Rész

 1    1|           szót...~Aztán nem ettek többet együtt.~Ábrám egészen bebujt
 2    1|        belőle. De aztán nem szólt többet hozzá, aludni küldte.~Egész
 3    2|          magát, pompásan tanult - többet tud, mint a többi - az asztalosmesterségre
 4    3|          és a gyerekek nem láttok többet szükséget. Akárhogyan halok
 5    6|        oly kedvesek!~- Nem akarok többet! - mondá Tardonnainé, dühösen
 6    7|    kisirva, veresek, ez talán még többet szenvedett, mint ő. De nem
 7   10|           mind, mind keveselte:~- Többet, többet!~Koszorut kötött,
 8   10|         mind keveselte:~- Többet, többet!~Koszorut kötött, nem bibliába
 9   12|           csak az ablaknál ül is: többet lát, többet élvez, mintha
10   12|       ablaknál ül is: többet lát, többet élvez, mintha otthon akármit
11   13|       tettem?~A leány nem mondott többet, elöntötte a sirás. A férfi
12   13|       mint maga akarja, nem jövök többet...~A kis leány fölemelte
13   13|        mosolygott és ismételte:~- Többet soha...~Majd hirtelen tréfára
14   15| bemutattam magam neki. Lassanként többet is, hogy az apja nyugalmazott