Rész

 1    1|      jutott eszébe és haragudott magára. Ez egyszer ki kellett volna
 2    1|            szólt Ábrám.~A gyerek magára kapta a bekecsét.~- Megyek
 3    3|          és úgy maradt a kicsike magára, a testvére czipelgette,
 4    6|          adótisztné szoknyát kap magára, kilopódzkodik, megtisztitja,
 5    7|       tartozik ez az egész dolog magára? Ne törődjék azzal, ha az
 6    9|         És akkor haragudni fogok magára, mert én - csaltam meg magam.
 7   10|          lélek, nagy szépségével magára és ránk volt hagyatva egészen.~
 8   10|          titokban... egyszerüen!~Magára a képre egész rikítóan emlékszem.
 9   11|        bement a másik szobába és magára zárta az ajtót, hogy ne
10   13|      Alig mentek el, ruhát kapva magára, átszaladt anyja szobájába.
11   16|       beszaladt a másik szobába, magára zárta az ajtót és azon át
12   18| nagyobbik leány nagy kendőt vett magára, hogy föl ne ismerjék és
13   19|          orvosnövendék nem merte magára hagyni a kis leányt. Együtt
14   19|          elszakította e lánczot, magára kapta ruháját és a lány