Rész

 1    1|       borította el, nem látott semmit.~Belefogódzott egy fiatal
 2    1|           Nem látok, nem látok semmit! - ordítá és vak dühében
 3    1|       nem értette, nem hallott semmit.~Wejér Ábrám hallgatta tovább,
 4    2|   többé.~- Hát még nem is sejt semmit?~- Nem. A dolgok úgy találkoztak.
 5    2| találkoztak. A fiú nem vallott semmit, csak ezt: «megöltem, haragudtam
 6    3|    tartottak, aztán nem láttam semmit, csak a halottat.~Leültem
 7    4|      többé és nem vártam többé semmit. Napról-napra élve, az élettel
 8    4|    temetett fejemmel nem látok semmit. Elképzelek egy-egy jelenetet,
 9    6|       Meg aztán az nem is érne semmit. Valami idegennek kellene
10    6|      Egyelőre lelke nem kivánt semmit; betelt. Az jól esett volna
11    7|      délutánig nem tudott róla semmit. Délután egy ismerős familiába,
12   11|         Nem titkolt el előttük semmit, csak azt, hogy mennyi pénze
13   12|     Hát ezért nem hagyott neki semmit, ezért lett minden az enyém! -
14   12|       tervelt s nem is sejtett semmit. Tett-vett nyugodtan. Sőt
15   12|     teste, se lelke nem kivánt semmit is.~Tizennyolcz éves, világos
16   16|       nem is árulok el belőlük semmit, csak egyet, azt, hogy szomoruságának
17   16|    Láttam mindent és nem tudok semmit. Nem is akarok tudni, nem
18   18|   látott voltaképpen eddig még semmit, mégis ez utolsó perczben
19   19|  elesett. És nem hallott többé semmit, azt sem, a mint a festő
20   21|         de nem tudott enni már semmit. Igen halvány volt és igen