Rész

 1    1|       ezalatt. Ezt már megszokták. Más következék, valóságos torna.
 2    1|            mintha a föld egyszerre más plánéta lenne... És mintha
 3    2| kaleidoszkop; unalmas, mert mindig más és mindig ugyanaz.~Aludjunk
 4    3|          többé. Átkéredzkedett egy más szakaszba, a hol egyedül
 5    4|          örök tisztaságban. Minden más, csak nem az.~Minél jobban
 6    7|          az iszonyu labirintusból. Más kijárója nincs, csak egy
 7    9|            telt. És mintha álla is más volna, hiányzik szinéből,
 8    9|           kedves dolog ez, egészen más emberek, új nekem, milyen
 9    9|           mondtam, szeretem. Nincs más vágyam, csakhogy az enyém
10    9|          kell, maga és senki semmi más a világon - ez az egész.~-
11   10|           ha nem, a kis Ida elmegy más városba, soh’se látom többé.
12   10| kötelességeit, nem is állott szóba más fiuval és sütött-főzött
13   11|        hogy az oly nagy volt, hogy más senki nem fért oda?! Legfeljebb
14   11|           is annyit, a mennyit egy más szegénynek. De látni nem
15   14|         hogy a holnap neki egészen más volt, mint a legtöbb embernek.
16   15|            a jogon, a min maga is, más is, minden halandó ember
17   15|           majd könnyebb lesz, majd más lesz! Érdemes is, egy kis -
18   18|       beszélgettek egymással, mint más ember? Néha hajlandó volt
19   18|            majd ujra, de egy egész más világban. Milyen lesz az
20   21|        őket, fügét, szamárfület és más egyéb jelvényeket mutogatott