1-500 | 501-517
Rész
1 1| látott.~Elfelejtkezett arról is, hogy asszonyok vannak még
2 1| serényeb volt vendégeinél.~Ott is találták, a kicsiny vadászával,
3 1| látták, hogy a hegyek alja is fehér már. «Hó van!»~Mindannyiuknak
4 1| alispánékra... Elregélte azt is, a mikor apja először ültette
5 1| Igazságtalanul vert meg, most is mondom, igazságtalan volt
6 1| szeretett kártyázni.~Most is egy nap, hogy öcscsét mulattassa,
7 1| magát. Egyszer oszt azt is abban kellett hagynia, az
8 1| előtt, de kiket még most is jobbágyainak nézett. Kik
9 1| A mi néha tán eszébe is jutott Ábrámnak...~Verni,
10 1| mikor a csinyt tevő béres is elfutott előle. Dühvel és
11 1| megfagyott, még az árkokban is úgy összeállott, hogy megbírta
12 1| senkit, még Perei Krisztinát is elküldte Kolozsvárra, szinházba,
13 1| számtartót, a belső tiszteket is bekergette a falubéli kastélyba,
14 1| cselédleányokra.~Éjjel - többször is - lovat nyergeltetett neki
15 1| nagyokat nyögött, nevetett is. És ráült a megvadult ménre
16 1| Egyszer-egyszer beszédbe is ereszkedett vele. Megkérdezte:~-
17 1| tőlem, mi?~- Nem.~- Nem is szomoru?~- Nem, miért lennék
18 1| beszélte a leánynak, hogy is ragadt ő itten. Olyan bőbeszédű
19 1| kicsi Penészvirág. Magát is ki akartam dobni, de tél
20 1| kidugta az ablakon.~Nem is pelyhek, teljes, nagy, puha
21 1| erdélyi havasok fölött. Nem is havazás ez többé, mert az
22 1| Milyen gyönyör hallgatni is ezt az ezüst éjszakát, hát
23 1| tőle, előle Moldovába. Maga is, a fagytól, olyan ábrázattal,
24 1| Péter. Néha álmában szólt is egyet-egyet, kutyát, lovat
25 1| Együtt megyünk. Húzz csizmát is. Menj ki, nyergeld fel Muczit
26 1| Lazarinomat, vadászkést is hozz, magadnak fegyvert,
27 1| érzéstől alig tudott lélekzeni is.~- Oda, oda, siessünk.~Beértek
28 1| összevérezte magát, lélekzete is elfogyott, minduntalan kérdezte
29 1| Visszafojtotta lélekzetét is, hogy jobban halljon.~Hallott.
30 1| cserjéket... Még olyan vadak is, melyek nem tanyázhatnak
31 1| közeledik feléje, már látnia is kellene, már biztosan feketéllik...
32 1| mászkált a hóban. Egy félóra is eltelt igyen. Zaj hallatszott,
33 1| megint elhallszott. A szellő is megállt szinte egy perczre.~
34 1| tartotta itt e tehetetlenül is óriás hatalmu emberrel,
35 1| kinek világtalan szeme is jobban tudott parancsolni,
36 2| elbeszélés, irta: ...»~Tárgyaim is voltak pedig; sőt nyolcz-tiz
37 2| segítségemre jön.~A véletlen most is megjött, de csak későn,
38 2| maradj, egy óra mulva ugy is tovább megyek, ki a vasúthoz,
39 2| Abban a lélekállapotban is észrevettem, hogy kedvetlenül
40 2| Kevesebb fizetésért?~- Ingyért is... Volt egy, azaz két tanulmányfejem!
41 2| analizis, utálom, tettem én is, de látom, hogy hazugság.
42 2| hazugság. Kidoblak, ha te is beállsz az újkori haruspexek
43 2| hétig nem leltek rá, végre is az utczán fogták el. Ütötték,
44 2| Nem tudtam tőle meg mit is. Rossz, mert rossz, nem
45 2| jobb, mint otthon.~Végre is - elismerem, szabályellenesen -
46 2| negyedórás. Azt hittem, már nem is válaszol. De egyszerre csak
47 2| asztalosmesterségre fogtam, abban is ügyeskedett, mégis egyre
48 2| büntetése letelt, helyben is szükség volt, a megjavulásában
49 2| elment az intézetből, nem is engedtem, hogy búcsúzkodjék
50 2| magamtól, mért van ez itt. Őt is megkérdtem nehányszor.~-
51 2| megcsókolom a kezét, szinházba is elmegyek vele, csak haza
52 2| börtönében; megszántam, biztam is, hogy megokosodott, beletörődik
53 2| fogom mondani. Vagy nincs is rá szükség, lemásoltam magamnak
54 2| Valamelyik délután még könyekre is fakadt, mert nem akarta
55 2| útat kereshetett. A fiu is megállott. De aztán hirtelen,
56 2| vallott, hogy már másoknak is beszélte. Lassan vontatva,
57 2| látni többé.~- Hát még nem is sejt semmit?~- Nem. A dolgok
58 2| adhatnék neki!~Különben nem is érzi magát olyan rosszúl,
59 3| pályája és valami vagyona is, ezt a pályát megkezdeni.
60 3| férfihez menjenek nőül, a ki el is tudja őket tartani...~Ezek
61 3| a gondok ott ültek most is a halott arczán és a sárgafényü
62 3| nekem, akármennyire kinoztam is magamat vele. Hiába néztem
63 3| bátyám és köztem az életben is nagy volt, most egyszerre
64 3| A férj még tréfálkozott is:~- Mégis van valami bajom
65 3| ötvenezer forint! A gyerekeknek is juttatnál belőle tiz-tizet,
66 3| fordult el, hanem akárhogyan is haragudott a csinizmusért:
67 3| pillanatig élt, aztán nem is ébredt fel többé azalatt
68 3| kellett törlesztenie. Végre is kiteremtette, sőt a mikor
69 3| szelvényt, még jó kedve is volt.~És a mi kis pénze
70 3| rövidruhás lány korában ő is szeretett valakit. De az
71 3| lesz, ő már vén lány. Az is igaz, hogy egy kissé fura
72 3| egészen jól - egy évig. Reggel is olvashatott az ágyban -
73 3| ágyban - otthon takarítania is kellett - nyáron a Salzkammergutban
74 3| félénken ugyan, de végre is jelentkezett benne az élet
75 3| fölvette a biztositott összeget is - és mehetett haza gyermekei
76 3| halott emlékétől. De útközben is többször gondolt arra, hogy
77 3| többször elgondolja.~Végre is nyomát vesztette ennek a
78 3| találkoznia kell vele akárhogyan is.~Este felé felment újra
79 3| kit valaha szeretett.~Nem is köszöntek egymásnak, némán
80 3| támaszkodva. Tán két percz is elmult addig, mig megszólalt.~-
81 3| beszéljenek egymással. Végre is az asszonyban érett meg
82 3| elgyengitette.~Talán álmos is volt, mert alighogy ledőlt
83 3| szükséget. Akárhogyan halok is meg; téged gazdaggá tesz
84 3| Szerencsére - ha kerülő úton is ‑ rögtönösen útazhatott
85 3| háziorvos udvarlása, melyet el is fogadott.~Egész világossággal
86 3| megcsalta a halottat, hanem azt is, a kit szeretett akkor,
87 3| megérteni, de lassanként rajtok is erőt vett valami nyomasztó
88 3| a tulajdon gyermeke. Meg is ölelte hideg tetemét, de
89 3| zokognia kell.~Néha éjszaka is felköltötte:~- Emlékszel-e
90 3| éves még és erre a korra is éretlen, satnya.~Nagyon
91 3| napjai, sőt nyugodt hetei is voltak. Ilyenkor kiengedte
92 3| kiengedte a kis lányt az udvarra is.~Máskor mind a ketten valóságos
93 3| takarékpénztári könyvecskét is elvitte a polgármesteri
94 3| leszel!~Addig azonban nagyon is szegény volt a kis Mari.
95 3| volt annak a reménységnek is, hogy még jóvá tehet valamit.~
96 3| pénzzel, hogy a kicsike is meghalt.~«Akármi», - azt
97 4| egész életen át.~Nappal is, de különösen álmatlan éjeken
98 4| gondolatra, ha megtalálnám!~Végre is feltünt újra. Egy kocsin
99 4| jere... jere...~- Én is az vagyok... ne menj el...
100 4| jöttek ide keresni. Én is. És néha úgy tetszett, meg
101 4| És néha úgy tetszett, meg is leltem. Mintha az orgonavirágok
102 4| lettem, a gyermekleányt is megnövesztette a képzelődés.
103 4| ébredtem, hogy a csók édessége is álom volt, ebből a hamis,
104 4| szürke csillag. Még most is világít nekem, még folyton
105 4| mendegéltem utána.~De legelőbb is élni kell, életben maradni.
106 4| eszembe, és ezt talán el is mondottam félhangon. Csakugyan
107 4| mellettem elrobogó kocsikban is párosával ülnek. Egy utczasarkon
108 4| megcsókolják az utczán és meg is nagysádolják. És az új házasok
109 4| régen volt, és még több is: valami határozatlan, meleg
110 4| érző feleség.~Talán érezte is mindazt, a mit ezek, csak
111 4| csak hogy nem mondta, és én is szerettem volna, hogy ezt
112 4| nevettek vidáman. A gyerekek is nevettek, a mikor a néni
113 4| egy úrral jött, és az apa is mosolygott, a mikor kipirult
114 4| mit teszek. Talán vártak is reám...~*~Este van, szigorú
115 5| csak jönne már, ha öreg is!~Aztán behunyom a szememet.
116 5| voltam-e az? Én, én! Hisz most is, csak behunyom a szememet
117 5| köszöntötte a kevély Palermót, nem is látta. Pedig most már egész
118 5| megmerevedve várja még ma is, nézi a tengert, a hullámokkal
119 6| elszakithatatlannak látszik, annak is kéne lennie, mégis elszakad.~
120 6| és az valamit még javit is rajtuk. De némelykor azon
121 6| az ajtón túl a szobában is, hiába fekszenek annyian
122 6| csizmához. Négyszer annyi is elkelne. Veszekedés van
123 6| egymásnak.~- Végre nekünk is kell élni! - mondá az asszony.~
124 6| másik. Már a lakás falai is telitve voltak a gyereksirás
125 6| elég erős volt, sőt csinos is, ha nem nevetett. Ilyenkor
126 6| akar. Sőt elhatározta azt is, hogy gyüjt pénzt és mihelyest
127 6| olvasott. Egyszer‑egyszer el is felejtette, hogy nem leány
128 6| szivárványos vizben.~Ágy is volt a vizitszobában; a
129 6| vehessen! Meg aztán az nem is érne semmit. Valami idegennek
130 6| rokonai, honvédtisztek - is megajándékozta egykor névjegy-alaku
131 6| hogy honnan szerezte. El is készitette, hallotta is
132 6| is készitette, hallotta is magában a párbeszédet:~-
133 6| pénzed van a bőröd alatt is. És nekem agyon kell kunyorálni
134 6| beszélgetni hozzájuk Búl Emil is.~- Emil! - mondá az adótisztné -
135 6| átváltoztatta ezüst-trikóvá. Arcza is egészen kellemetesre vált;
136 6| folyton pipázik. De most ezt is megbocsátotta neki, oly
137 6| feleségének, ‑ annak idejében jót is kaczagtak rajta - hogy az
138 6| egyszer volt levéve, akkor is együttesen, több iskolatársával.
139 6| lefeküdtek, részben aludtak is, részben az ágyban való
140 6| sóhajtott:~- Egész éjjel is elülnék itt kint!~Az udvar
141 7| kurizálni ment és azok otthon is voltak számára, nem is.
142 7| otthon is voltak számára, nem is. A cselédek azt mondták,
143 7| De a mint belépett, itt is valami változást vett észre,
144 7| nélkül, kitört:~- Talán végre is legcélszerübb volna, ha
145 7| most magát sehol!~Végre is mindent megértett. Egy hirlap
146 7| sőt felmegy a hivatalába is. Legelsőbb persze a miniszterhez
147 7| csak a legcsekélyeb hibát is. Hátrálékom nincs. Össze
148 7| elég kényelmes élet nagyon is meglátszott rajta azelőtt.
149 7| öltözködésében nem változott; most is pontos, tiszta, csinos szinte
150 7| ezekre az emberekre - rá is mosolyogtak, az ismerős
151 7| ebbe a lányba. Előbb ezzel is csak csendes és nyugodt
152 7| volna elkeseredésében és meg is teszi bizonynyal, ha nem
153 7| már vagy negyven lépést is mentek együtt és nem szólt.
154 7| elhagyta az egész világ is, én azt szeretném, hogy
155 7| esküvőről rabságba, börtönbe is kellene menni vele!~A tied
156 7| szemet szúrt a miniszternek is, egy katholikus főúrnak,
157 7| nyomok visznek nászágyához is. Apja akasztófán fog kimulni
158 7| a legédesebb lány várja is. Megváltoztatni az ő becstelen
159 7| VII.~Tardos Ferencz pénzt is kezelt. A mi kézi pénztárában
160 7| követték át az ujvilágba is...~ ~
161 8| hasonmása lett volna. Ugy is örült, örvendezett neki,
162 8| ott ragyogott a fölirás is Takarék Pénztár, a mikor
163 8| fölött. És akár ki jött is föl az igazgatósági szobába,
164 8| hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte a városban,
165 8| rakonczátlan gyerek utána is kiabálta: «méh... méh!»
166 8| akadályozni őket.~A méh is egyszer... A fullánk mérges
167 8| a méhnek...~Ő maga ilyen is volt mindig. Az volt mint
168 8| kicsit várjon még. Várt is, különösen ha biztos volt
169 8| soha el nem adott egyet is, neveltette, gyarapította,
170 8| gyüjtenünk kell, gyüjtsön maga is, takarítson s tegye be hozzánk,
171 8| már izét mondott, ő akkor is csak a méht emlegette. Tanulmányozta
172 8| emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból
173 8| bizonynyal. Sőt gúnyolta is a híres örök-hagyókat, azt
174 8| nyakravalójába való tűt is föllelte azonnal az óriási
175 8| élt és valamelyest már ő is ösmerte e khaoszt. Sőt az
176 8| értéktelenebb tárgyakhoz, hozzá is szabad volt nyúlnia, de
177 8| hetven éves lett, még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán
178 8| homlokzatán a nagy kőméhnek is kezdett befelé mohosodni
179 8| Szokása ellenére borral is élt és az a lábába ment,
180 8| ára elmegy... Aztán mit is lehessen...~Végre is nem
181 8| mit is lehessen...~Végre is nem rossz ember. Itt van
182 8| palotán. Hogy «olyan légy te is».~A szolga megrázta: «Uram...
183 8| egészen csendes volt, rá is nézett, hosszan, különösen,
184 8| különösen, talán mondani is akart valamit. De nem tudott
185 9| frizurájok egyenlősége által is hasonlók egymáshoz. Majdnem
186 9| férfiakra. Az egyik leány is egészen olyan már, mint
187 9| oly telt. És mintha álla is más volna, hiányzik szinéből,
188 9| gyujtogatták a légszeszt, itt is fel kellett gyujtani a luszterokat.~
189 9| volna az alakokat. Legelőbb is két csoport vált el egymástól,
190 9| megfeledkezett, hogy ha egyetlen egy is, de férfi van jelen s úgy
191 9| helyeiket. Nyilt az ajtó is, megjelent az inas, hogy
192 9| igy kivilágítva kivülről is. Egy kevés dolgu ur meg
193 9| Egy kevés dolgu ur meg is állt az utcza ellenkező
194 9| oldalán s megbámulta. Különben is rendes élet folyt az utczán,
195 9| utczán, melynek kocsijárója is aszfalttal volt burkolva.
196 9| lát.~- Igen, de néha akkor is, ha látom, például most.
197 9| volna őket valaki. Aztán nem is igen figyeltek rájuk, ha
198 9| meg elkomolyodott:~- Nem is volna rosz, talán van is
199 9| is volna rosz, talán van is benne valami.~- Bizony nagyon
200 9| konyhára.~- És ha rossz is volna, önnel ülnék egy asztalnál.~-
201 9| Szóbeszéd. De mégis nekem is gyakran úgy tetszik, hogy
202 9| mint én, talán sok különb is, csakhogy maga nem ismeri
203 9| Tetszhettek és tetszettek is egymásnak.~- Maga sohase
204 9| enélkül a tudat nélkül tán nem is beszélnék ily bizalmasan
205 9| szintén ez. Nem, van még több is, például az is, hogy tudom:
206 9| még több is, például az is, hogy tudom: a mely perczben
207 9| Sokszor magát a szerelmet is. Néha azt hiszem, hogy örökre
208 9| volt már olyan pillanatom is, a mikor meg voltam győződve,
209 9| óra van, sötét, talán nem is illik.~- Az igaz, hogy ön
210 9| asszonynak.~- Vegyen nekem is! - mondá a lány.~Gesztenyét
211 9| jól, hogy szinte hittek is benne már és a heves szavakra
212 9| kedvem könyörögni, ha javamra is válna. Ön kell egyedül.~-
213 9| sötét közben a férfi meg is csókolhatná... Majd félt
214 9| hegyoldalba tűz. Meg sem is érezte hol van, a mint azt
215 9| szerelmesek szokták. A szeme is kifáradt végre a keresgélésben,
216 9| melyen - talán leheletétől is - lassan jégvirágok képződtek.
217 10| orgona-virágba. Talán betegség is ez, hogy az orgona-virágba
218 10| Husvét után volt, az ünnep is jó későre esett, lombosak
219 10| kék virágfa. Levele nem is látszott még a temérdek
220 10| merészen és büszkén, de magam is aggódva néztem körül. A
221 10| Talán csakugyan tudtam is akkor ezt a nehéz nyelvet,
222 10| nagyon érdekeltek engem is. A bogarakról a lepkékre
223 10| egy kissé szégyenkeztem is. Pedig tizenkettedik évemben
224 10| évemben voltam már, a lány is tiz. Sokat tudtunk mind
225 10| alig mertem megmozdulni is. Bántam, hogy elcsaltam
226 10| És ha egy kissé elpirulva is, beszéltem arról én is:~-
227 10| elpirulva is, beszéltem arról én is:~- Hát csak hadd mondják!~
228 10| elgondoltam volna olvasás nélkül is, vad, fantaszta, különös
229 10| napsugárral sem, mely erről is, arról is - a hogy a virág
230 10| sem, mely erről is, arról is - a hogy a virág hajlongott -
231 10| végigfutott rajta. Egy fiatal gyik is éppen ott szaladgált a bocskorán,
232 10| emlékszem csak egy részére is azoknak a gondolatoknak,
233 10| gyermekibb fejemet. Az érzésre is csak ugy emlékszem, mint
234 10| forduló szó, mely akkor is feltünt nekem, ez, hogy «
235 10| Nem tudta meg senki. Nem is csufoltak bennünket tovább,
236 10| tudta kötelességeit, nem is állott szóba más fiuval
237 10| orgonavirág-koszoru...~A többit tetszik is tudni, három fiatalabb lánytestvére
238 10| férjhez kellett menni azoknak is. Megkérték - elment, eltűnt.~*~
239 10| asszony. Közönyös irántam ő is, én is egészen közömbös.
240 10| Közönyös irántam ő is, én is egészen közömbös. Pedig
241 11| mindkettő nagyapa már, - meg is mondták nyiltan:~- Vigyázz
242 11| egyszer!~Az öreg Jób ravaszul is, megvetőleg is intett a
243 11| ravaszul is, megvetőleg is intett a nagy kezével:~-
244 11| feltörhették, a mint fel is törték egyszer. Régi leveleket,
245 11| vagyok. Neki nem jó, sáppad is, fogy is, majd megúnja!~
246 11| nem jó, sáppad is, fogy is, majd megúnja!~És a mig
247 11| nyirt haja és szakálla alatt is. Apró kék szemeiben, hatalmas
248 11| egészséges gyermek. Eh, végre is aggastyán már, csak a rövid,
249 11| pedig sietett bárhogyan is és mindenáron biztositani
250 11| számára. Néha ez sikerült is, de csak igen kis összeg
251 11| mint egy szakácsné, azt is megfizetik. Add nekem ide
252 11| tette. Még az unokáinak is ő keresett férjet, feleséget.
253 11| biztosságban akarta látni és úgy is látta. Ha valamelyik fiának,
254 11| szemben sem. Adott annak is annyit, a mennyit egy más
255 11| vagy nem bánta, ha tetteti is. Fiatalsága, frissesége,
256 11| de bevallotta a fiának is, hogy soha egyetlen-egyet
257 11| egyetlen-egyet sem igy. A lelke is nevetett, a mikor rágondolt
258 11| virrasztott, imádkozott maga is. Hajnalban megjöttek a fiai,
259 12| bizonynyal, de esetleg holnap is meghalhat.~- Köszönöm, -
260 12| szólt Gold István - én is azt hiszem.~Magában pedig
261 12| gondolta: tehát ha csalással is, de sikerült megbizonyosodnom
262 12| megbizonyosodnom arról, a mit ugy is tudtam, hogy meghalok.~
263 12| mert megért száz forintot is.~
264 12| egyszer eszébe jutott az is, hogy most ő milyen gazdag,
265 12| mikor bálozni kezdett, nem is tánczolt vele. Ez a prófán
266 12| takarékos még mozdulataiban is. A mikor kiterítve feküdt
267 12| arczát, arra gondolt, hogy ő is ilyen lesz, ha meghal.~Egy
268 12| pár hónap alatt azonban ő is belefáradt a fájdalomba,
269 12| elmélyedésben. Egy kissé vérszegény is volt, fürdőre kellett mennie.
270 12| visszaszerezték életkedvét is. Örült a kirándulásoknak,
271 12| mibe ilyesmi kerül. Végre is fukarsága győzött, nyárderekán
272 12| Nos igen. Azt sajnálni is kell.~Az özvegy elmenetelük
273 12| czifrálkodási vágyát, sőt olyanokat is érintett, a melyekre fullasztó
274 12| naptól fogva a leány iránt is csak olyan szigoru, sőt
275 12| elmozdítsa.~Immár Heléna is szenvedett e sajátságos
276 12| itt csak az ablaknál ül is: többet lát, többet élvez,
277 12| mondá az asszony. Heléna is szerette az ablakokat. Néha
278 12| ablakokat. Néha egész délelőtt is kinézett rajtuk, mint a
279 12| sorsa fent a szinpadon nem is érdekelte valami nagyon.
280 12| egy fiatal hirlapiróval is megismerkedett Gold Istvánné.
281 12| Gold Istvánné. Az czikket is irt az érdekében. Egy kis
282 12| vették. De ha siker nem is támadt a nyomában, szerzett
283 12| ülnek. És a fiatal ember is gondolkozóvá lett egyszerre,
284 12| pedig nem tervelt s nem is sejtett semmit. Tett-vett
285 12| Tett-vett nyugodtan. Sőt jól is érezte magát, egészséges
286 12| lelke nem kivánt semmit is.~Tizennyolcz éves, világos
287 12| a ki nem keresi a nőben is a raçet, szépnek is találhatta.
288 12| nőben is a raçet, szépnek is találhatta. Ezt pedig kevés
289 12| olyan egyszerü volt terve is.~Pethes Antal - igy hivták
290 12| rossz.~A fiatal ember terve is majdnem egészen ez volt.
291 12| leánynak, a kihez verseket is irt. Sajnálta egy kicsinyt
292 12| Kezdődjék tehát a munka!~Munka is az, szerelemre kelteni egy
293 12| beszédes lett. A férfinek is heves vágya támadt megvallani,
294 12| érzését, legtitkosabb titkait is. Mint mikor a bűnöst valami
295 12| legelsőbb találkozik, őt is a gyónás vágya sodorta magával.~
296 12| szegény leány történetéről is, nem feledte el elmondani
297 12| néma volt áradozásaira is. - Lehetetlen volt kivenni,
298 12| voltak, beszédjökből azt is kivette Heléna, hogy várnak
299 12| uzsonnákat, kokettirozott is egy kicsit, egyszer-egyszer
300 12| pár órát volt az urával is, akitől hamarosan elválasztatta
301 12| kaczérkodásokban nagyon is sok volt a kegyetlenségből
302 12| reményt nyujthatott bárkinek is. Leány maradt mindvégiglen
303 12| igy sajnálkozott: a szemei is könybe lábadtak. Talán a
304 13| vidám homloka fölött, az is milyen édes!~Valami nagy
305 13| reggelizett, ebéd alatt is erről folyott a szó, de
306 13| folyott a szó, de mintha nem is róla beszéltek volna, ült
307 13| férjén kivül valaha mást is szeressen. Egy kis, sovány,
308 13| és a nagy, éles köveket is. Föl-fölsikoltott álmában,
309 13| az egész házra, férjére is. Csak a kis Hanna arczán
310 13| anyjára és egyszer rajta is kapta, amint szobájában,
311 13| és megölelte. És sirt ő is édesen keservesen, a leghalványabb
312 14| a mesterséget, hogy éhen is jóllakottnak lássék. A kis
313 14| Nem talán, de tényleg így is volt, a sors kegyetlenül
314 14| Akárhogyan szükölködött is a jelenben: jókedvét alig
315 14| az, az öreg asszony nem is tudott vele kijönni, kapta
316 14| könyvből - tanult akkor is - felütötte a fejét:~- Épp
317 14| A szobát kiadjuk ezentul is, abból megkapjuk a házbért.
318 14| tantok kis diákokat és azért is kapom a sok pénzt. Gyöngyen
319 14| krumpli-levest főzni!~Főzött is eleget. Legfőképpen azon
320 14| az igazat megvallva - nem is sokszor gondoltam rájuk.
321 14| felkiáltottam magamban:~- Ah, mit is akar az a gyerek! hisz egy
322 14| hisz egy férfi egymagában is olyan nehezen tud megküzdeni
323 14| gyermek létére másokért is harczol!~Elvérzettek, elzüllöttek
324 14| elképzeltem. Nem, még annál is jobban. Egy nagy villamos
325 15| hidfőig.~A várakozók zöme most is, mint reggelenként rendszerint,
326 15| fődolog, hogy egy leány is jön velünk. Egyedül álló,
327 15| egy királyleány. Rátartó is, az Amusant eleven alakjai
328 15| mellszoboré. Oh, be különös fej is. Fekete haja szinte természetellenes,
329 15| szabad erre járni, a Duna úgy is szijja magába az embereket!~-
330 15| kisasszony, ez az. - Továbbá azt is gondolja: «névtelen lányt
331 15| lépkedtem. A leány hallgatott is reám, nem is. Egy-egy szó
332 15| hallgatott is reám, nem is. Egy-egy szó érdeklődést
333 15| Azon a jogon, a min maga is, más is, minden halandó
334 15| jogon, a min maga is, más is, minden halandó ember köteles
335 15| majd más lesz! Érdemes is, egy kis - szerelemért?~
336 15| neki. Lassanként többet is, hogy az apja nyugalmazott
337 15| tanitónőnek szánta, folyamodott is a városhoz, a hol most vagy
338 15| talán ezer forint fizetéssel is...~Egy városi képviselő
339 15| ád és von el. A neve nem is név többé, hanem egy misztikus
340 15| lehet biztosan tudni. Nem is nagyon gazdag, nem is nagyon
341 15| Nem is nagyon gazdag, nem is nagyon eszes, miért engedelmeskednek
342 15| Eligértem mind a jövő évieket is. Eligérte mind.~- Tehát
343 15| Eligérte mind.~- Tehát nem is ment tovább?~- De muszájt.
344 15| személyesen, mert az a fő. Apám is azt mondta, hogy ez a fő,
345 15| ablakban, mit csináljon, ha nem is szivarozik!~- És a többi?
346 15| talán ezer forint fizetéssel is -~Bólintott a fejével, úgy
347 15| hallotta ezt a mondást százszor is, bizonynyal gondolkodóvá
348 15| bizonynyal gondolkodóvá is tette, éjszakákon át álmatlanul,
349 15| lázasan vitázott magával: hogy is van hát ezen a világon?~
350 15| öreg - talán a férjénél is idősebb - asszonyság, a
351 15| Erre a szóra édes anyja is, testvére is kifutottak
352 15| édes anyja is, testvére is kifutottak a konyhából és
353 15| a szerencsétleneket én is. Protegáljam a lányukat?~
354 16| miattunk.~Nos, hát Katóka is siet elejbe hivatásának,
355 16| leander-ág.~Szürke ruhában is rózsaszinü volt ez a kis
356 16| láttam. Hogyan kisasszony, ön is!? De ez ismeretségünk kezdetén
357 16| Hiszen mindezeket talán tudni is tetszik, de arról a viszonyról,
358 16| érzés. Ezt mindjárt meg is akartam mondani, de felugrott
359 16| én mindég tudom, az okot is rendesen. Mi baj Katóka?~-
360 16| hogy tenmagaddal szemben is tele légy reserve-vel...~
361 16| egyetlen titkos kincseim! nem is árulok el belőlük semmit,
362 16| és nem tudok semmit. Nem is akarok tudni, nem akarok
363 16| alakját.~Holnap már úgy is késő.~Édes kis martyrom,
364 17| világon, ha nekem nincs is jó kedvem. És nincs igaza
365 17| Terrorizálják a sötéten irókat is, mondván: hazudtok! hamisítjátok
366 17| I.~Én is szegény ember vagyok, a
367 17| ember vagyok, a rokonaim is jórészt szegény emberek,
368 17| ők, a Fiala-család, nem is voltak éppen szegények.
369 17| A férfi, a családfő úgy is meg volt elégedve a dolgokkal.
370 17| gyermekek, a szegénységben is kényeskedő feleség, a tarka
371 17| huzódtam inkább. Sőt vonzott is ez a különös ember, kiben
372 17| képesség. Aztán a mestersége is tetszett nekem; sáfrányárus
373 17| az utazója. Ilyen ember is, legfeljebb, ha egy millió
374 17| egy.~De neki már az apja is az volt és a legnagyobb
375 17| volt és a legnagyobb fiát is annak nevelte. Igy történt,
376 17| mindig hozzá tette ezt is: «Most egy drága könyvet
377 17| mikor már ott laktam, akkor is sokszor szóba hozta ezt
378 17| értéktelen s kicsi legyen is, értékre, nagyságra rettenetesen
379 17| boldogsághoz hozzájárult még az is, a mit e két mondásban szokott
380 17| hozattak.~Mindez elveiért nem is volt valami nagy barátja
381 17| nem varrta.~«Az ember ne is dicsekedjék, csak menjen,
382 17| petroleum-lámpás - mely füstölt is - világította meg a jelenetet.
383 17| hitelbe, holnap se megyek!» Én is beszóltam a szobámból, mert
384 17| bort akart hozatni és engem is invitált, menjek be majd
385 17| ezen a földön, néha betegek is voltak. Sőt tavaly márcziusban
386 17| rá. Néha ötszáz forintot is küldenek vele a postára.~
387 17| magától és mástól az ételt is és egyszer, a mikor sajtot
388 17| emlékezetes vacsorán én is ott voltam, mert az a legnagyobbik
389 17| ez estén csakugyan bort is hozatott, az asszony egyszer
390 17| a lapban.~- Jegyeket nem is nyomat hát külön?~- De igen,
391 17| hát külön?~- De igen, azt is.~A jegyesek boldogan néztek
392 17| hozományt odaadták.~Halványan az is rémlik most szemeim előtt,
393 17| hogy egy hires ügyvédet is láttam az nap reggelén Fiala
394 17| elsikkasztott pénzt. Úgy is lesz bizonynyal, most is
395 17| is lesz bizonynyal, most is látom néha a hallgatag Kristófot;
396 17| katona, már számvivő őrmester is.~
397 17| amit boldog emberek nem is szoktak látni soha, mert
398 17| volt előttem: haldoklásában is boldog, mert hitte, hogy
399 17| hogy még második unokáját is meg fogja látni.~Egy életkedvvel
400 18| Csakugyan, a kisebbiknek is úgy tetszett. Félt is egy
401 18| kisebbiknek is úgy tetszett. Félt is egy kissé. A nagyobbik nem;
402 18| halált. És egyszerre a homály is, a lelke is tele volt véle
403 18| egyszerre a homály is, a lelke is tele volt véle és még meg
404 18| a kisebbik leány - mohón is, borzongva is. Kevés vártatva
405 18| leány - mohón is, borzongva is. Kevés vártatva azonban
406 18| darab idő óta az ő szemeit is kerülte az álom. Egészen
407 18| csalta őket kifelé.~- Nincs is ruhánk miben menni! - mondá
408 18| Ilyenkor néha két napig is odamaradt és valamelyik
409 18| életet:~- Tudod, Dóra, jobb is volna úgy, ha nem volna
410 18| beszéltem volna egygyel is! Akkor azt hihetném, hogy
411 18| lelke átömlött az ő lelkébe is és egyek voltak egészen.~*~
412 18| utazott aztán, onnan irt is egyszer az öreg Rubinnak,
413 18| akar visszajönni.~Már arra is gondolt, hogy vajjon mért
414 18| gondolt, hogy vajjon mért is nem lehet erőszakkal rákényszeríteni
415 18| lehet.~És a testvér előtt is kétségbeesetten rejtegetett
416 18| közelükből. A nagyobbik látta is már, a kisebbik meg érezni
417 18| szemekkel nézték és látták is a kis szoba homályában.
418 18| annyi szép leány van. Mondta is, hogy szerették azelőtt
419 18| hozzá: «Majd egyszer rólam is igy fog nevetve beszélni!»~-
420 18| az édes hizelgés, ébren is, álmában is elmondta magának
421 18| hizelgés, ébren is, álmában is elmondta magának hangosan.
422 18| az anyjuk sirján. (Rendbe is kellene hozatni egy kicsinyt,
423 18| introduktióját már itt is hallja; a fővárosi udvar
424 18| hivja. De lassanként ő rá is ráragadt a lázas sietség:
425 18| nézett szét; már ez a világ is idegen volt neki. Olyan
426 18| volt egészen, mintha az övé is lett volna egykor, egyedül
427 18| mozgott egy‑kettő. Azok is olyan lassan, álomszerüen;
428 18| lassan, álomszerüen; nem is emberek, de bábok, a kiket
429 18| szemmel, a másik lélegzeni is alig tudva, még beszélt:~-
430 19| körútra, ezt konstatálta is azonnal. Megállapította
431 19| azonnal. Megállapította azt is, hogy a szél a kerepesi-út
432 19| úton mindent elborító hóban is megkülönböztette hatását;
433 19| Egy gyerek már guggolt is ott, de a sötétben csak
434 19| Azt hiszem, szabad nekem is, a hó mindenkié.~- De én
435 19| magamnak. Dolgozzon az ur is.~Megverje a gyereket, vagy
436 19| skandalumtól. Aztán mintha igaza is volna a gyereknek. Milyen
437 19| Ha költözködik, nekem is költözködnöm kell. És mi
438 19| tovább gondolni semmire is. Bután és vakon haladt a
439 19| posztójának reflexe mián nem is volt egészen rossz szinben,
440 19| páholynyitogatóné és leánya is kérték:~- Olvasson föl valamit
441 19| ember bámulva, egy kissé meg is rémülve, de egészen fascinálva
442 19| erőfeszítés árán sikerült is neki ennyit mondani:~- A
443 19| hogy még egyéb tanácsot is akart adni, (például gazdag
444 19| testében.~A fiatal embernek is volt egy kis láza, de éppenséggel
445 19| rosszul. Melege volt; a feje is, a szive is tüzelt. Tulságos
446 19| volt; a feje is, a szive is tüzelt. Tulságos szabadelvüen
447 19| gonosz ember és sajnálta is a szegény öreg asszonyt,
448 19| eltakaritják innét a halottat is és akkor egyedül vannak.
449 19| gyermeknevelésre, az ujságokba is irhatna közegésségügyi és
450 19| legmérsékeltebben étkezett, különben is nagyon el lévén foglalva.
451 19| valamit. - Végre a temetés is elmult, - jelen volt két
452 19| jelen volt két operaházi tag is, de a megboldogult páholynyitogatóné
453 19| kosztümeket, el a hermelinköpenyt is és a halott köztük járó
454 19| halott köztük járó árnyéka is mindegyre fogyott, fogyott.
455 19| gyengének és félszegnek is, sőt egy kissé félvállunak
456 19| sőt egy kissé félvállunak is tetszett.~- Mennyire megerősödött
457 19| szólt Eszter az uton is, otthon is. ‑ Mikor lesz
458 19| Eszter az uton is, otthon is. ‑ Mikor lesz katona, a
459 19| Esténként - tizenkét óráig is - olvasgattak regényeket,
460 19| aztán - egyszer-egyszer - az is megtörtént, hogy Kőmives
461 19| megcsókolta a leány kezét. Az is megesett, hogy igy váltak
462 19| volt tanítani, sőt tanulni is.~Nagyon különös állapotba
463 19| elhagyatott angyalnak nevezett. El is akarta hozatni születési
464 19| születési bizonyítványát, irt is községe papjának, de az
465 19| aztán elveszem!»~Szerzett is magának - egyelőre csak
466 19| nagyságu palotákat épitett ő is, a lány is. Különösen ő!
467 19| palotákat épitett ő is, a lány is. Különösen ő! Többé nem
468 19| való teljes megtérítését is minduntalan fölemlitette,
469 19| akartak borulni százszor is, és a férfi győzedelmeskedett
470 19| Eszter ebédjét ne egye el. Le is szökött - a mikor meg tudta
471 19| idejében kifizette a házbért is. Azontul - úgy két héten
472 19| érzett pénz dolgában, el is akart adni egyetmást, de
473 19| feledjen el, mintha nem is lettem volna, feledjen el!~
474 19| nyakát, még sovány kezeit is, nem volt ereje többé küzködni
475 19| válaszolni, de nem szólt. Későn is volt már, sietnie kellett
476 19| Budára mennek, már csak azért is, mert Kőmivesnek hihetőleg
477 19| hozzájuk senki, igaz hogy nem is hivtak senkit).~Szegények
478 19| könnyű, finom munkát; passzió is az inkább. Eldicsekedett
479 19| Eldicsekedett véle az orvosnak is, a ki most már mindennap
480 19| leveleket. Idegeskedett is ilyenkor a fehér fej, elvörösödött
481 19| megnyugodott egy kissé. Délután is elég jól érezte magát, nem
482 19| utána nézett, egy utána is ment, néhány lépéssel mögötte
483 19| volt még mindannyi. Ez egy is be volt zárva belülről,
484 19| az van benn. Az ajtón át is érthető volt annak minden
485 19| Ostobaság! Különb lányt is láttam igy, én tőlem azért
486 20| menni akár egy tapodtat is. Igaz, hogy estve volt,
487 20| törtem az árva fejemet, mit is kéne beszélni itten, miféle
488 20| mondani mindjárt. A háznép is ebben évődhetett, a mikor
489 20| asszonyok között.» A macska is hozzám törleszkedett nyomban,
490 20| megszólalt a ház asszonya is:~- Instáljuk, sajnáljuk,
491 20| kínozta, előlgetett néki. Nem is szólongatta őket, csak munkálkodott
492 20| szóltunk egy szót sem, azt is lassan mondtuk.~Csak az
493 20| a fehérhajú Domoszlainé is megszólalt, fordulván a
494 20| bántotta többé, látta, úgy is hiába. Nem volt ébren közöttük
495 20| elhallgatott kérdést, felelt is rá rögtön:~- Szegény leány
496 20| A fáradt fiatal asszony is elment aludni.~Jött egy
497 20| hárman itt születtünk, a Sári is, a Táltos is, én is.~- Hát
498 20| születtünk, a Sári is, a Táltos is, én is.~- Hát ismeri kend
499 20| Sári is, a Táltos is, én is.~- Hát ismeri kend azt a
500 20| ismeri kend azt a házat is, a hol megháltunk?~- Mint
1-500 | 501-517 |