Rész

 1    2|        kérdéseire. Egyszer azonban - éppen álmatlan éjszakám volt -
 2    3|    gyermekeknek? Nem volt semmi baj, éppen csak a kis leányról irtak: «
 3    5|            jó volt tavaly - ilyenkor éppen - fürödhettem a fényben,
 4    5|     esztendeje épp?~- Egy esztendeje éppen, épp az nap lett asszony
 5    5| El-kiszálltak mellőlem valamennyien. Éppen csak velem szemben ül a
 6    6|              esztendei házasság után éppen elég. Ha Jánoska meg Izéke -
 7    6|        természetü játékaikba.~A férj éppen csak megnézte és csupán
 8    7|        Iszonyú, a legiszonyúbb, hogy éppen nem lehetetlen.~Sőt valószinü.
 9   10|             tanultam ezt a tudományt éppen. A hősczinczérek, amelyek
10   10|            rajta. Egy fiatal gyik is éppen ott szaladgált a bocskorán,
11   12|           tizezer forinttal. Nem áll éppen rosszul, de beteges, attól
12   12|              hozzá, s hogy kezdetben éppen nem szerette, s hogy egy
13   15|     megnyitotta, szivét egy neki nem éppen antipatikus, de idegen fiatal
14   16|           néha megesett, hanem, hogy éppen senki se lett volna otthon,
15   17|          Fiala-család, nem is voltak éppen szegények. És ha nem nyolcz,
16   17|             a mikor behurczolkodtam, éppen baj volt a cseléddel, kinek
17   17|              sem birta, a hustól meg éppen rettegett.~Engem behivatott
18   18|              kimenni az utczára, bár éppen uj ruhája volt, de kalapja
19   18|         emberek!»~A kicsike most már éppen nem fél attól a fekete és
20   20|       hallgatni, hogy mit beszélünk.~Éppen róla beszéltünk.~- Kié ez
21   21|             szinész-asszonyság, a ki éppen ott volt.~Egy sovány, piros