Rész

 1    1|           A mi néha tán eszébe is jutott Ábrámnak...~Verni, ütni,
 2    1|    harminczegyedik napon.~Most ez jutott eszébe és haragudott magára.
 3    3|        ért és ott hirtelen valami jutott az eszébe. Beült egy bérkocsiba
 4    3|    asszonynak csak a lépcsőházban jutott az eszébe:~- Reggel, holnap,
 5    4|   gyászoló, kezdetben eszembe sem jutott. Később gondoltam erre,
 6    4|          a képzelődés. Egyszer az jutott eszembe, hogy most férjhez
 7    4|        betöltéséért; néha eszembe jutott a «gyermekkori emlék», és
 8    4|       kissé hideg volna most,» ez jutott az eszembe, és ezt talán
 9    6|           szöveget dudolt. És nem jutott eszébe, hogy mily közönséges
10    7|     megváltozott jó hangulata. Az jutott eszébe, azzal kellett foglalkoznia,
11    8|         mint a méh. És eszébe sem jutott, hogy mást megakadályozzon,
12    8|         így fölmelegedett, eszébe jutott egy özvegy mesterné, a kinél
13    9|          mozdulatok szabadságában jutott érvényre. És dicsérték a
14    9|      Csakugyan volt eper, de alig jutott egynek-egynek két-három
15    9|      rájuk, ha kinek mégis eszébe jutott: asszonyos pietással nézett
16    9|      nekem tán egy esztendeje nem jutott eszembe - enni ilyesmit! -
17   10|         emlékszem világosan - nem jutott eszembe, hogy megcsókoljam.
18   10|        cselekedni végre...~Hogyan jutott eszembe, nem tudom, de eszembe
19   10|    eszembe, nem tudom, de eszembe jutott, hogy fölszólítsam a barátot
20   12| gondolkozott.~Vagy egyszer eszébe jutott az is, hogy most ő milyen
21   12|         keresi. A hirlapirónak se jutott még eszébe.~