Rész

 1    1|           bölény, ez a bölény!~Az utolsó bölény, melyet negyven évvel
 2    1|      nincs már talán csak egy, az utolsó...~- Hallod, a bölény! -
 3    3|           mindegyre romlottak, az utolsó esztendőben megtörtént nem
 4    3| gyermekeire rá sem mert nézni.~Az utolsó hónapban, isten tudja honnan
 5    3|          szemekkel olvasta a férj utolsó sorait:~«Még tavaly szeptemberben
 6    3|           most értette meg a férj utolsó szavait.~Most előszörre
 7    7|          sem, hogy történt, de az utolsó nehéz napokban valósággal
 8    7|     hangtalan sirás elfojtotta az utolsó szót. De bátor és erős lány
 9    8|         kérdezték, késztették. Az utolsó negyedórákat élte, a legutolsót.
10   12|        régen sejtett már, hogy az utolsó években édes anyja megcsalta
11   15|          meg jól; mindaz, a mi az utolsó órákban történhetett vele,
12   15|       mindez még nem minden... az utolsó?~
13   15|                           III.~Az utolsó a levél volt, melynek maradványát
14   18|        dolgot, de testvére épp az utolsó időben egészen izgatott
15   18|        eddig még semmit, mégis ez utolsó perczben a szűz lélek tele
16   18|          képek örökre elmulnának, utolsó káprázatként megjelent előtte
17   19|       elhozta a páholynyitogatóné utolsó havi fizetését. A megboldogult
18   20|          ideálja». Hozzám irta az utolsó levelét.~Az agár fölvetette