Rész
1 1| komornyik.~A lovardában készen volt a tornára minden. A luszterok
2 1| Harhula. Még csak három óra volt, hatkor kelni kell, az urak
3 1| a gazda mindig serényeb volt vendégeinél.~Ott is találták,
4 1| csipve, fázósan zizegtek.~Tél volt már itten és a fára mászott
5 1| rajta, húga aki udvari dáma volt Bécsben, hiába küldte le
6 1| véghetetlen barna tömeg volt körülötte az egész világ,
7 1| világon, s mindaz, a mi az övé volt, azokkal nem bírt, azoknak
8 1| parancsolt többé.~Ébren volt éjszakákon át és nyögött.
9 1| mely szakasztott olyan volt, mint az Ábrámé. Elbeszélte
10 1| ültette lóra... Négy éves volt, de olyan nagy és erős,
11 1| is mondom, igazságtalan volt akkor... mormogta Ábrám,
12 1| akárhányszor. A mikor álmatlan volt Ábrám, Perei Krisztina mindjárt
13 1| megérezte, mindjárt ott volt. Jött egészen fehérben.
14 1| de arcza egészén olyan volt már mint a milyen rajta
15 1| világos, csendes éjszaka volt az, a mi leszállt reájuk.
16 1| vágyakozása talán sohasem volt olyan erős, mint most, a
17 1| kissé hűtötte vérét, nem volt kivel mérkőznie, kivel zsarnokoskodnia,
18 1| szakasztott olyan formájú volt, mint az övé. De a gyerek,
19 1| össze-vissza mindenre. Baja volt vele, pedig a kis paraszt
20 1| ki akartam dobni, de tél volt, a primadonna könyörgött,
21 1| küldte.~Egész éjjel jó kedve volt. Többször megijesztette
22 1| kaczagott. Reggelre fölkelt, nem volt semmi baja. Beküldött sebten
23 1| estek a tenyerére. Olyan hó volt ez, mint a milyen nem esik
24 1| ocsudtak föl.~Már reggel volt. A sötét luczfenyők alatt
25 1| majdnem egy negyedóráig volt oda.~- De, róka- meg medvenyomot.~-
26 1| Kietlen csend, egy feketeség volt körülötte. Sóhajtottak a
27 1| zizegtek a lombok. Kripta volt ez, semmi élet sehol.~Egészen
28 1| Kitörte a hideg, lázban volt egészen, szeretett volna
29 1| kicsiben tökéletes mása volt annak a hatalmas főnek,
30 2| tudtam.~Ez a «kell» nem volt a közönséges kényszerek
31 2| való, majdnem életkérdés volt, hogy öt-hat lapot tele
32 2| melyek elgondolása kész volt, papirra vetése most: -
33 2| fizetésért?~- Ingyért is... Volt egy, azaz két tanulmányfejem!
34 2| második héten folyton velem volt, egy szobában hált velem,
35 2| hált velem, az ágya közel volt az én függönyös ágyamhoz;
36 2| az illetőségi helye nem volt kitöltve az intézet főkönyvében.
37 2| éppen álmatlan éjszakám volt - hallottam, a mint mind
38 2| megcsalja az apámat.~Hajnal felé volt, a gyerekek most aludtak
39 2| Az úri fiú szorgalmas volt, jól viselte magát, pompásan
40 2| negyedév végén olyan sovány volt, mint egy finom agár. Mi
41 2| alig evett. A János nagyétű volt s annak adta - titokban -
42 2| közelében találtam őket.~Ideje volt már, hogy a kun gyerek kikerüljön
43 2| letelt, helyben is szükség volt, a megjavulásában se lehetett
44 2| ereszszenek.~Már egy éve volt itt a gyermekek börtönében;
45 2| betelni a fiával, olyan jó volt az. Mintha megbánta volna
46 2| sűrű fátyla egészen vizes volt ajka helyén; lázasnak kellett
47 2| ment be anyja. A házban nem volt egész bizonyos...~
48 2| szerelmes pár czinkostársa volt. A fegyver a Jánosé... Az
49 2| szerető, - annak mi oka volt volna lovagiatlannak lenni
50 2| Nem voltak. Cseléd se volt, a rokon - öreg kisasszony -
51 3| halottas ház előtt.~Tél eleje volt, a mikor a hajnal-éjszaka
52 3| zavarhattam, mert morózus volt, kijelentette; hogy az egész
53 3| a fogalom felfoghatatlan volt nekem, akármennyire kinoztam
54 3| a mely szinte megkövült volt, hiába idéztem fel ama alakokat,
55 3| mit igy elértem, csak az volt, hogy lassan-lassan elvesztettem -
56 3| köztem az életben is nagy volt, most egyszerre csodálatosan
57 3| egyszer, hogy délben még nem volt pénz húsra. A férfi mindegyre
58 3| szelvényt, még jó kedve is volt.~És a mi kis pénze maradt,
59 3| dolog a mi után nézett, az volt, hogy hotelbeli lakásán
60 3| ki a csődöt, vagyona nem volt, passzivája sok, nem akart
61 3| az életre gondolt.~Friss volt és fiatal. A férjébe nem
62 3| és fiatal. A férjébe nem volt szerelmes soha, úgy ment
63 3| valakit. De az nagyon fiatal volt még. És a mikorra készen
64 3| igaz, hogy egy kissé fura volt neki feleségévé lenni egy
65 3| nyáron a Salzkammergutban volt, télen egy párszor theát
66 3| párszor theát adtak. Cselédje volt kettő. A férje figyelmes,
67 3| fölkiáltás: élni, élni!~Ott volt végre az intézetben. Némi
68 3| gyermekei közé.~De délután volt, és ha most ül gőzösre,
69 3| egy kis utczába, a hol nem volt napsütés.~Lassan, alig gondolva
70 3| hogy az «jó és derék ember volt». Valami babonás kötelességérzet
71 3| Jó és becsületes ember volt! - szólt az asszony, mintha
72 3| küzdelmekben és a nyomoruságban volt része.~Megértették egymást
73 3| elgyengitette.~Talán álmos is volt, mert alighogy ledőlt a
74 3| van a gyermekeknek? Nem volt semmi baj, éppen csak a
75 3| A levél első hatása az volt, hogy azonnal haza kell
76 3| lámpás fekete fátyollal volt behúzva. Félelmesen homályos
77 3| behúzva. Félelmesen homályos volt a hely, nem tudott itt maradni
78 3| szakaszba, a hol egyedül volt és újra olvashatta a levelet.~
79 3| másra.~És épen szeptemberben volt... Akkor már a férj elhatározta
80 3| hogy ritkán látta. Ideges volt, ha megölelte... Betegséget
81 3| házi bajért a kis ártatlan volt a felelős. Ha a nagyobbik
82 3| látta az anyja; előtte nem volt szabad, mert mindjárt rákiabált:~-
83 3| határozta el magát a kicsi. Alig volt két-három napig beteg, nagyon
84 3| napig beteg, nagyon könnyű volt meghalnia.~Az özvegy mégis
85 3| bizta magát. Örökösen azzal volt, nem bocsátotta el maga
86 3| hogy milyen nagy, milyen jó volt az, de valamelyik nap magát
87 3| a mit mond. Pedig alig volt hat éves még és erre a korra
88 3| préda. Egy asszony-testvére volt az özvegynek, az fölkereste
89 3| de legutoljára, mikor ott volt, pénzt kért. Nem sokat,
90 3| azonban nagyon is szegény volt a kis Mari. Éhes, kopott,
91 3| asszony egyedül maradt. Nem volt többé senkije, a kivel a
92 3| kisasszony a hogy elhagyta, vége volt annak a reménységnek is,
93 3| még jóvá tehet valamit.~El volt zárva előle minden út, hát
94 3| V.~Reggel volt, a mikorra a vén ember kifogyott
95 3| A temetés népe közül nem volt még itt senki, csak egymagam
96 3| jön-e kocsi?~Az utcza kihalt volt, alig járt erre egy-két
97 4| velem szemben.~Késő ősz volt már, a jegenyék körülöttem
98 4| képzelődésekbe. Hogy megtudjam, ki volt a kicsiny gyászoló, kezdetben
99 4| kisért mindenhová, velem volt mindenütt.~Jól emlékszem,
100 4| lányok mosolygó arczától volt szines, ragyogó és illatos
101 4| álmok játszottak velem: ki volt?... itt van megint?~És a
102 4| ajak csókján kivül, álom volt számomra az élet minden
103 4| a csók édessége is álom volt, ebből a hamis, csalogató
104 4| bennök van mindaz, a mi régen volt, és még több is: valami
105 4| a városból, óh, be rossz volt -~- Ott hagyni a mama sirját?~-
106 4| találtunk mindent. A lány holmit volt vásárolni a gyerekeknek,
107 4| aszfalt ólmos, csuszamlós volt, - hát karonfogva mentünk
108 4| szeret-e?~Olyan természetes volt, hogy így legyen.~A város
109 4| lánya.~Világos, meleg otthon volt a kis hivatalnok szobája.
110 5| eleven szinekre. Milyen jó volt tavaly - ilyenkor éppen -
111 5| megérkezünk valahova. Oly szép volt az angol asszony, és oly
112 6| Izéke - biztos neve nem volt még - meg nem halnak, több
113 6| I.~Tökéletesen igaza volt abban, hogy eddig nem éltek,
114 6| utolsóelőttinek. Roppant mód étkes volt valamennyi, mint a fiók
115 6| jól nézett ki, elég erős volt, sőt csinos is, ha nem nevetett.
116 6| Az adótiszt hivatalban volt és a gyerekek, a kik az
117 6| mely állandóan oly hűvös volt, mint a pincze. A falai
118 6| telepet tartottak fenn. Tele volt velük minden lyuk, minden
119 6| szobában. Szomorú, szomorú volt itt minden! Az ablakban
120 6| szivárványos vizben.~Ágy is volt a vizitszobában; a sárga-paplanos
121 6| vizitkártya-tartó és egy könyv volt rajta mindösszesen. A tartóban
122 6| olyan album, a milyen nekik volt otthon. Piros plüs, a közepén
123 6| azt venni. De kinek? Nem volt ilyen idegenje senki. A
124 6| aranypettyes kalapfátyolt.~Boldog volt; fölmelegedett. Az album
125 6| tökéletes; Faust és Margit volt a födelén kiöntve nickelből.
126 6| Valamennyi fotografiája volt, azt mind elpusztitották
127 6| férfi, mily magas homloka volt!» mondá magában.~Egyelőre
128 6| vallomása szerint, soha még nem volt szerelmi kalandja. Harmincznégy
129 6| albumba. De csak egyszer volt levéve, akkor is együttesen,
130 6| csakugyan igen kedves és szines volt ezuttal. Az eperfa lombosodott,
131 7| beszélhetvén senkivel. Erős vágya volt saját hangját hallania.
132 7| főnökének.~Nem hazudott, beteg volt csakugyan.~Óriási, forró,
133 7| lesoványodott egészen; eddig maga volt a jól táplált, szolid fiatal
134 7| tiszta, csinos szinte pedáns volt, akár egy bankhivatalnok.~
135 7| a másik leány csinosabb volt és kedvesebb. A legutolsó
136 7| Ferencz!~Felnézett, a lány volt ott, az szólt és intett
137 7| És lejött, csakugyan ott volt.~A szemei kisirva, veresek,
138 7| szót. De bátor és erős lány volt ez, lebirta könyeit és folytatá:~-
139 7| pillanat és ujra egyedül volt.~
140 7| tette, mint a milyen nem volt még a szerencsétlenség előtt
141 7| Önérzetesebb és büszkébb volt, mint valaha, az apja «dolgáról»
142 7| osztályban kétségkivül ő volt a legelegánsabb fiu, szemet
143 7| tényleg az élő persifleagea volt a haeresis összes tételeinek.
144 7| sziv, csupa kötelességtudás volt, ugy, hogy a leány apja,
145 7| apja, ki egy hivatalban volt vele, egy szép napon csak
146 7| Felénk se jön.~Másnap ott volt. Két hétig járt minden napon.
147 7| kezelt. A mi kézi pénztárában volt, azt zsebretette és ment,
148 8| homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy kisebb fajta kövér
149 8| melynek egyetlen disze volt, az utcza átellenes oldaláról
150 8| légy...~Mikor minden be volt vakolva az uj palotán s
151 8| mond hozzá, mi?~Szerelmes volt ebbe a kezdetleges, vidéki
152 8| szinleg a takarékpénztáré volt, de tényleg az övé, a legfőbb
153 8| igaza van!»~Csakugyan olyan volt, mint ama munkásállatkák,
154 8| egyszer... A fullánk mérges volt, az ember belehalt. De ez
155 8| régen, akkor még fiatal volt. Most már ebben különbözött
156 8| méhnek...~Ő maga ilyen is volt mindig. Az volt mint főpénztáros,
157 8| ilyen is volt mindig. Az volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte
158 8| igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták
159 8| is, különösen ha biztos volt a pénz és összegyüjtötte
160 8| Gyüjtött, nem csak pénzt, nem volt kincssovár ember, csak gyüjteni
161 8| és életmódjukból mindenre volt hasonlata. A mikor az új
162 8| teszi, kinek, miért. Nem volt senkije, sehol egy rokona,
163 8| nagy méhben. Képtelenség volt föltenni, hogy ezeknek takarít,
164 8| fülönfüggőket, tajtékpipákat.~Olyan volt a háza, mint egy muzeum.
165 8| tárgyakhoz, hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindig
166 8| esztendős kora óta. Nem volt iránta szives soha, de nem
167 8| fel akarta költeni.~Nem volt rá szükség, fölrezzent az
168 8| perczre egészen csendes volt, rá is nézett, hosszan,
169 8| mondá és meghalt.~*~Nem volt rossz ember, csak nagyon
170 9| zenéről beszélgettek.~Nem volt többé divat itten a divatos
171 9| hölgy, a ki konczert-ruhában volt.~Nem volt szükség erre a
172 9| konczert-ruhában volt.~Nem volt szükség erre a rendszabályra,
173 9| rendszabályra, fél ötre volt s nem jött többé senki,
174 9| egyszerre megváltozott. Öt óra volt, az ouverture vége felé
175 9| közbekiáltott olaszul - bár nem volt Italia szülötte - hogy «
176 9| valami elburkolt kéjérzet volt a barna szemeikben, melyeket
177 9| vagy az asszony testvér volt. Hátul, majdnem a függöny
178 9| kocsijárója is aszfalttal volt burkolva. Az ablakból be
179 9| csendes, szinte ünnepélyes volt a forgalom, akár egy gyógyszertárban.
180 9| a háziasszony.~Csakugyan volt eper, de alig jutott egynek-egynek
181 9| tánczot, mert olyan erős volt az öntudatossága, hogy mindig
182 9| egymásnak.~- Maga sohase volt még ilyen szép! - mondá
183 9| mikor nivelliroztunk. És volt már olyan pillanatom is,
184 9| senki, sőt mintha kellemes volt volna nekik ez a kis kaland
185 9| különösen hideg időben tele volt siető emberekkel. A főváros
186 9| Dunbar, az irója Burns, skót volt és meghalt 18...~- Nem tudom
187 9| jött?~Nappali világosság volt itt, és lázas, nagy, hangos
188 9| férfi.~Egy hangos kaczaj volt rá a felelet. A lány nevetett
189 10| harmatos virágom!»~*~Tele volt orgonabokorral a rengeteg
190 10| kicsi lett.) Husvét után volt, az ünnep is jó későre esett,
191 10| szépségével magára és ránk volt hagyatva egészen.~Lassankint
192 10| lepkékre tértünk át, de nem volt még csak fehér, közönséges
193 10| olyan nyájas, olyan alázatos volt.~- Hova megyünk most? -
194 10| szerettünk volna leülni, de nem volt hová.~Az egyetlen padon
195 10| összeduruzsolt valamit; volt ebben egy kabalisztikus,
196 10| van!~Elégedett kaczagása volt az áldás, melyet utánunk
197 10| utánunk küldött.~Délután volt még, de már éreztük, hogy
198 10| foszlott szét. Olyan jó volt, olyan sokáig értünk oda,
199 10| három fiatalabb lánytestvére volt, nagyok és erősek, férjhez
200 11| tapodtat sem. Amikor otthon volt, ott kellett lennie közelében.
201 11| hozzáment - egész világosan ki volt irva: «ha pedig valami véletlen
202 11| homlokát, - arcza fehér volt még és szép ‑ összeharapta
203 11| revoltált örökösen, tettetett volt minden mosolya, kaczérkodásai
204 11| mindig - ha családjáról volt szó. Kezeit zsebeibe tette,
205 11| tartott, csodálatosan jó volt a családjához, olyan, mint
206 11| ebben a szeretetben sok volt az öntudatosság, ő maga
207 11| leányának, akár vejének rossz volt a sorsa, hát kikorrigálta
208 11| arról, hogy az oly nagy volt, hogy más senki nem fért
209 11| keltek egymással, mindig ő volt a győztes, összetörte az
210 11| simogatta. Nagyon kedves volt előtte, mindig szerette
211 11| héten, néha mindennap viadal volt köztük. És az öreg Jób erejében
212 12| sem. Tavaly ez az ember volt a nagyságos urnál, olyan
213 12| halni.~Azon a napon kedd volt, pénteken már kiterítve
214 12| fény, csupa ragyogás, bőség volt ez a temetés. Utána tor,
215 12| felolvasása után kezdődött. Az volt benne szabályszerűen, de
216 12| csak egy jótékony hagyomány volt. A város világításának javára,
217 12| már a lakás teljesen ki volt szellőztetve s az özvegy
218 12| összecsavarta, az a fájdalom volt apja halála felett.~Nem
219 12| Egy kissé vérszegény is volt, fürdőre kellett mennie.
220 12| akart még egyet-mást, de nem volt pénzük. A gyám csak annyit
221 12| aztán, ha valamire szüksége volt, ha ruhát akart csináltatni,
222 12| valami nagyobb összegről volt szó. Ezer forintra volt
223 12| volt szó. Ezer forintra volt szüksége az asszonynak.
224 12| egész dolog nagyon homályos volt, de e homályon keresztül
225 12| az asszonyt.~Heléna néma volt az egész jelenet alatt.
226 12| szigoru, sőt kiméletlen volt. Elküldte a nevelőnőjét,
227 12| adott igazat, s szó sem volt arról, a mit az özvegy folyton
228 12| csak harminczkilencz éves volt. Szivós, mint a legtöbb
229 12| helyezkedtek el. Két szobájuk volt, egy nagy és népes útra
230 12| voltak otthon. Ismerősük alig volt itt, szinházba nem igen
231 12| érezte magát, egészséges volt, nagy, erős, izmos; jól
232 12| éves, világos barnahajú volt s az a férfi, a ki nem keresi
233 12| milyen egyszerü asszony volt Gold Istvánné, olyan egyszerü
234 12| Istvánné, olyan egyszerü volt terve is.~Pethes Antal -
235 12| terve is majdnem egészen ez volt. Különbség csak elhatározásukban
236 12| Különbség csak elhatározásukban volt. Az asszonyban, a mint kigondolta,
237 12| remegtette meg. Talán a harag volt, mert a következő pillanatban
238 12| hallgatta vallomását, néma volt áradozásaira is. - Lehetetlen
239 12| áradozásaira is. - Lehetetlen volt kivenni, mit érez, mit gondol?~
240 12| mit gondol?~Olyan csendes volt, mintha aludnék, olyan mozdulatlan
241 12| aludnék, olyan mozdulatlan volt, mintha meg volna halva.~-
242 12| Csak nézte, nézte s nem volt ereje ahhoz, hogy utána
243 12| enyém egészen, örökre!~Nem volt az övé, egy cseppet sem,
244 12| egyszer-egyszer egy pár órát volt az urával is, akitől hamarosan
245 12| kaczérkodásokban nagyon is sok volt a kegyetlenségből és nagyon
246 13| levegőben. Arcza oly átlátszó volt már, hogy szinte világított,
247 13| a kedves szőke fejre nem volt irva semmi a titokzatos
248 13| a gondolatba.~Tisztában volt azzal, hogy itt cselekednie
249 13| IV.~A kép ez volt: a leány karjait leeresztve,
250 13| nekem adja azt!~A kezében volt.~Csakugyan nem jött többé.
251 14| kis Cras mindig egyedül volt ébren a konyhában. Pedig
252 14| egyetlen szobát nekem. Jó nép volt és igen szegény. A kis Iza
253 14| átsurrantam a konyhán, de ébren volt, a könyv mellett, az irás
254 14| néven, a mi a szavajárása volt, amit olyan csudálatos hangsulyozással
255 14| holnap neki egészen más volt, mint a legtöbb embernek.
256 14| talán, de tényleg így is volt, a sors kegyetlenül elverte
257 14| lehetett horgolnia, pedig az volt a fő keresetforrásuk. A
258 14| kerestek. Gyenge jövedelem volt biz az, az öreg asszony
259 14| meghalt.~A kis Iza nem volt több tizenegy évesnél, a
260 14| tehetetlen, érzékeny kis lány volt: talán még cselédnek se
261 14| valamire való ismeretségük se volt. Egymást ismerték a legjobban.
262 14| olyan különösen gyöngéd volt hozzá:~Az ajtón keresztül -
263 14| Cras beállított hozzám.~Nem volt többé kicsiny, nem emlegette
264 14| technikára. Elég türhető életem volt, rajzoltam ácsoknak. Küldhettem
265 14| leány sirt és olyan zavarban volt, hogy azt hitte valami rokona
266 15| miért mennek utána? Titok!~- Volt nála? - ismételtem a kérdést.~-
267 15| Elismerem, kegyetlenség volt visszaidézni emlékezetébe
268 15| a milyen benn a hajóban volt. Szinte meglepett, a mint
269 15| III.~Az utolsó a levél volt, melynek maradványát még
270 15| én, csakhogy a kezemben volt a szép, öreges, hegyes irás.
271 15| kiolvastam a végéből, bár az sem volt teljes, megszakadt, kúsza
272 15| szivarzsebem felé nézett. Rá volt irva az arczára: «ugyan
273 16| veszitek el benne. Ha olyan jó volt hozzám, mint a milyen jó
274 16| hozzám, mint a milyen jó volt, hogy tud férjhez menni
275 16| bájos illatos és szines volt, mint egy tavaszi napsütötte
276 16| Szürke ruhában is rózsaszinü volt ez a kis lány. És amikor
277 16| különös, szinte bosszantó volt rám nézve, amikor enni láttam.
278 16| Barátom, testvérem, szerelmem volt, helyesebben egy olyan valaki,
279 16| valaki, aki mind e háromból volt összeszőve. Megfogta a kezemet,
280 16| alatt, de csak ha senkisem volt a szobában. Ez néha megesett,
281 16| csinos, de már nem fiatal ur volt. Hát ezt szerette volna?~
282 16| féltette-e, vagy csak féltékeny volt reá? Áldozatul dobta magát
283 17| férfi, a családfő úgy is meg volt elégedve a dolgokkal. Komolyan
284 17| Mindez állításokban kevés volt az igazság, még sem merném
285 17| rámondani, hogy hazug ember volt. Ő maga elhitte, a mit mondott
286 17| ágynemű - mind, mind az övé volt és nem a másé.~Az asszony
287 17| különös ember, kiben nem volt irigység, mert hiányzott
288 17| nekem; sáfrányárus czégnek volt az utazója. Ilyen ember
289 17| De neki már az apja is az volt és a legnagyobb fiát is
290 17| hogy az egész család meg volt győződve a sáfrány kiváló
291 17| Radics-családban mindig a legfinomabb volt.»~A mikor velem beszélt
292 17| neki egy egész könyvtár volt, a minthogy minden, a mi
293 17| Mindazonáltal a sáfrány-utazó nem volt elbizakodott, sem fanatikus
294 17| behurczolkodtam, éppen baj volt a cseléddel, kinek nem imponáltak
295 17| mindazt megtette!»~Ez nem volt valami közönséges átkozódás;
296 17| napon. Pedig az asszony nem volt valami különös vallásos.
297 17| Mindez elveiért nem is volt valami nagy barátja az energiának.
298 17| turót enni. A kályhában nem volt ma befűtve, de az ágyakat
299 17| nincsen a csatáján»... Ez volt a környezet.~Az este - emlékszem -
300 17| még tizenegy órakor nem volt pénz piaczra, a háziúr felmondott
301 17| veszélyesen megbetegedett. Nem volt pénzök orvosra és orvosságra
302 17| hires orvost...~A orvos meg volt, mert úgy rendelteték, hanem
303 17| rendeztek egyszer. Nagy sár volt és a leányoknak külön-külön
304 17| legnagyobbik leány eljegyzésével volt egybekötve. A nagy Ágnes
305 17| Arisztidnek hivtak alighanem rácz volt - szemöldöke, bajusza csodálatosan
306 17| mohósággal ettek, hogy nem volt módjukban sem a lengyel,
307 17| lépcsőházig s amig kint volt a legnagyobb fiu szüleihez
308 17| Arisztiddal együtt olyan boldog volt, mint Fiala és Fialáné a
309 17| nevetése közepette. Zaj volt minden bizonynyal. És ez
310 17| magukból.~Egy félholt asszony volt előttem: haldoklásában is
311 18| falakat. Világosság nem volt már sehol, de a melegtől
312 18| homály is, a lelke is tele volt véle és még meg nem állhatta,
313 18| aki csak tizennégy éves volt, még jól esett az a gondolat,
314 18| behunyta szemeit. Arcza szomorú volt, de lelke mosolygott, amint
315 18| rajzoló igen szép ember volt, szőke és magas, halvány
316 18| utczára, bár éppen uj ruhája volt, de kalapja egy csepp sem...
317 18| kérdezősködni. Oh, be kiváncsi volt pedig! Mint szerette volna
318 18| más ember? Néha hajlandó volt ezt hinni, de a leggyakrabban
319 18| mindent. A mit hallott, elég volt arra, hogy mint egy hirtelen
320 18| bementek szobájukba. Idegen volt előttük e perczben minden;
321 18| nagyon halkan, pedig nem volt körülöttük senki. A kisebbik
322 18| kettőjök mellett a harmadik volt: nem tágított közelükből.
323 18| összeszorította ajkait: ez a párbeszéd volt legiszonyubb emléke; ha
324 18| egy czédulát tűzött. Ez volt abban megirva: «A tatának;
325 18| félt elaludni, mert nem volt benne bizonyos: fölébred-e
326 18| életre? Most egészen bizonyos volt abban hogy föleszmél majd
327 18| Valamelyik hajnalon - hideg volt odakünn és minden kék -
328 18| ház aludt, csakugyan olyan volt, mint egy nagy kripta. Összegubbaszkodva
329 18| már ez a világ is idegen volt neki. Olyan hideg, olyan
330 18| minden mozgás nélkül való volt minden a kék világosságban
331 18| hajnali útjában. Már-már vele volt egészen, mintha az övé is
332 18| festett panoráma, olyan volt az egész kép; hang nem hangzott,
333 18| csillag volna.~A kisebbik volt. Az ő édes, szép feje, ártatlan
334 18| perczben a szűz lélek tele volt az élet legzavarosabb képeivel.
335 19| egyik: a lakás nagyon hideg volt; a másik: a hideg lakás
336 19| Bizonyos, hogy az utczán sem volt meleg. A mint kilépett a
337 19| hatását; fodros és gyöngéd volt; mint az a fehér habszövet,
338 19| orvosnövendék még csak másodéves volt, eddig csak a halált tanulta,
339 19| Szinházi hermelin-köpenynyel volt leterítve az asszonyság
340 19| posztójának reflexe mián nem is volt egészen rossz szinben, csak
341 19| pirulnod, nagyon derék ember volt, egészen fiatal, szépeket
342 19| rekedten és büszkén.~A volt szinésznő hamis mosolylyal
343 19| mindegy...~Egyelőre nem volt több mondanivalója, Kőmives
344 19| testében.~A fiatal embernek is volt egy kis láza, de éppenséggel
345 19| magát valami rosszul. Melege volt; a feje is, a szive is tüzelt.
346 19| de azért egy cseppet sem volt gonosz ember és sajnálta
347 19| fizetnek!~Ennyi életkedve nem volt talán soha még. Olyan boldog
348 19| talán soha még. Olyan boldog volt a lány miatt, hogy szinte
349 19| odaállott fölébe.~Oh be szép volt, a mikor aludt, még kedvesebb,
350 19| Kőmivesnek erős akaratra volt szüksége, hogy föl ne költse
351 19| temetés is elmult, - jelen volt két operaházi tag is, de
352 19| velük, közöttük, fölöttük volt a halott és megzavarta magányukat.
353 19| domborubbnak lássék.~Nagyon kedves volt igy az élet. Esténként -
354 19| deliriumban a másik. A férfi olyan volt másnap reggel, mint egy
355 19| gyermeknevelésről, képtelen volt tanítani, sőt tanulni is.~
356 19| különös állapotba esett: nem volt mit tennie és elhatározta,
357 19| nem tudta miből él. Nem volt éhes és Eszternek azt hazudta,
358 19| szépirodalmi könyvtárt alapított. Ő volt az adminisztrátora, egyelőre
359 19| lányt, csak egy darabon. Nem volt hát sejtelme sem annak vakmerő
360 19| még sovány kezeit is, nem volt ereje többé küzködni és
361 19| de nem szólt. Későn is volt már, sietnie kellett a «
362 19| orvosnövendék bizonyára nem volt rendben, gyenge volt fölöttébb,
363 19| nem volt rendben, gyenge volt fölöttébb, kénytelen volt
364 19| volt fölöttébb, kénytelen volt napokon át az ágyban lustálkodni.
365 19| nagyon ismerősen hangzó név volt aláfirkantva.~- A munkavezető
366 19| Egy kivételével csukott volt még mindannyi. Ez egy is
367 19| mindannyi. Ez egy is be volt zárva belülről, hát itt
368 19| Az ajtón át is érthető volt annak minden mondása, még
369 19| reszketett a hangja, sírás volt benne:~- Olyan nehéz ez...
370 19| azt sem tudta, hogy ott volt.~*~Megölje-e? azon gondolkodott.
371 20| DOMOSZLAINÉRÓL.~Egyszer volt, hol nem volt egy részeg
372 20| DOMOSZLAINÉRÓL.~Egyszer volt, hol nem volt egy részeg fuvaros és annak
373 20| tapodtat is. Igaz, hogy estve volt, a szakadatlan, hófuvástól
374 20| haját, mely tiszta ősz volt, mint egy nyolczvanéves
375 20| látta, úgy is hiába. Nem volt ébren közöttük senki; a
376 20| egykori vőlegényemé.~- Ki volt az?~- Domoszlai Attila.~-
377 20| Az öreg urasszony fia volt?~- Az egyetlen fia és párbajban
378 20| éjjeli szekrényen, vetve volt a patyolatfehér ágy: a falon
379 20| ébredtünk. A napnak nem volt ereje, még világítani se
380 20| mezőnek. Szekérnyom nem volt még most sem.~Fáztam, dideregtem,
381 20| lett volna. A törökvágásban volt, a Dezsényi urral...~- Aztán
382 20| A Dezsényi ur kapatos volt és rosszat beszélt az ifju
383 20| urnak, hogy az anyja nem volt hivséges az apjához, idegen
384 20| kezemben. A második ház volt tőlünk, parasztház, a hol
385 20| hogy haladunk. Egyforma volt körülöttünk minden. A fa,
386 21| HŰ ASSZONYSÁGRÓL.~Egyszer volt egy nagy, nagy város; abban
387 21| szinész-asszonyság olyan volt, mint a harmat, ha hozzáértek:
388 21| harmat, ha hozzáértek: vége volt nem volt, elillant. Bizony
389 21| hozzáértek: vége volt nem volt, elillant. Bizony azt tette,
390 21| Bizony azt tette, de könnyü volt neki; kicsiny is, gyors
391 21| izgett-forgott egyet és a poff ott volt a tisztelt férfiu arczán.
392 21| arczán. Adta a harmat, aztán volt, nincs - elillant.~Haragudni
393 21| tündérek, - kegyeteknek tudom, volt ezekhez szerencséjük már,
394 21| már semmit. Igen halvány volt és igen kövér, a mi részint
395 21| egy rövidhaju muzsikus volt a férje.~*~Egy ménkü nagy
396 21| férje és két kis babája volt a szinész-asszonyságnak.
397 21| mint a mamája. Annál kisebb volt a kisebbik, nem nagyobb,
398 21| mama után...~*~Mindez igy volt és nem máskép. Hit nélkül
399 21| állapotot. Muzsikális ember volt nagyon és a babák mégis
400 21| szinész-asszonyság, a ki éppen ott volt.~Egy sovány, piros és szép
401 21| sirni. Iszonyuan kedves volt. És ekkor látták szitkozódni.
402 21| azt, a melyik olyan nagy volt, mint ő, a másikra azt,
403 21| másikra azt, a melyik nem volt nagyobb egy két forintos
404 21| téli, szinház utáni idő volt, nem járkált az utczákon
|