Rész

501   20|                anyjáról: Azt mondta, hogy is mondta...~A fuvaros megvakarta
502   21|                  olyan kicsiny, még akkor is nagyon kedves lett volna.
503   21|             nagyon kedves lett volna. Igy is egyre nyulkált, egyre esengett
504   21|                 könnyü volt neki; kicsiny is, gyors is, olyan, mint a
505   21|                   neki; kicsiny is, gyors is, olyan, mint a milling.
506   21|                  említeni bátor. - Dehogy is nehezteltek rája! A mikor
507   21|         válogatott czigánylegények tettek is neki erről némi szót. Főkép
508   21|                grófnéval együtt kegyedhez is lesz szerencsém...~Szegény
509   21|         egyszer-egyszer hangosan nevetett is. És a mikor ott künn tombolt
510   21|                nem máskép. Hit nélkül kár is volna olvasni tovább. Pedig
511   21|               világos délután csókolóztak is.~És ekkor látták először
512   21|                 sovány szinész-asszonyság is nevetett, az ügyelő is,
513   21| szinész-asszonyság is nevetett, az ügyelő is, a szufitták is, a lámpák
514   21|                 az ügyelő is, a szufitták is, a lámpák is, a szinpadhoz
515   21|                  a szufitták is, a lámpák is, a szinpadhoz támasztott
516   21|                 támasztott instrumentumok is röhögtek utána, a mint hazafutott
517   21|                   a rendes olvasók között is akadhatnak nem egészen jószivű