Rész

 1    2| Legnyomorultabbnak azon a napon éreztem magam - egész életemben - a mikor
 2    2|         végtelenül nyomorultnak éreztem magam. Halványan élt bennem bár
 3    3|           akarhatta ő sem, hogy elássam magam elevenen!~Mennél jobban
 4    4|        talapzatára ülve, belemerültem a magam árnyékába. És a mikor elkövetkezék
 5    4|             folyton hív... összeszedtem magam és újra megindultam. Mentem,
 6    4|                 a tegnapból, a mából és magam elé akarom idézni a feleség
 7    4|               tudom, hiába kényszerítem magam. A régi tekintet villog
 8    6|              tudom, te miből élsz?~- Én magam sem tudom!~Néha sütött magának
 9    9|           magára, mert én - csaltam meg magam. De már későn lesz becsületes
10    9|         hizelgés. Szokatlanul jól érzem magam, de ebben a pillanatban
11   10|                 merészen és büszkén, de magam is aggódva néztem körül.
12   10|             lombok között. Elkiáltottam magam:~- Nincs itt senki?~- Ott
13   12|           hagyom leányomnak, Helénának. Magam szereztem, egyedül mindent,
14   15|               nevet, a mikor bemutattam magam neki. Lassanként többet
15   15|                 fojtani.~Elkértem tőle, magam se tudom, hogy mertem és
16   16|                 a pillanatban úgy érzém magam, mintha még sem barátság,