Rész

 1    1|    Minduntalan meg-megállt s oda szólt a gyereknek:~- Kölyök,
 2    1|      űzni még egyszer vadat. Oda vágyott, annyi tűzzel, olyan
 3    1|  alig tudott lélekzeni is.~- Oda, oda, siessünk.~Beértek
 4    1|  tudott lélekzeni is.~- Oda, oda, siessünk.~Beértek a fenyvesekbe.
 5    1| majdnem egy negyedóráig volt oda.~- De, róka- meg medvenyomot.~-
 6    1|    ne nagyon távol.~A gyerek oda állott, Ábrám folytatá:~-
 7    2|      se bitóra. Az apa mégis oda szeretné küldeni. Megesküdött:
 8    3|      nyomokon végre eljutott oda, hogy ujra feltámadt benne
 9    4|     asztal terítve, mindjárt oda ültünk. Ott ismertek már
10   10|    volt, olyan sokáig értünk oda, a mig egyszerre csak nevettünk
11   11|      hogy más senki nem fért oda?! Legfeljebb még a szegények
12   14|      fazékra, a diák vidáman oda szólt:~- Bizony ez nem valami
13   14|      valami rokona vagyok és oda dölt a vállamra zokogni.~-
14   17|     ő rá és családjára nézve oda fenn jó és kellemes végzések
15   18|     szavakat többé soha már! Oda futott hozzá, átfogta derekát
16   18|     merről a szél fúj, akkor oda érünk hamar - mondá a nagyobbik.~