Rész

 1    1|           negyedikén ujra nagy hó esett. Reggel kezdte és hullt
 2    1|       hogy kicsoda. Elásta volna, esett gödölyék mellé.~Megborzongott,
 3    1|         alattuk a két kis ló. Nem esett velük semmi baj, Ábrám és
 4    6|     kivánt semmit; betelt. Az jól esett volna neki, ha férje meglátja
 5    6| természetes mosó-bassinje - közel esett ide. Onnan békaszó és az
 6    8|      belehalt. De ez csak egyszer esett meg, régen, akkor még fiatal
 7    9|       önámitás, csalás; olyan jól esett versenyt haladniok, ámítani,
 8   10|       volt, az ünnep is jó későre esett, lombosak már a fák, rejtelmes
 9   16|         lett volna otthon, az nem esett meg, csak egyetlen egyszer.~
10   18|      tizennégy éves volt, még jól esett az a gondolat, hogy «virraszt.»
11   19|   dobogott már, a beszéd nehezére esett, le kellett mondani a gyermeknevelésről,
12   19|          Nagyon különös állapotba esett: nem volt mit tennie és
13   19|      megtraktálta. Láthatólag jól esett neki, hogy evett az övéből,
14   19|      elgyengült, a járás nehezére esett és nem kisérte el a lányt,
15   21|            haj hó, bizony! Ez igy esett és a hosszu gordonkásnak