Rész

 1    1|        ittak, a dámák meg az urak csendesen szörpölgették a forró puncsot.
 2    1|            jólövő, morva.~A leány csendesen, édesdeden sirt. Ábrám megszorította
 3    2|           csak megszólalt tompán, csendesen:~- Mert megcsalja az apámat.~
 4    3|        feje fölött gyertyák égtek csendesen, mozdulatlan lánggal.~Nem
 5    3|       nyomasztó szomoruság; olyan csendesen voltak mindig, mintha a
 6    4|            aztán mellette vagyok.~Csendesen jó estét kivántam, halkan,
 7    4|    Mentünk egymás mellett szépen, csendesen. És ezt oly természetesnek
 8    4|   szoptatja a mi kicsiny fiúnkat. Csendesen szólok hozzá:~- Miért sütöd
 9    4|        asszonyka int a kezével:~- Csendesen, ne szólj, mindjárt elalszik.~
10    6|            Szakítottak a témával; csendesen élvezték az éjjelt. A gyerekek
11    6|        kezet adott Búl Emilnek és csendesen mondá:~- Vétesse le magát,
12   10|        Hova megyünk most? - kérdé csendesen.~- A hova akarja!~Kézen
13   10|         lenni?~- Igen! - mondá az csendesen.~A barát valami különös
14   12|               IV.~Visszavonultan, csendesen éltek a kis városban. Csak
15   12|           Jobban szeretett otthon csendesen horgolni, a járókelőket
16   12|           a léha tömeget, a leány csendesen horgolt és nem sokat törődött
17   13|        arczu férfi és köszöntötte csendesen, hangosabban.~Fölrezzent,
18   14|       rokonához.~- Nincs! - mondá csendesen a leány.~A kis Cras a könyvből -
19   17| legnagyobb fiu szüleihez fordulva csendesen így szólott:~- Honnan fogjátok
20   21|          gázlángok hiába égtek és csendesen, kényelmesen nézegették