Rész

 1    3|    világosan láttam különös, de kedves arczukat, a kik az én véremből
 2    4|      egész világosan láttam egy kedves szempárból eltünni a szomorúságot
 3    6|         Az udvar csakugyan igen kedves és szines volt ezuttal.
 4    8|      már annyira rájárt a szája kedves szavára, hogy a mikor már
 5    8|     emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból
 6    9| szakálla, egyenes irányban álló kedves sárgás szemei voltak. Tetszhettek
 7    9|         ácsorgó alakjai, azok a kedves páros alakok, a kik akkor
 8    9|     vidéken jártak.~- Oh milyen kedves dolog ez, egészen más emberek,
 9   11|    másnap már simogatta. Nagyon kedves volt előtte, mindig szerette
10   13|  Bizonyára csudálkozott, hogy a kedves szőke fejre nem volt irva
11   18|         a hullámok fölött. Az a kedves szürke szemei néztek még
12   19| mosolyogva szorította markába a kedves kis szerszámot és egészen
13   19|         csókolja: «Jó éjszakát, kedves!» «Jó éjszakát!» Alusznak
14   19|     domborubbnak lássék.~Nagyon kedves volt igy az élet. Esténként -
15   19|          szivéből szomoruan. És kedves vágásu szemei megteltek
16   21|    kicsiny, még akkor is nagyon kedves lett volna. Igy is egyre
17   21|        és csillogó, szeszélyes, kedves, pajzán és kegyetlen.~Fogta
18   21|   szájával ásított.~- Mit ásít, kedves barátom! - kérdé egy szinész-asszonyság,
19   21|        először sirni. Iszonyuan kedves volt. És ekkor látták szitkozódni.