Ida bámultatta magát velem, de én alig mertem rá nézni,
18   10|     kezdtem járni, bár a kis Ida velem akart lenni mindig. Magunk
19   14|       ismerősömhöz. Nem jönne el velem leánynézőbe?~- Nagy örömmel.
20   17|       legfinomabb volt.»~A mikor velem beszélt és mikor még nem
21   20|    özvegy asszonyok!~Aztán leült velem szemben a nagy kanapéra,