Rész

 1    3|        özvegyen, de gazdagon.~Az özvegy magához vette a kötvényt
 2    3|     évvel ezelőtt itt lakott.~Az özvegy nem találta otthon azt,
 3    3|      hivatalosan «áttétetik».~Az özvegy feltörte a levél pecsétjét
 4    3|        könnyű volt meghalnia.~Az özvegy mégis csak megdöbbent, a
 5    3|        bámult a rossz anyára.~Az özvegy folytatta:~- Megcsaltam.~
 6    8| fölmelegedett, eszébe jutott egy özvegy mesterné, a kinél gyermekkorában
 7   12|    leggazdagabb polgára után. Az özvegy Budapestre sürgönyözött
 8   12|        ki volt szellőztetve s az özvegy fájdalmának könyeit mind
 9   12|         apa nehéz keresményét. - Özvegy Gold Istvánné pedig most
10   12|         Azt sajnálni is kell.~Az özvegy elmenetelük előtt vásárolni
11   12|    elmultával tett kisérletet az özvegy a fullasztó csendnek megtörésére.
12   12|         az összeget, sőt a mikor özvegy Gold Istvánné hangos szóval
13   12|         sem volt arról, a mit az özvegy folyton kérelmezett, hogy
14   12|       változtatni a dolgokon.~Az özvegy ugyan megpróbálta másképp.
15   12|       elnémult, majd hirtelen az özvegy felé nézett.~Tekintetük
16   20|      lakjuk csak ketten, két bús özvegy asszonyok!~Aztán leült velem